*~8. fejezet - Elounor, Little Mix~*

Sziasztook.:) Meghoztam az új részt.:) Nem lett olyan hosszú, mint az előző (mondjuk szerintem pont elegendő) és bár még mindig nincs benne "mentős" rész, de a kövibe már ezer százalék, hogy benne lesz.:) Bocsi, de ezzel a nappal (mármint a blogban) kicsit szenvedek.:/
Ne haragudjatok az esetleges hibákért, de telefonról néztem át és még írtam pár helyre egy-két mondatot.:)
Lesz egy új blogom, aminek már készül a prológusa, úgyhogy ha felrakom értesítelek titeket.:)
Új rész nem tudom mikor lesz mert holnaptól nyaralok, de sietek ahogy tudok.:)
Köszönöm az előzőhöz a 2 komit.:) ♥
Nem is beszélek tovább.:D Jó olvasást! :) Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel.:)

Xx, Jessi ♥

*Jessica Malik*

- Azt hinné az ember, hogy miután ennyit koncerteztünk az O2-ben megjegyzi az utat. De most nézd meg – mutatott az útra Niall suttogva – nulla tájékozódó képesség – csóválta a fejét komolyan. Hangosan felröhögtem, mire mindenki rám kapta a tekintetét, ugyanis senki sem halhatta amit Niall mondott, hiszen a kocsiban elég hangosan szólt a rádió.

- Mi olyan mulatságos Jessica? – kérdezte Louis. Nem értem miért hív Jessicának. Lehet, hogy úgy van vele, hogy hogyha én Tomlinson-nak hívom, ő engem Jessicának. Ő tudja.

- Semmi, semmi – vigyorogtam.

- Louis? – hajolt előre Zayn. Louis rá nézett egy pillanatra, de azonnal vissza is szegezte az útra a tekintetét. – Öhm... hogy is mondjam? Az O2... Szóval... – beszélt össze-vissza Zayn. Miért nem tudja egyszerűen közölni, hogy rossz irányba megyünk?

- Mi van? – förmedt rá Louis, mire mind a három fiú és még én is hátrahőköltünk. Jól felidegesítette a barátnője.

- Semmi – tette fel Zayn védekezően a kezét, majd hátradőlt az ülésen. Hitetlenül néztem rá, amire ő csak kitárta a karját és azt tátogta: „Ideges”.

- Ja, vettem észre. Te meg betoji – bólintottam a szememet forgatva – Bazdmeg Tomlinson – hajoltam most én előre – kibaszottul rossz irányba mész – böktem a fejemmel az útra.

- Tudja mit csinál – tolt vissza a helyemre Eleanor szikrázó szemekkel. Ekkor ment fel bennem a pumpa.

- Ezt nem kellett volna – rázta a fejét Zayn suttogva.

- Na ide figyelj drágám – hajoltam újra előre – engem te rohadtul ne tologass, mert kibaszlak a szélvédőn. Vegyél vissza magadból kettőt, vagy én adok kettőt! – kiabáltam – Ti komolyan összeilletek – mutogattam Eleanor-ra és Louis-ra – mindketten akkor bunkók vagytok, hogy mamutot lehetne veletek ütni! – fejeztem be. Eleanor égbe szaladt szemöldökkel nézett rám, majd magába azt mondta, hogy „nem süllyedek le a szintjére” és az utat kezdte el figyelni. Louis-hoz fordultam – Te meg mondd már meg, hogy hova viszel minket – csattantam fel.

- A TESCO-ba megyünk – vágta rá ijedten. Ennyit erről. Állandóan azt mutatja, hogy ő milyen kemény, de amikor egy lány rá kiabál megijed. Férfias.

- Mégis minek? – szólalt meg a hátul ülő, két döbbent arc közül Liam. Gondolom meglepődtek, hogy ennyire kiakadtam, de nem tehetek róla, nagyon könnyen fel lehet idegesíteni, ezt Zayn is tudja, ezért mondta nem rég, hogy „ezt nem kellett volna”.

- Venni valamit – válaszolt Louis, kissé halkan.

- Mégis mit és miért most? – kérdeztem.

- Csokit és azért, mert most kell – nézett hátra Eleanor, ugyanis időközben hátradőltem az ülésen.

- Öö... de kinek kell? – kérdezte a bátyám.

- Nekem. Ne legyetek már értetlenek – csattant fel Eleanor. Ekkor értünk oda a TESCO-hoz. Louis lassan kifújta a levegőt, miközben mereven előre nézett. Tényleg nagyon ideges lett.

- El fogunk késni – ráztam meg a fejem szomorúan.

- Nem fogunk. Sietünk, ahogy tudunk – fordult hátra Louis hozzám és mélyen a szemembe nézett. Most meg kedves. Mik nála ezek a hangulatváltozások? Nem értem.

- Tessék – nyújtotta ki a kezét Liam köztem és Zayn között, amiben két fekete kapucnis pulcsi volt és egy napszemüveg.

- Kösz – vette el Louis, majd az egyik pulcsit és napszemüveget átnyújtotta a barátnőjének. Mindketten belebújtak a pulcsiba és felvették a napszemüveget. Eleanor kiszállt és mérgesen becsapta a kocsiajtót.

- Idióta – suttogtam, hogy senki ne hallja.

Louis megint kifújta a levegőt és beleütötte a fejét a kormányba. Nincs jó állapotban.

- Nyugi, tesó. – veregette meg a vállát Zayn. Louis bólogatott és valami olyasmit motyogott, hogy „tök mindegy” majd kiszállt az autóból. Elindult és útközbe oda nyújtotta Eleanor-nak a kezét, aki csak össze fonta a karjait a mellén. Louis reakcióját látva; aki csak megrázta a fejét és leengedte maga mellé a kezét, kicsit megsajnáltam a fiút. Egy ilyen hisztis kis picsa mellett nem lehet neki könnyű. Nem tudom, hogy bírja, de nagyon nagy tűrőképessége, és sok türelme van.

- Ez a csaj mindig ilyen? – döntöttem hátra a fejem a fejtámlára.

- Nem volt mindig ilyen – rázta meg a fejét Niall szomorúan – Régen nagyon kedves volt. Talán két-három hónapja lett ilyen. Mint tudod nem rég szakítottak, aztán újra összejöttek és... – mesélt Niall de közbeszóltam.

- Skypeon – röhögtem fel bólogatva, visszaemlékezve arra, mikor Louis elmondta az asztalnál, hogy újra összejöttek a barátnőjével, skypeon és én elröhögtem magam. (4.fejezet. Aki nem emlékezne.:D – a szerk.)

- Jess – szólt rám Zayn, összeráncolva a szemöldökét.

- Jó bocs – tettem fel a kezem védekezően, mosolyogva. Talán kicsit durva, hogy ezt állandóan kiröhögöm. De nekem vicces, nem tehetek róla.

- Szóval azóta csak most találkoztak újra – folytatta Niall – és lásd, máris összevesztek. Nem lesz ez így jó – csóválta a fejét szomorúan – Nem tudjuk mi baja lehet mostanság Eleanor-nak, de semelyikünkkel nem olyan kedves már mint régen volt. Nem bunkó. Csak nem közvetlen és már nem is beszélget velünk. Amikor valamiről kérdezzük hidegen válaszol. De ami a legdurvább, hogy Louis-nak már nem is tud még hidegen sem válaszolni. Amikor csak alkalma van rá, flegmázik és bunkózik vele. Kettő lehetőség van. Amikor nagyon jól megvannak együtt, vagy amikor nagyon nem, és állandóan veszekednek. Az utóbbi hónapokban, inkább a második jellemző rájuk – húzta el a száját.

- És ez be fogja tenni a kaput Louis-nál. – folytatta Zayn – Mert ha ez még nem lenne elég, Eleanor állandóan nyávog. Amikor összevesznek, Louis csak azzal tudja kiengesztelni, ha vesz neki valamit. Jobb esetben csak egy csokit – bökött a fejével a TESCO felé – rosszabban, valami méreg drága ruhát vagy cipőt. Perrie-vel sincs már jóban. Nem beszélnek. Mikor találkoznak köszönnek, de már Pezz nem is töri magát azért, hogy megölelje, mert Eleanor nem vevő rá – vázolta fel a helyzetet Zayn is.

