"- Jajj, Tomlinson olyan kibaszottul idegesítesz. Miért kell
mindig mindent megzavarnod? – keltem ki magamból – Meg amúgy is... Kopogni meg
én fogok nem? És ha nincs rajtam ruha? – néztem rá dühösen amikor ő végig
feküdt az ágyamon. Keresztbe. Úgyhogy lelökött az ágyról a lábával. A földre
huppantam és dühösen rácsaptam a két tenyeremmel a padlóra majd felpattantam és
elkezdtem ütni Louis-t. Erre ő megfogta a két csuklómat és lerántott az ágyra.
Maga alá gyűrt majd egy ördögi vigyorral a fején a szemembe nézet és elkezdett
csikizni – Tomlinson... hagyd abba... vagy...vagy... megbánod! Hallod? Ne
érj... hozzám! Hagyj... már... békén – visítoztam nevetve és mindig
megpróbáltam kipréselni magamból egy-egy szót. Abba hagyta a csiklandozásomat
majd megint megfogta a két csuklómat és a fejem fölé szorította miközben fölém
térdelt. Lehajolt hozzám és a fülembe
suttogott.
- Ha nincs rajtad ruha valószínűleg arra gondolnék hogy: miért nem
vettem fel egy nagyobb gatyát reggel és most akkor legalább nem lenne olyan
szűk – lehelte. Kirázott a hideg. Louis feljebb emelkedett. Körülbelül öt centi
volt az arcunk között. Láttam hogy lenéz a számra."Ennyi lenne.:) Remélem kedvet kaptatok hozzá és olvasni fogjátok.:D
Ami még fontos: most már feltűnik ebben a fejezetben Eleanor és talán Dave is (de ő nem egészen biztos).:) Olyannyira ki fog törni a balhé két személy között hogy a végére mentőt kell hívni.:D
Hát szerintem nagyjából ennyi amit el akartam mondani.:) Megszeretném még köszönni a 4000+ oldalmegjelenítést és az 5 komit.:) Csodálatosak vagytok.♥ Óóó igen a komikkal kapcs.-ban... Innentől válaszolni fogok a komikra mert eddig nem tettem.:D
Köszi hogy olvastok. :) Imádlak titeket.♥ xoxo Jess.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése