Itt vagyok egy újabb visszaemlékezéssel.:) Bocsi, az esetleges hibákért de az egészet telefonról írtam. Ez most sokkal hosszabb lett, mint az előző visszaemlékezés.:)
Az iskoláról nem nagyon szeretnék beszélni, de kénytelen vagyok megemlíteni, hogy miután vissza megyünk a börtönbe már nem tudom ilyen gyakran hozni a részeket. Lehet, hogy egy hónapban csak egy, maximum kettő részt tudok hozni.:( Mivel nyolcadikos leszek..-.-" Ezzel kapcsolatban még annyit fűznék hozzá, hogy mindenkinek sok szerencsét a következő évhez.:) Bírjátok ki, kitartás!!!
Köszönöm az oldalmegjelenítéseket és a komikat, pipákat az előzőhöz.:)
Nem is fecsegek tovább...:D Jó olvasást! Komizni, pipálni, feliratkozni ér!! :)
Xx, Jess ♥
- Menni fog rendben? – mosolyogtam biztatóan Zayn-re.
- Huhh – vett egy nagy levegőt – Elrontom – rázta a fejét
reménytelenül.
- Basszus Zayn, ne hülyülj már! Annyit gyakoroltad...
képtelenség, hogy elrontsd – forgatta a szemét Doniya.
- Két perc – kukkantott be az ajtón egy stábvezető. Erre a bátyám
gyorsabban kezdte szedni a levegőt. Anya oda jött hozzánk és megölelte.
- Sok szerencsét – mosolygott – Szeretlek.
- Én is szeretlek anya – motyogta Zayn. Apa csak
rámosolygott Zayn-re, megveregette a vállát és megölelte. Nála ez körülbelül
annyit jelent, hogy büszke rá. Zayn még megölelte Waliyhát, Safaa-t, Doniyát
végül pedig rám nézett. Mosolyogva megölelt.
- Köszönöm húgi – suttogta, hogy senki se hallja.
- Nincs mit köszönnöd – mosolyogtam, ugyanabban a
hangnemben.
- Kérem, jöjjön velem – jelent meg mellettünk egy nő. Zayn
még egy utolsót ránk mosolygott és elindult a nő után. A kezeimet tördelve
vártam, hogy Zayn megjelenjen a színfalak mögötti tévé képernyőjén, ami csak
egyet fog jelenteni: bent van az X-factor stúdiójában. Apa át karolta a vállam
és rám mosolygott.
- Minden rendben lesz – mosolygott, én pedig halványan bólintottam.
Ekkor jelent meg Zayn a képernyőn, nekem pedig a szívem
azonnal a torkomba ugrott, hevesen vert, majd’ kiugrott a helyéről, miközben a
bátyámat figyeltem. Bemutatkozott és elmondta mit fog énekelni. Elindult a
zene, Zayn pedig a szájához emelte a mikrofont.
Kérem Uram,
sikerüljön neki – gondoltam magamban.
Ahogy Zayn elkezdett
énekelni, engem úgy rázott ki a hideg. Remegtem és nem csak az izgalomtól, de a
hangjától is. Elképesztő, amit ez a tizenhét éves gyerek ki tud adni a
torkából. Megállt a levegő, a színfalak mögött. Se anya, se apa, se Doniya vagy
Safaa és kivételesen még Waliyha sem szólt semmit. Csak ámulattal néztük
Zayn-t, ahogyan énekel, mert valami csodálatos volt. Láttam, ahogyan anya
megtörli a szemét, apának pedig könnybe lábad a szeme. Bevallom, egy-két
könnycsepp az én szememből is kicsordult és Doniya sem bírta sokáig. Büszkék
voltunk Zayn-re. Nagyon, nagyon büszkék.
Miután Simon leintette, jó nagy tapsot kapott, még mi is
mosolyogva tapsoltunk a színfalak mögött. Még jobban izgulva vártuk mit mond a
zsűri. Megkapta a három „igen”-t. Ugrándozva öleltük meg egymást Doniyával,
Safaa Waliyha karjaiban kötött ki, anya pedig, természetesen örömében, zokogva
bújt oda apához.
Zayn hallatott minden
„igen” után egy ideges „köszönöm”-öt és elindult kifelé a stúdióból.
Oda szaladtam az ajtóhoz amin kiment és amikor az nyitódott, remélve, hogy ő
jön be rajta, a nyakába ugrottam. Mázlim volt, hogy nem egy stábvezető jelent
meg, hanem a bátyám. Boldogan megszorított.
- Sikerült – suttogta boldogan.
- Bizony, sikerült – nevetve sírtam el magam. Mosolyogva,
könnyes szemekkel néztem barna, csillogó tekintetébe és át engedtem a családom
többi tagjának.
Amit akkor éreztem felülmúlhatatlan volt. Látni azt, hogy a
családod ennyire boldog... erre nincsenek szavak. Ezt nem lehet szavakba
foglalni, képtelenség.
- Megérte ma kikelni az ágyból – nevetett anya, arra
gondolva, hogy Zayn-t ma csak nagyon nehet lehetett kirángatni az ágyból, nem szeretett volna
eljönni. Zayn mosolyogva bólintott.
- Gyertek menjünk – terelt ki minket apa a folyosóra.
Mosolyogva Zayn-be karoltam. Az arcát néztem miközben azt magyarázta mit
érzett, mikor kimondták a három „igen”-t. Kifelé menet, megint abba a nagy helyiségbe
érkeztünk, ahol várnunk kellett Zayn sorra kerülésére. Mindenki, aki ezután
jött ott várakozott. Néhányan oda jöttek és kezet fogva, vagy két puszit adva
Zayn-nek gratuláltak. Egy lány oda szaladt bátyámhoz és a nyakába ugrott.
- Gratulálok – vigyorgott és egy puszit nyomott Zayn arcára.
- Köszi Becky – mosolygott Zayn – Neked meg sok szerencsét!
– simogatta meg Zayn a lány karját.
- Köszi, remélem sikerül – húzta el a száját. Kicsit
óvatosan meg köszörültem a torkom, hogy Zayn-nek leessen, nem ismerjük ezt a
bizonyos Becky-t. A lány bizonytalanul rám pillantott, aztán Zayn-re, aki
végre észbe kapott.
- Becky ők itt a szüleim, Patricia és Yaser Malik – mutatott
előbb anyáékra – A húgaim, Safaa, Waliyha és Jessica Malik – a lány hirtelen
kifújta a levegőt, amikor Zayn engem is a húgaként mutatott be. Komolyan azt
hitte, hogy a barátnője vagyok? Mondjuk, nem nagyon hasonlítunk – Doniya Malik
pedig a nővérem – fejezte be Zayn bemutatásunkat – Női uralom alatt élünk
apával – sóhajtott Zayn fájdalmasan. Mindenki felnevetett – Mindenki, ő Rebecca Fergusson, egy barátom akit itt
ismertem meg mielőtt jöttetek – mutatta be nekünk Rebecca-t. Mind kezet fogtunk a lánnyal.
- Rendben van, akkor mi megvárunk a kijáratnál Zayn – mondta
apa és elindult – Örülök, hogy megismerhettelek Rebecca – intett apa
mosolyogva. Mi is elköszöntünk Rebecca-tól és követtük apát.
- Húgi, legalább te megvárnál? – kiáltott utánunk Zayn
nevetve. Egyszerre fordultam bátyám felé Safaa-val és Waliyha-val együtt – Jess
– nevetett Zayn még jobban. Mind’ hárman felnevettünk, Safaa és Waliyha pedig
elindultak anyáék után.
- Itt megvárlak – tátogtam Zayn-nek, aki bólintott és vissza
fordult Rebecca-hoz.
- Bocsi – böktem meg egy lány vállát. Hátra fordulva rám
nézett – Szabad? – mutattam a mellette lévő székre.
- Persze – bólintott és visszafordult barátnőihez.
Leültem és a térdemre
támaszkodva, elkezdtem dúdolni a Let Me
Love You-t, amit Zayn énekelt. Vissza gondolva a nemrég történtekre
elmosolyodtam.
Felnéztem, hogy jön-e
már Zayn. Még mindig Rebecca-val beszélgetett. Elég jól elvannak és szerintem
össze is illenének. Tény, hogy Rebecca oda van a bátyámért. Ki nincs? (:DD ilyen emberről nem igazán tudok a
baráti körömben.. vagy úgy.. a földön.:”D – a szerk.)
Körül néztem az
óriási teremben. Sok-sok izguló, kezét tördelő fiatal, középkorú és idős
egyaránt. Sajnálom őket.
Hirtelen össze akadt a tekintetem egy kék szempárral. Ahogy
ránéztem, megvillantotta sármos mosolyát. Nem foglalkoztam vele különösebben, csak elkaptam a tekintem és megint a bátyámra néztem, aki immáron mosolyogva
lépkedett felém.
- Gyere – fel húzott a székről és átkarolta a vállamat.
- Kedves lány – bólogattam elismerően. Zayn hangosan
felnevetett és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jó barát –
kuncogott Zayn, kiemelve a „barát” szócskát.
- Na persze Szépfiú – forgattam meg a szemem mosolyogva.
Zayn újra felröhögött és erősebben vont magához.
- Szeretlek te majom – nevetett. Ekkor újra találkozott a
tekintetem a tengerkék szempárral. Nagy meglepetésemre, mikor elhaladtunk a kék
szemű srác mellet Zayn kinyújtotta a kezét a fiú pedig lazán belecsapott.
- Grat – tette hozzá lágy hangján.
- Kösz. Neked is – intett hátra Zayn, ugyanis nem álltunk
meg, hanem csak menet közben beszéltek egymáshoz. Hát oké.
- Kösz – hallottam még halványan a fiú hangját. Vissza
néztem és kérdő tekintetével találtam szembe magam. Bizonyára azt hihette Zayn
barátnője vagyok. Nem Rebecca és ő az első ember.
- Ismered? – kérdeztem halkan bátyámat.
- Nem igazán. Beszéltem egy-két emberrel pár szót még nem jöttetek. Vele is –
magyarázta.
- Értem. – bólintottam. Mosolyogva megborzolta a hajam, mire én ledobtam a kezét a vállamról és rácsaptam a karjára.
- Ha még egyszer, csak egyszer megteszed, soha többet nem szólok hozzád - igazgattam rövid sötét barna -szinte már fekete - hajamat.
- Na persze. Egy napig sem bírnád ki, annyira szeretsz - vigyorgott kedves bátyám. Kiöltöttem rá a nyelvem.
- Igen, szeretlek. És perpillanat elképesztően büszke is vagyok rád - néztem fel rá csillogó szemekkel.
- Szeretlek húgocskám - mosolygott és megállt, hogy megöleljen.
Ott álltam az én szeretett bátyámmal és az új legjobb barátommal: a mérhetetlen büszkeséggel.
Ez nagyon aranyos rész lett :) én is akarok Zayn hugica lenniii <3 neked is sok sikert a börtönhöz az írással pedig csak így tovább! :)
VálaszTörlésIgen, én is lennék Zayn húga..:DD
TörlésKöszönöm szépen.:) És a komit is.:)
Xx, Jess ♥
Húha... *-* Imádoom .. Perfect...és.. HÚHAA..*-------* <3
VálaszTörlés(Találkozunk a börtönben :** <3)
:DDDDD Köszönöm babe.♥
TörlésIgen, ott tali. ( :"( ) :* ♥
Köszi a komit.:)
Xx, Jess ♥
Nem szoktam senkinek sem kommentelni de egyszerűen hihetetleen hogy Jessica egyszer a puszta nevetésével megnevetett egyszer pedig megríkat..:DDDD most a második történt..:DD Meg ríkattál te mocsook..:DDDD
VálaszTörlésTalálkozunk Vasárnap a börtön udvaron..:DDD ♥ ♥
szia mikor lesz új rész tutommal 2016 van
VálaszTörlés