- Ez mondjuk még mindig jobb. Sophiával például bunkózik. Utálja. Én megértem és Sophia is, mert nyilván Danielle, a volt barátnőm miatt ilyen vele. Danielle és Eleanor nagyon jóban voltak. Nem tudom mennyire tudod – nézett rám Liam. Megráztam a fejem, miszerint semennyire – Szóval ők ketten nagyon jó barátők voltak. Ezért nem hibáztatom Eleanor-t mikor néha kicsit flegmázik Sophiával. De amikor már messzire megy bennem is felmegy a pumpa. Mégis a barátnőmet sértegeti. Ennek pedig sosincs jó vége, ugyanis én Sophiát védem, Louis pedig Eleanor-t, ami úgy végződik, hogy én és Louis összebalhézunk. Persze, fél órával később már olyan mintha semmi sem történt volna, de azért mégis rossz.

- Hű. Hát én nem tudok mit mondani srácok. Nagyon bunkó Eleanor. De engem Louis jobban meg tud bántani – mondtam szomorkás mosollyal.

- Nem tudjuk miért ilyen veled – tárta szét a karját Zayn.

- Mindegy – legyintettem – Be kéne mennem a boltba – jutott hirtelen eszembe.

- Minek? – kérdezte Niall.

- Szükségem van valamire.

- Oké. Tessék – nyújtott oda Liam nekem is egy pulcsit és egy napszemüveget.

- Viccelsz? Engem senki sem ismer. Tuti, hogy nem veszem fel – nevettem fel.

- Emlékszel, hogy 10 perce kiraktunk egy képet twitterre? – kérdezte Niall felhúzott szemöldökkel. Hallattam egy „Ajj, tényleg”-et és elvettem a nap szemüveget.

- Az nem kell – mondtam, majd kivettem a táskámból a sapkámat és a fejembe húztam, végül pedig felvettem a napszemüveget is.

- Jó a sapid – nevetett Liam.

- Az én húgom – karolta át vigyorogva Zayn a vállamat.

- Jól van, engedj ki te tank – nyúltam át Zayn-en és kinyitottam az ajtót. A bátyám kiszállt és megvárta még én is így teszek.

- Remélem a bicepszemre értetted – nézett rám vigyorogva, aztán gyorsan visszaült a kocsiba, hogy még csak véletlenül se vegye észre senki.

- Nem Zayn – hajoltam vissza a kocsiba vigyorogva – a fejedre.

- Héééé – csattant fel a bátyám mosolyogva. Niall és Liam folyamatosan röhögtek és Zayn-t cikizték.

 Mosolyogva, óvatosan becsuktam a kocsi ajtaját és elindultam a bevásárlóközpont bejárata felé. Hirtelen eszembe jutott, hogy igazából nekem is van napszemüvegem. Na mindegy.

Beléptem az ajtón és rögtön a kassza felé vettem az irányt, hiszen ott van az, ami nekem kell.

Körülbelül 10 percet kellett várnom még sorra kerültem.

- Hello – köszöntött vigyorogva, egy huszonnyolc éves srác a kasszából. (A névtábláján rajta volt a neve, alatta pedig a kora.)

- Csak adj egy kék Marlboro-t – mosolyogtam rá lesajnálóan. Nem volt csúnya meg semmi, de nem szokásom flörtölni egy TESCO-s sráccal, aki perverzen vigyorog rám. Főleg ha barátom van. Amúgy meg mióta vagyok ilyen flegma? Egy ideje. Mindegy.

- Jól van cica, meg ne egyél – vigyorgott és a kezembe nyomta a kért tárgyat – 7 font lesz édes.

- Tessék. – adtam át neki a pénzt, amit időközben kivettem a pénztárcámból – És ne becézgess. 19 vagyok. Pedofil – forgattam meg a szemem és a táskámba csúsztattam a cigit.

- Bocs már – nézett rám ártatlan tekintettel – Remélem még találkozunk – vigyorgott rám.

- Remélem nem ver veled még egyszer az isten – forgattam meg a szemem és elindultam. Még hallottam ahogy felnevet és köszön a mögöttem álló kissrácnak. Én pedig megint flegmáztam.

 Ahogy kiléptem a bevásárlóközpontból elővettem az iPhone-omat és írtam Louis-nak, hogy merre vannak, mert elfogunk késni. Azonnal vissza írt, aztán én is neki és ez így ment addig, még a kocsihoz nem értem. Természetesen megint csak összevesztünk. Még mindig nem értem miért ilyen velem. Nem tettem semmi rosszat ellene. Én azért vagyok vele bunkó, mert ő is az velem és én azon az elven vagyok, hogy amit kapsz egy embertől, azt add vissza te is. Én azt adom neki vissza. Ha neki így jó, nekem is. A többi fiúval jóban vagyok. Mert ők rendesek velem. Mindegy.

 Oda értem a kocsihoz és rágyújtottam. Igen cigizek. Meg lehet érte kövezni, nem tehetek róla. Próbáltam leszokni, de ez nem olyan dolog, ami megy egyről a kettőre. Akkor gyújtottam rá először, mikor bőgtem, mert Zayn három hónap után sem jött haza. Szánalmas vagyok, tudom, de ez van, így kell elfogadni. Ameddig Davenek, a barátnőimnek és a családomnak megfelelek így, addig nincs probléma. De amúgy sem szívok nagy mennyiséget. Először is, azért mert drága, másodszor pedig, nem is akarok. Két hétre elég egy doboz. Most már viszont nagyon hiányzott, mert mióta itt vannak a srácok nem gyújtottam rá.

 Nem nagyon akartam, hogy észre vegyenek, ezért a kocsi mögé álltam. Olyan lehettem körülbelül mint egy tizenöt éves aki a szülei elől bújkál. Beleszívtam, a testemet pedig átjárta a nikotin és egyfajta megkönnyebbülés szállt rám. Tényleg nagyon hiányzott. Szép lassan kifújtam a levegőt és figyeltem, ahogy elszáll a füst és összekeveredik a levegővel. Szennyezem a levegőt. Szépen vagyunk.

- Te meg mit csinálsz? – szállt ki hirtelen Zayn az autóból. Ijedtemben felsikítottam, de szerencsére csak halkan és röviden, így nem vontam magunkra a figyelmet. Niall is kiszállt, őket pedig Liam követte, mire azonnal a hátam mögé rejtettem a kezemben füstölgő cigarettát.

- Szerinted nem láttuk? – húzta fel a szemöldökét Niall. Felsóhajtottam és elővettem. Néztem ahogy a kezemben füstölög, végül pedig minden mindegy alapon, megvontam a vállam és magasról letojva, hogy a fiúk is jelen vannak, beleszívtam.

- Ne már Jessi – jött oda Zayn fájdalmas arccal és ki akarta venni a kezemből a cigarettát.

- Zayn – néztem rá gyilkos szemekkel. Erre ő azonnal békén hagyott – erről már nem szoktatsz le – vigyorogtam és az arcába fújtam a füstöt.

- Kösz – röhögött fel.

- Nincs mit. Amúgy meg ne akarj úgy leszoktatni, hogy te is cigizel – röhögtem.

- Akarsz adni egyet? – kérdezte, a cigarettára mutatva.

- Mi? Nem – néztem rá furán. Nem fogok neki adni, ezzel segítve, hogy még ennél is egészségtelenebb legyen.

- Kösz húgi – mondta unottan és a haverjait követve, ő is beült az autóba de a kocsi ajtaját nyitva hagyta. Ezt egyfajta jelnek vettem, így oda mentem beraktam a fél lábamat a kocsiba és megtámaszkodtam a térdemen.

- Mióta nyomatod? – bökött a fejével Liam a cigim felé.

- Úgy körülbelül 3 éve – mondtam. Szerintem leesett nekik a dolog.

- Hol vannak már? – nyafogott Niall témát terelve.

- Nem tom, de már negyvennyolc van – idegeskedtem.

- Itt vagyunk – szólalt meg a távolból Louis. Immáron kézen fogva érkeztek meg hozzánk. Hát tényleg kiengesztelte Louis, Eleanor-t. Ez aztán a szèp kapcsolat. 

Oda értek a kocsihoz, Louis pedig döbbenten nézte a kezemben füstölgő cigit, amibe még utoljára beleszívtam és eldobtam, végül pedig rátapostam.

- Anyukád tudja? – kérdezte Louis, még mindig döbbent arccal.

- Aha – röhögtem.

- Tényleg tudják anyáék? – nézett rám Zayn a kocsiból.

- Eskü – válaszoltam és átmászva Zayn-en, beültem a kocsiba – Bocsi – vigyorogtam, mikor véletlenül elég erősen beletenyereltem oda, ahova nem kellett volna.

- Uhh – nyögött fel, miközben megpróbálta elfojtani a fájdalmát. Az arcát látva nem bírtam tovább, elröhögtem magam.

- Jól vagy tesó? Elég vörös a fejed – nézett a visszapillantóba Louis, aki időközbe a barátnőjével együtt beszállt az autóba.

- Véletlenül rossz helyen támaszkodtam meg, mikor átmásztam rajta – nevettem. Az egész kocsi felnevetett.

- Örülök, hogy... uhh... jól szórakoztok – szenvedett Zayn.

- Ne haragudj Zaynie – mondtam szomorkásan és egy puszit nyomtam az arcára. Azonnal elmúlt a fájdalma (vagy csak már nem figyelt rá) és mosolyogva rám nézett.

- Nem baj – vigyorgott boldogan.

- Induljunk máááár. Ti meg ott elől – nézett ki köztem és Niall között Liam – álljatok le – mondta fenyegetően. Előre néztem és láttam, hogy Eleanor simogatja Louis-t. Nem, nem a combját. Ettől függetlenül Louis-t nem nagyon izgatta az egész (semelyik értelemben). – El kérlek – szólt rá Liam újra, mert a lány még mindig perverzkedett (?).

- Eleanor! – szólt rá élesen Louis. Eleanor megforgatta a szemét és elvette a kezét Louis ágyékáról, ezzel pedig véget ért az ingyen pornó, ígyhát el is indultunk.

- Nem izgulsz fel rám – nézett Eleanor mérgesen Louis-ra, körülbelül 5 perccel az elindulás után. Mintha mi nem is lennénk a kocsiban, úgy mondta ezt, mintha csak az időjárásról beszélgetne, vagy arról, hogy mit főz holnap. Már ha egy ilyen kis picsa tud főzni.

- Eleanor megtennéd, hogy nem itt beszéled ki a szexuális életemet? – háborodott fel Louis azonnal. Már éppen mindenki azt hitte, hogy újabb vita fog kirobbanni, amikor szerencsésen megérkeztünk az O2-hoz.

- Hát ez gyors volt – szálltam ki gyorsan a kocsiból, most Niall-ön átmászva. Neki szerencsére nem okoztam fájdalmat. Niall is kiugrott, miután kiszálltam az öléből (?) és rám villantott egy 1000 wattos vigyort.

- Állj le Niall – szólt rá Zayn, mikor már ő is kiszállt a kocsiból, természetesen legutoljára, mert még meg kellett igazítani a haját. Louis bezárta a kocsit, odament Eleanor-hoz, kihívóan rám nézett és megfogta a barátnője kezét. Mi? Ezt most miért? Mire volt jó? Na mindegy.

- Megcsókolhatlak? – nézett rám hirtelen Niall. Zayn erre szájtátva nézett, Liam röhögött, Louis felhorkant, Eleanor pedig összeráncolta a szemöldökét.

- Mi? Miért csókolnál meg? – kérdeztem Niall-t, döbbenten nevetve.

- Nem tom. Most úgy megcsókolnálak – mondta hanyagul.

- Nem csókolhatsz meg Niall. Nem szokásom megcsalni a barátomat – röhögtem furán. Mégis mit várt?

- Kár – biggyesztette le a száját. Adtam az arcára egy puszit.

- Most jobb? – vigyorogtam.

- Sokkal – csillant fel a szeme – De azért ma csak le smárolok egy lányt – közölte unottan, mire mind felröhögtünk, kivéve Louis-t.

- Niall, ha még egyszer megkérdezed ezt a húgomtól, leverlek. Esküszöm – röhögött Zayn, Niall pedig védekezően feltartotta a kezét.

- Haver, te azért nem vagy semmi – rázta a fejét Louis dühösen (?), mikor oda értünk a hátsó bejárathoz. Szerencsére senki nem látott meg minket, mert felvettük az álcákat és Louis különben is úgy állt meg, hogy csak pár métert kellett sétálnunk a hátsó bejáratjoz.

- Most miért? - nézett kérdőn.

- Hú, de köcsög vagy – fújtatott Louis olyan hangosan, hogy pár rajongó felkapta a fejét és méregetni kezdtek minket.

- Szép volt Louis. Meg fognak támadni – suttogta Liam.

- Csá, Jack. Beengedsz minket? Pár rajongó eléggé gyanakodva vizslat minket – suttogta Zayn, egy nagy darab testőrnek.

- Persze, gyertek csak – bólintott vigyorogva, miután lepacsizott Zayn-el és a többi sráccal, Eleanorral pedig mosolyogva kezet fogott.

