Nos, nem akarok az elején sokat pofázni, mert általában nagyon sokat szoktam.:D Köszönöm a pipákat, oldalmegjelenítéseket, meg tudjátok amiket meg szoktam köszönni.:D ♥ Meggyógyultam így sikerült befejezni a részt, bár nekem valamiért nagyon nem tetszik. Na mindegy. Remélem azért nektek igen! :D
A FOUR valami elképesztő a Night Changes klip meg... Nem tudok mit mondani mert ha elmondanám az igazi véleményemet az hosszú lenne. A lényeg hogy nagyon msdogfmosmvlkvfb *-* ♥
Ééééés megint sokat pofáztam.xd Na mindegy.:D Hagyjatok magatok után valami nyomot! :) Próbálok sietni a következővel. Mindenkinek szép hetet! :)
U.i.: Az utolsó mondat csak egy (úgymond) kiegészítőmondat. Csak hogy tudjátok, most már azért izgalmasabb lesz ígérem.:)
Xx, Jess ♥
*Jessica Malik*
- Harry erősebben! - mormogta Liz. Drága barátnőm már félig aludt, de még mindig a göndör fiúval masszíroztatta a talpát.
- Ha nem tudnám, hogy hülyék vagytok, most perverz
gondolataim lennének - kuncogtam hátra sem nézve. Dave halkan felnevetett
miközben az arcomat simogatta, ami még mindig a vállán pihent.
- Én nem vagyok hülye - emelte ki Harry az első
szót - Nem én mondtam, hogy fogadjunk; két percig nem jön piros autó.
- De belementél - nézett a visszapillantóba Zayn. Erre már
Harry sem mondott semmit.
- Hallod Harry nincs valami erős kezed - szinte láttam magam
előtt, ahogy Liz elhúzta a száját.
- Szeretnéd megtudni? - förmedt rá a srác.
Hátrapillantottam. Liz kimeresztett szemekkel nézett a göndörre, de nem
sértődött meg ugyanis egy másodperccel később kitört belőle a nevetés. Dave,
Zayn és én is halkan nevettünk. Szegény Hazz mormogott valamit az orra alatt,
amit bár én nem értettem de Liz már a könnyeit törölgette a nevetéstől. Hát
igen és nekem velük kell együtt élnem majd hetekig.
- Megérkeztünk – kiáltott fel Liz. Harry ledobta az öléből a
lány csupasz lábát, aki vihogva vette fel a zokniját.
- Bassza meg – csapott a kormányra Zayn. Már éppen kérdeztem
volna, hogy mi a baj, amikor mind felnéztünk. Ekkor láttam meg jó pár tini lányt,
akik sikongatva mindenféle táblákat tartva nézelődtek a repülőtér parkolójában,
majd amikor megpillantották a bátyám autóját oda rohantak és a kocsiablakán
kopogtatva ordibáltak tovább. Bár nem láthattak minket, mert a kocsi ablakai
erősen sötétítettek, így képtelenség belátni rajtuk.
- Honnan tudták, hogy itt leszünk? – ciccegett Harry –
Egyikünk sem írta ki.
- Harry. A rajongóink mindent tudnak. Ezt ne felejtsd el! –
nevetett Zayn.
- Okés. Most mi legyen? – kérdeztem ijedten. Már láttam pár
rajongói videót és tudom, hogyha kiszállunk az autóból ezek a lányok még a
ruhát is letépik a srácokról. Hirtelen megcsörrent Zayn telefonja.
- Louis az – pillantott a készülékre – Gáz van. Tényleg? Ja,
látom. Oké. Jó. Az úgy jobb is. Jó, oké. Cső – tette le a telefont – Jó hír.
Paul és a többiek valahol erre vannak. Körülbelül öt perc és itt lesznek.
Magángéppel megyünk. Louis és a többiek ott állnak a parkoló másik végében.
Tommo azt mondta Paul szerint hármas csapatokba kell rendeződnünk. Összeszednek
még pár embert és jönnek – nagyra nyitott szemekkel néztem a bátyámra. A
hírnevét még fel kell dolgoznom.
- Szóval hármas csapatok? – kérdezett vissza Harry.
- Igen. Velem jöhet Jess. Te meg legyél Dave-vel és Liz-zel
– bólintott Zayn.
- Tessék? – kérdezte egyszerre Harry és Dave. Nekem teljesen
megfelelt. A kocsiban mindenki tudta Harry-n kívül hogy ki vagyok a
bezártságtól és a tömegtől. Olyan klausztrofóbiám van, hogy azt nem lehet
szavakba foglalni. Már attól rosszul vagyok, ha ránézek a tömegre. Most is a
sírás kerülgetett.
- Lizának kell két fiú abban biztos vagyok – forgatta Zayn
a szemét mosolyogva. Igen, a barátnőm kicsit szeleburdi.
- Oké ez igaz – bólintott Dave.
- Hé – szólt közbe Liz – Én is itt vagyok.
- Persze. Szia - intett Dave hanyagul. Hirtelen nagyobb
kopogásokat hallottunk az ablakokon. Pár biztonsági őr próbálta arrébb terelni
a lányokat, akik csak egyre többen és többen lettek. Ráadásul mostanra jó pár
újságíró is oda gyűlt. Ahogy kinéztem az
ablakon egy gombóc nőtt a torkomban mikor megláttam, hogy pár elszánt rajongó
próbálja áttörni a biztonságiakat és/vagy átbújni a karjuk alatt.
- Srácok – suttogtam könnyes szemekkel. Zayn és Liz aggódva
néztek rám. Dave átölelt és halkan nyugtatgatott Harry pedig csak kapkodta a fejét,
hogy mi történik. Hallottam, ahogy Liz vázolja a helyzetet fürtös barátunknak,
aki megértően hümmögött.
- Jess – szólt hátra halkan Zayn – Mássz előre. Sietnünk
kell – óvatosan bólintottam. Dave maga felé fordított és nyomott egy csókot a
számra.
- A bátyád vigyáz rád – kacsintott édesen. Kifújtam a
levegőt és előre másztam az anyós ülésre.
- Ha kiszálltam mássz át ide és rögtön gyere utánam! Hajtsd
le a fejedet, és ha tudsz, végig maradj, úgy még oda nem érünk a géphez. Bármit
kiabálnak, ne foglalkozz vele, a kérdésekre ne válaszolj! Ha rosszul vagy szólj
nekem! – utasított Zayn folyamatosan. Csak bólogattam. Próbáltam oda figyelni -
ami nagyjából sikerült is – de közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lesz,
ha elbukok valamiben és eltaposnak.
- Ezek rátok is tartoznak – szólt Harry Dave-nek és a
barátnőmnek.
- Minden oké lesz – nyomott egy puszit a homlokomra Zayn –
Kész vagy? – nézett félve a szemembe.
- Azt hiszem – bólintottam. Zayn egy nagyot sóhajtott majd
kikattintotta a zárt és kinyitotta az ajtót. Három biztonsági abban a
tizedmásodpercben köré gyúlt én pedig már másztam is át a vezetőülésre, ahogy
Zayn mondta. A térlátásomnak köszönhetően láttam, ahogy a hátul ülők is
kipattannak a kocsiból. Én is így tettem. A folyamatos sikítás bántotta a
fülemet. A sírás kerülgetett. Zayn kiabált valamit mire a biztonságiak
próbáltak minél nagyobb kört kialakítani kettőnknek.
- Rendben vagy? – hallottam meg Zayn hangját a tini lányok
ordítozása közepette. Bólintottam majd leszegtem a fejemet. Nagyjából tényleg
rendben voltam az őröknek köszönhetően. Zayn megragadta a derekamat és erősen
magához szorított.
- Zayn! Zayn! Harry! – mindössze ezt a két nevet szűrtem le
a hangokból miközben nagy léptekkel haladtunk előre. Aztán valaki megragadta a
hajamat és nagy erővel meghúzta. Felsikoltottam és ijedten felkaptam a fejem. A
bizonyos lány még menet közben is a hajamat fogta. Folyamatosan azt kérdezgette
dühösen, hogy „Tönkrevágtad Zerrie-t?”. A gond csak az volt, hogy nem vette
észre se Zayn, se a biztonsági őrök a jelenetet én pedig a fájdalomtól és a
félelemtől képtelen voltam megszólalni. Lefolyt pár könnycsepp az arcomon.
- Hé – kiabálta valaki nem messze tőlem – Hé! Hallod? –
Louis volt. Meg ismertem a léleksimogató hangját – Engedd már el – ordította
Louis és próbálta elkapni a lány karját, de a rá vigyázó nagydarab emberek
próbálták vissza tolni őt a biztonságot nyújtó kis körbe – Zayn! – a bátyám
felkapta a fejét Louis hangjára. Ekkor vette észre, hogy potyognak a könnyeim
és a lány immáron a pólómat próbálja letépni rólam.
- Engedd el a húgomat! – ordított Zayn iszonyatosan dühösen.
A lány arca dühösről döbbentre váltott és azonnal elengedett. Szaggatottan
felsóhajtottam – Jól vagy? – ölelt magához Zayn még erősebben. Óvatosan bólintottam
– Mindjárt ott vagyunk – nyugtatgatott.
- Zayn ez a lány valóban a húgod?
- Louis hol van Eleanor? – erre a kérdésre felkaptam a
fejem. Összetalálkozott a tekintetem Louis-val. A kérdéssel nem is foglalkozva,
aggódva nézett rám.
- Jól vagy? – a hangját nem hallottam, de a szájáról
leolvastam a kérdést. Nem tudtam válaszolni ugyanis körülbelül nyolc darab vaku
világított a szemembe. Azonnal lehajtottam a fejemet. Hirtelen már nem éreztem
magamon Zayn karját. Oldalra néztem és láttam, ahogy őt és két biztonsági őrt
elsodorja a tömeg. Elkaptam Zayn pillantását és pánikkal a szememben néztem rá,
de ő csak elmosolyodott és kacsintott. Mielőtt elkapott volna a rosszullét két
másik biztonsági termett mellettem és egy kar fonódott a derekam köré, ami
egyértelműen nem a bátyámé volt. Oldalra pillantottam és egy kék szempárral
találtam szembe magamat – Jól vagy? – ismételte kiabálva az előző kérdését,
amit nem tudtam megválaszolni az előbb. Bólintottam, de ezt az állításomat
azonnal megcáfoltam, amikor lefolytak a visszatartott könnyeim az arcomon.
Louis gyorsan letörölte azokat, magához szorított és a derekamat kezdte el
simogatni – Nem szeretem, ha sírni látlak – csóválta a fejét – nem lesz semmi
baj! Nézd ott a gép – mutatott előre ahol tényleg ott állt egy nagy repülőgép.
- Jól vagy Jess? – hallottam egy másik hangot. Átnéztem
Louis előtt ahol Liam-et pillantottam meg.
- Teljesen jól van – válaszolt helyettem Louis miközben
biztatóan mosolyogva engem nézett. Egy kisebb megkönnyebbülés fogott el.
- Louis! Eleanor tudja, hogy más lányokat ölelgetsz, ha ő
nincs ott? – érkezett a cseppet sem kedves kérdés. Louis dühösen elkapta rólam
a tekintet és mindenki nagy meglepetésére elkiáltotta magát.
- Eleanor és én szakítottunk – döbbentem néztem fel az
arcára. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Azt gondolom ez már nagyon
kikívánkozott belőle. Felnéztem rá és próbáltam a szemeimmel nyugtatgatni, de
amikor ő is rám nézett nem tűnt feszültnek.
Aztán az emberek elkezdték felfogni Louis mit mondott. Ekkor
lett még nagyobb káosz. A kérdések záporoztak Louis-ra, de egy szót sem
lehetett kihallani belőle. Amit érzékeltem azt úgy hívják: artikulálatlan
ordítás, légszomj, egyre kisebb hely és a bátyám bandatársának keze a
derekamon.
- Louis – suttogtam a könnyeimet nyelve. Gőzöm sincs arról,
hogy a mellettem nagy léptekkel haladó fiú hogyan hallotta meg a tömegben
elveszett hangomat, de aggódva pillantott rám.
- Menjünk már gyorsabban – ordított Louis hogy a biztonságiak
hallhassák. A terv bevált ugyanis az előttünk haladó két izomagy megszaporázta
a lépteit, amire a másik két testőr és Louis is így tett. Én pedig már lassan
mozogni sem tudtam annyira elkapott a pánik ezért csak Louis fogása tartott állva,
de úgy éreztem nem kell sok, hogy összeessek. A lábaim alig akartak mozdulni és
a mellettem álló fiú bizonyára megunhatta, hogy csak az ő támogatásával sikerül
megmozdítani a lábaimat, de hirtelen felkapott én pedig azonnal a nyakába kapaszkodtam,
mert úgy éreztem azon nyomban elhalálozok. Louis karjai erősen tartottak, és
amikor az előző cselekedetemet elvégeztem ő szaggatottan sóhajtott egy nagyot.
- Tönkreteszel – motyogta a hajamba. Tessék? Komolyan azt
mondta tönkreteszem vagy csak rosszul hallottam? Tuti hogy félreértettem. A
tömeg túl hangos én pedig kurva rosszul vagyok ahhoz, hogy jól értsem, amit
mond. Vagy lehet, hogy csak azt hitte nem hallom meg?
Jessi ne legyél hülye!
Mégis mivel tennéd őt tönkre?
- Semmivel – vontam meg a vállam kábán.
- Tessék? – kiáltott Louis lenézve rám. Ekkor ért el a tudatomig,
hogy konkrétan magammal beszélgettem.
- Semmi Louis. Kezdek megőrülni – szipogtam és a mellkasába
temettem az arcomat. Az orromba került a finom, édeskés illata, ami egy
pillanatra elfelejtette velem, hogy mi is történik perpillanat. Elmosolyodtam,
beszívtam a kábítóan jó Louis-illatot és a fejemet rádöntöttem a mellkasára. Mi
a fene bajom van nekem? Megárt a tömeg. Ugyan mi lenne? Az ájulás szélén
vagyok. Magamban beszélek, a bátyám egyik legjobb barátját szaglászom és
mosolygok. Mint aki részeg vagy beszívott. Ez szörnyű.
A következő pillanatban öt dolgot érzékeltem egyszerre. A
hirtelen jött meleget, a tompább sikítozást, sok ismerős hangot, aggódó
pillantásokat és azt, hogy az engem cipelő személy leültetett valami hidegre.
Összeszorítottam a szememet és próbáltam felfogni, amit a többiek mondanak, de
képtelen voltam mivel még fel sem éledtem az előző „majdnem-ájulásból” de már
ki is alakult körülöttem a legújabb tömeg, amit a srácok és a barátnőm
alkotott.
- Hugi jól vagy?
- Bébi nézz rám!
- Jess mondj valamit, kérlek!
- Jess! Szólalj már meg!
- Adjatok neki valamit enni!
Zayn, Dave, Liz, Harry majd természetesen Niall.
Folyamatosan a nevemet ismételgették és kérték, hogy nézzek rájuk vagy mondjak
valamit. Hagyjanak már feléledni, könyörgöm!
- Gyertek már el onnan. Már így is rosszul van – ez kétségkívül
Louis volt.
- Most csak még rátesztek egy lapáttal – Liam halkan
motyogott. Köszönöm srácok. Végre. Két okos is van a társaságunkban. Már nem
éreztem magamon a többiek levegővételeit, nem hallottam a hangjukat és nem
éreztem a közelségüket. Hirtelenjében mintha több levegőt kaptam volna. Mohón
kezdtem beszívni és kifújni a levegőt.
- Hová tűnt Louis skacok? – amikor kinyitottam a szemem
Niall forgolódott nem messze tőlem a barátját keresve. Választ ugyan nem kapott,
mert amint halkan felnyögtem mindenki rám nézett.
- Jól vagy szivi? – ült le mellém a barátom. Átkarolta a
vállamat én pedig a vállára hajtottam a fejemet és kifújtam a levegőt. Zayn az
arcomat fürkészte, Liz aggódva méregetett, a többi srác pedig kissé
megkönnyebbülve mosolygott rám. Louis viszont tényleg hiányzott a
társaságunkból.
- Igen. Csak hagy igyak valamit – nyöszörögtem. Minden egyes
szótól kapart a torkom.
- Miért nincs egy repülőtéren víz? Mi ez a rendszer
basszátok meg? – jött felénk puffogva Louis egy fél literes Nestea-t
vizsgálgatva – Tessék – nyújtotta oda
nekem az üveget. Lenézett rám. Kissé megtorpant, amikor észrevette a mellettem
ülő személyt, de végül lépett még egyet hogy elérjem az innivalómat.
- Örök hálám Lou – néztem rá miközben lecsavartam a kupakot.
Komolyan azt mondtam Lou? Hm. Louis rám mosolygott majd összenézett Niall-el.
Soha nem értettem, hogy hogyan lehetséges az, hogy a fiúk is tudnak úgy kommunikálni,
mint a lányok.
Miután ittam, összeszedtem magamat és megválaszoltam a
többiek fura kérdéseit (a kedvencem Louis-é volt, aki megérdeklődte nem kell-e
pisilnem) megfogtuk a poggyászunkat - amik a testőrök segítségével jutottak
hozzánk – és kimentünk a sok óriási repülőgép közé ahol szerencsére már nem
várt minket embertömeg és a fiúknak csak egy kettő autogramot és képet kellett
kiosztaniuk utána pedig angolosan távoztunk. Szerencsére nem kellett
becsekkolnunk és a csomag-átkutatósdi is elmaradt a magángépnek köszönhetően.
- Hölgyeim – mutatott el maga mellett Harry. Lizával
fellépkedtünk a böhömnagy szárnyas állatra (hogy szépen fejezzem ki magam) a
fiúk pedig hangoskodva és valamin nagyon röhögve követtek minket. Örültem, hogy
ilyen gyorsan befogadták Dave-t és a barátom is megbarátkozott velük. Vagyis...
legyünk őszinték. Dave és Louis valamiért nem szimpatizálnak, az előbbi és Zayn
pedig nincsenek jóban ugyanis a barátom haragszik Zayn-re (és azt sem érti,
miért vagyok kedves vele). De ez most lényegtelen. Nézzük mindennek a jó
oldalát! Ennek pedig a jó oldala az, hogy ötből hárommal jól kijön. Ez pedig
nekem elég.
- Ez... öhm... nagy – Liz hiába kereste a szavakat csak
ennyit tudott kinyögni.
- Tudod mi nagy még? – vigyorgott Harry a barátnőmre, aki
szerencsére jól kezeli az ilyen helyzeteket és azonnal leoltotta a perverz
Styles srácot.
- Az arcod? – kérdezett vissza Liza. Mindenkiből kitört a
röhögés.
- Már értem ti miért vagytok legjobb barátnők. Rögtön
reagáltok – mutogatott kettőnkre Harry mérgesen.
- Igen. Azt hiszem ezért is
– bólintottam majd összepacsiztam a vihorászó Lizával.
- Hello, hello – azonnal a hang irányába kaptam a fejemet.
Megőrültem? Katherine egy ülésben ült gépen. Vigyorgott egy darabig majd
felállt. Nem. Nem vagyok hülye. Tényleg itt van. Lizával szinte egyszerre,
visítozva ugrottunk a nyakába.
- Te meg hogy kerülsz ide? – nevettem miközben nyomtam egy
puszit az arcára. Kath mosolyogva Zayn-re mutatott. Összeráncolt szemöldökkel
néztem a bátyámra, majd a barátnőmre.
- Elintézte, hogy felvegyen Hawaii-on a gép csak, hogy előbb
találkozhassunk – vigyorgott Kath. Mosolyogva Zayn-re néztem. Ezt még meg kell
hálálnom neki. Nagyon szeretne jóban lenni velem.
Időközben Dave és Zayn is köszöntötte Kath-et. A többi fiúra
terelődött a tekintetem, akik valamilyen oknál fogva döbbenten álltak előttünk.
- Öhm... Srácok ő Katherine Frewen a másik legjobb barátnőm –
néztem furán a négy fiúra, akik megdermedve álltak egy helyben a tekintetüket
Katherine-re majd rám szegezve – Kath ők itt Liam, Louis, Harry és Niall
akiknek nem tudom, mi bajuk lehet, de gondolom ez nem végleges állapot –
nevettem fel halkan. Direkt nem a teljes nevüket mondtam, hiszen egyébként Kath
természetesen ismeri őket. Csak a szolidaritás kedvéért mutattam be őket –
Zayn! Mi a bajuk? – fordultam a bátyámhoz.
- Srácok! – szólt rájuk Zayn majd hozzájuk lépett és tarkón
vágta mindegyikőjüket. A lányokkal halkan kuncogtunk, Dave pedig csak
vigyorgott.
- Bocsi... de... – Harry nem tudta befejezni. Megint
elnémult.
- De mi? – kérdezett vissza Liz.
- Ti... – mutatott Kath-re majd rám Niall.
- Rohadtul hasonlítotok – mondta ki végre Liam azt a két szót,
amire percek óta várunk.
- Azta kibaszott... – kezdett el káromkodni Louis de Niall
mögé lépett és befogta a száját így a szépen megfogalmazott mondat végét már
nem hallottuk. De végre leesett mindenkinek hogy min akadtak fent. Igen.
Katherine-vel tényleg nagyon hasonlítunk első látásra, de ha az ember
mindkettőnket ismer egy ideje, akkor rájön, hogy nem is annyira.
- Jajj ne – nyögött fel Kath. Igen én is így akartam reagálni,
de ő megtette helyettem. Mivel nagyon sokan megjegyzik ezt nekünk (az emberek
90%-a) már kissé unjuk a magyarázkodást miszerint semmi közünk egymáshoz ez
csupán a véletlen műve és mi csak legjobb barátnők vagyunk – Figyi srácok.
Semmi közünk egymásához, nem vagyunk rokonok, nem tekintünk vissza az ókorba és
kutatjuk fel a családunk elődjeit, hogy megnézzük vannak-e köztünk rokoni
szálak. Nagyon örülünk neki, hogy hasonlítunk, de utáljuk, ha erről kell órákat
beszélnünk szóval légyszi ezen lépjetek túl – miután Kath abba hagyta a
monológját hálásan néztem rá, hogy ő mondta el és nem én.
- Oké legyen így – tette fel védekezően a kezeit Louis. A
többi srác is feléledt a hirtelen okozta sokkhatás alól és lassanként kezet
ráztak Kath-vel – Egyébként szerintem nem is hasonlítotok annyira. Csak elsőre –
mondta Louis miközben beült Liam mellé.
- Mondtam – bólintottam.
- Megkezdjük a felszállást. Kérem, kapcsolják be öveiket –
hallottam a monoton női hangot.
- Szupi – hadonászott Liz miután bekapcsolta az övét.
- Hogy kerülök én megint mellé? – nyögött fel fájdalmasan
Harry.
- Mindig a közelemben akarsz lenni igaz? Túlzottan vonzó vagyok
a számodra – bólintott Liz mindent tudóan. Dave vállára hajtva a fejemet
nevettem fel.
- Vonz az egód – támaszkodott Harry unottan a széke
karfájára. Liz halkan kuncogott.
- Egoizmus? Legalább van valami közös bennetek – szólt közbe
Louis.
- Hé – néztek mindketten a vitájukat megszakító személyre.
Annyira lefoglalt a párbeszéd kiröhögése hogy észre sem vettem, hogy már
javában a levegőben voltunk. Végszóra közölte a hang a rádióból, hogy
kikapcsolhatjuk az öveket. Felnéztem Dave-re aki már félálomban volt. Először
kicsatoltam az én övemet majd ő következett. Ahogy egy pillanatra
megtámaszkodtam rajta Dave felnyögött. Először azt hittem fáj neki vagy valami,
de utána láttam meg hogy csak azért adta ki ezt a hangot, mert az ágyékán
tenyereltem.
- Hupsz – kuncogtam majd elkaptam onnan a kezemet. Amikor
felnéztem a többiek kérdőn néztek rám.
- Dave csukott szemmel nyög, neked pedig lent van a kezed az
ölében? – tartotta vissza Harry perverz vigyorát.
- Dave alszik én pedig kicsatoltam a biztonsági övét – emeltem ki a „biztonsági” szót – és véletlenül olyan
helyre tenyereltem ahová nem kellett volna – magyaráztam meg a perverznek.
- Így már nem izgi – rázta a fejét Harry majd felállt és
átült a Kath-et szórakoztató Niall mellé. Felálltam és Liz felé indultam
miközben a fejemmel intettem Kath-nek is.
- Bocsi srácok – állt fel nevetve Kath.
- Van valakinek kajája? – nézett körbe Niall.
- Ne – nyöszörgött Zayn.
- De komolyan srácok. Éhes vagyok – tárta szét a kezeit a
szőke.
- Hosszú utunk lesz – sóhajtott fel Louis - elismételve az
otthon elmondott mondatát - majd belenyúlt a kabát zsebébe és Niall-höz vágott
két darab mentolos cukrot – Ez minden. Bocs tesó.
- Éhen fogok halni – rázta a fejét reménytelenül.
Igen, így indultunk el Hawaii-ra. Mit sem sejtve, mosolyogva
beszélgettem a barátnőimmel.
Éreztem, hogy ez a nyár merőben más lesz, mint
a többi, de azt soha sem gondoltam volna, hogy életem első Hawaii-on töltött
nyara így felforgatja majd az életemet.
First. C:
VálaszTörlésVajon Dave és Louis miért nem bírják gymást? :D Hmm... :D
Jess és Louis rész is volt wíí^o^
Tök faintos rész lett.:)*-* Igen faintos úi Évi szó. :D
Uhh mik is lesznek a nyaraláson :)
Nem is tudom.:D
TörlésIgen, volt.:D
Faintos :"D
Majd meglátod.:3
Lots of love, Jess ♥