- Hé, hé – állított meg a testőr. Persze, hogy én voltam az utolsó a sorban  engem pedig nem ismert ez a bizonyos Jack.

- Velünk van – szólalt meg Liam az ajtón belül, ugyanis már mindenki ott hagyott és csak ő hallotta meg, hogy a testőr nem akar beengedni.

- Biztos? – mustrált Jack.

- Persze. Velünk jött. Igazából miatta vagyunk itt. Zayn húga – vázolta fel a helyzetet Liam, rám mosolyogva.

- Ó, rendben van. Ne haragudjon – mosolygott, immár barátságosan a testőr és felém nyújtotta a kezét.

- Jessica Malik – mutatkoztam be és megráztam a nagy darab kezét.

- Jack Kedrick.

- Gyere Jess, elkésünk – szólt Liam. Jack elállt az utamból és miután beléptem az ajtón, becsukta azt.

- Köszi – mosolyogtam Liam-re, mire ő csak bólintott és miközben elindult intett, hogy kövessem.

 Végig mentünk egy hosszú folyosón és beértünk egy nagyobb helyiségbe, ahol sok ember sürgött-forgott, mindenféle ruhával, sminkkel vagy hajcuccal. Egy-egy ember oda köszönt nekünk. Nyilván megismerték Liam-et, engem pedig furcsán méregettek

- Azt hiszik, az új barátnőm vagy – nevetett Liam, mire én is felnevettem - Erre – indult el egy ajtó felé, amin volt egy LM logó.

 Amikor az ajtó előtt voltunk görcsbe rándult a gyomrom. Izgultam. Mégis a kedvenc bandámmal találkozok.

Liam rátette a kezét a kilincsre, én pedig úgy éreztem, azon nyomban elhányom magam.

- Kösz, hogy ott hagytatok. Jess-t alig akarta beengedni Jack – nyitott be Liam a szobába. Kitárta nekem az ajtót és a fejével biccentett egyet a szoba felé. Tátogtam egy köszit és beléptem a nagy szobába.

Louis és Eleanor egy kanapén ültek egymás kezét fogva, Niall az említett bútornak az egyik karfáján evett valamit. Ha jól láttam Pizzát. Zayn egy fotelben ült és folyamatosan követte a szemével barátnője mozdulatait, mikor beléptünk akkor is csak épp ránk pillantott, meg hozzánk szólt egy „Bocsi”-t. Perrie egy tükörben igazgatta szőke haját, az érkezésünkre pedig azonnal felállt és mosolyogva rám nézett. Jade és Leigh-Anne Red Bull-t ittak egy-egy székben. Jesy pedig egy sarokba vonulva telefonált.

- Szia – jött oda azonnal Perrie és megölelt. Leblokkolva álltam az ölelésében, végül én is sután, még mindig döbbenten, földbe gyökerezett lábakkal visszaöleltem.

- Szia – nyögtem ki nagy nehezen. Mondjuk csak suttogva sikerült, de legalább sikerült. Perrie elengedett és végig nézett rajtam.

- Csini vagy – mosolygott folyamatosan. Perrie Edwards most dicsért meg. Ilyen nincs. Még mindig bambán álltam, amikor észrevettem, hogy Louis a kanapén megforgatja a szemét, és biztatóan bólint. Ez tényleg fura este. Louis segíteni próbál. Úgy látszik, nincs teljesen megfagyva a szíve és vannak jó pillanatai.

- Öhm... köszi. Te is jól nézel ki – kaptam észbe hirtelen.– Jessi vagyok – nyújtottam felé a kezem nagy nehezen.

- Perrie – vigyorgott.

- Mintha nem tudnám – jegyeztem meg nevetve. Perrie is elnevette magát.

- Sokat hallottam rólad – pillantott a lány oldalra, Zayn-re.

- Igen? – kérdeztem döbbenten, Perrie pedig bólintott. Zayn mesélt rólam Perrie-nek? Akkor mégsem feljetett el teljesen az évek alatt – Ez egy újabb jó pont – vigyorogtam Zayn-re, aki boldogan bólintott és tovább nézte ahogy Perrie-vel ismerkedünk.

- Pont jókor jöttetek. Mindjárt kezdjük. Kicsit mondjuk eltolódtunk, mert már mindjárt negyed kilenc, de mindenképp meg akartalak várni téged – fecsegett Perrie, miközben Jade-hez és Leigh-Anne-hez vitt a kezemnél fogva. Rögtön felszabadultam a társaságában, miközben folyamatosan beszélt.

- Igen, meg kellett állnunk egy helyen – húztam el a szám, eztán pedig mérgesen Eleanor-ra pillantottam, aki rám fintorgott. Éljenek a jó baráti kapcsolatok.

- Az én hibám volt, bocs csajok – szólalt meg hirtelen Louis. Rá néztem, ő pedig egy mosolyt küldött felém. Bár nem volt túl barátságos, de nekem ennyi elég volt. Ezt még meg kell neki köszönnöm. Tudom, hogy utál, - bár nem tudom miért - de jól esik, hogy legalább tisztel - akkor is, ha csak azért teszi, mert azon az elven van, hogy a férfiaknak tisztelniük kell a nőket - és nem akarja tönkre tenni az estémet.

- Semmi gond – mosolygott Perrie – Lányok ő itt a leendő sógornőm – vigyorgott rám boldogan, csillogó szemekkel. Élvezte, hogy így mutathat be. Akaratlanul is hátra pillantottam Zayn-re, aki olyan boldognak tűnt, mint talán még soha. Elfogott egy egyfajta jóérzés. Melegség árasztott el és büszkén rámosolyogtam Zayn-re. Büszke voltam rá. Mert egy ilyen menyasszonyt talált magának – Jessi – mutatott be Perrie, én pedig most már teljesen felszabadultan - Perrie társaságában nem nehéz - a két gyönyörű lány megölelt és megdicsértek,  miszerint „Jól nézek ki” és „Nagyon jó a pulcsim”, ugyanis közben Niall oda jött és elvette a kabátomat. Jesy is odaballagott. Mosolyogva megölelt és azt mondta „Perrie jól jár velem, mert nagyon kedves vagyok és jó sógórnő leszek”. Hát... Köszönöm a bókokat.

 Beszélgettem egy kicsit a lányokkal, úgy mindenféléről. Megkérdezték biztos nem zavarnak-e ma este és elférünk-e, amire azt válaszoltam, hogy minden rendben lesz és egyáltalán nem zavarnak.

- 2 perc múlva a színpadon kell lennetek lányok! – nyitott be egy nő a szobába, ahol időközben elszabadult a pokol és elképesztő nagy hangzavar volt – Sipirc! – tapsolt kettőt a nő kiabálva, hogy hallják is a lányok. 

- Találkozunk koncert után – mosolygott Jade és megölelt.

- Jó szórakozást – vigyorgott Leigh és Jesy, majd ők is ugyanúgy a karjukba zártak mint barátnőjük és kimenetek az ajtón – Siess Pezz – kiabált még vissza Leigh.

- Remélem tetszeni fog – nézett rám Perrie, egy kedves mosoly kíséretében.

- Még szép – mosolyogtam. Perrie megölelt és kiszaladt a szobából. Zayn felháborodottan felállt. Perrie mintha megérezte volna, újra megjelent és nyomott egy puszit a bátyám szájára.

- Nem volt valami sok – kiabált utána Zayn. Válasz viszont már nem érkezett – Most már nem is foglalkozik velem – lógatta az orrát bátyám. Oda mentem hozzá és megveregettem a vállát.

- Szeretnéd, hogy haza menjek? – kérdeztem megértően. Természetesen nem mentem volna haza, akkor sem ha igent mond, csak kíváncsi voltam mit válaszol.

- Mi? Dehogy – rázta a fejét ijedten és átkarolta a vállamat – Vélemény? – húzta fel a szemöldökét.

- Imádom őket. Perrie-t meg különösen. Nagyon kedves – vigyorogtam boldogan.

- Akkor nyomás a színpadhoz – pattant fel Louis.

 Kimentünk a színpad elé. A kordonon belül maradtunk, úgyhogy biztonságban éreztük magunkat, bár a srácok még így is kiosztottak pár autogramot és fényképet. Sokan kérdezték ki vagyok, de én mindig jeleztem egy fejrázással a srácoknak, hogy ne mondjanak rólam semmit, erre pedig ők mindig azt mondták, hogy csak  egy ismerős. 

 Szerencsére csak addig foglalkoztak a srácokkal, még el nem kezdődött a koncert. Akkor viszont már teljesen a lányokra irányult a figyelem.