Mondanám, hogy mindenkinek szép estét de éjszaka van, szóval mindenkinek szép éjszakát.:D
Nincs sok hozzáfűzni valóm ehhez a részhez. Inkább a holnapi bejegyzésben beszélek róla.:) Igen, holnap akarok egy bejegyzést ugyanis vége az 1. évadnak és ezt a blogot teljesen magam mögött hagyva fogom folytatni a 2. évadot egy új blogon aminek már kész is van a designe-ja és a bevezetője, úgyhogy linkelni fogom nektek holnap.:)
Nincs sok hozzáfűzni valóm ehhez a részhez. Inkább a holnapi bejegyzésben beszélek róla.:) Igen, holnap akarok egy bejegyzést ugyanis vége az 1. évadnak és ezt a blogot teljesen magam mögött hagyva fogom folytatni a 2. évadot egy új blogon aminek már kész is van a designe-ja és a bevezetője, úgyhogy linkelni fogom nektek holnap.:)
Huh, nem beszélek többet, mert amúgy déltől a gép előtt ülök és már megőrülök. Szóval remélem, tetszik majd nektek az évadzáró! :) Jó olvasást!
Lots of Love, Jess ♥
*Jessica Malik*
A térdemen doboltam és a telefonom képernyőjére
meredtem. Nyolcvanhat nem fogadott hívás és tizenkilenc üzenet Louistól. Nem
semmi a srác. Ezt hozta össze majdnem két nap alatt. Kicsit bűntudatom volt, amiért
tegnap Fizzy szülinapi buliján is végig engem hívogatott és bombázott
üzenetekkel. Az összesben bocsánatot kért és elmondta, hogy Eleanor és közte
nincs semmi. Mindössze küldött neki egy SMS-t a szülinapján és a lány az óta
hívogatja. Hittem neki, természetesen. Nem volt oka hazudni. Ma már csak ötször
hívott, de aztán végleg feladta. Az utolsó két üzenetén agyaltam.
„Meddig játszod, hogy hidegen hagylak?”
„Valami van kettőnk között és ezt te is tudod.”
- Írt az óta valamit? – hallottam meg Liz hangját a
kipárnázott ablakpárkányomból.
Ő és Harry már egy órája itt voltak és próbáltak
felvidítani. Tegnap pedig Kath volt itt velem. Ezen kívül a bátyám és a nővérem
is a minap egész nap a szobámban ültek. Értékeltem, hogy velem foglalkoztak, de
lelkiismeret furdalásom volt, hogy minden idejüket rám pazarolták. Harry és Liz
randizni akartak ma, de miután Kath beszélt Lizával lefújták és most itt ülnek
az ablakomban és bámulják a nyomorult fejemet.
- Tényleg nem kellett volna miattam lefújnotok a randitokat
– néztem fel rájuk miközben lezártam a telefonomat és arrébb dobtam a
takarómon.
Végig feküdtem az ágyon és a támlájának támaszkodva az
ablakomban ülő legjobb barátaimat néztem. Liz Harry mellkasának dőlve nézett
vissza rám. A tekintetem megállapodott az összekulcsolt kezükön.
- Ti jártok? – ültem feljebb kikerekedett szemekkel. Liz
elpirulva lehajtotta a fejét, Harrynek pedig egy hatalmas vigyor terült el az
arcán és bólintott – Mégis mikor akartátok ezt közölni velem? – kérdeztem
felháborodottan.
- Higgadj le királylány – nevetett fel Harry.
- Mióta? – fontam össze a kezemet a mellem előtt.
- Tegnap – nézett rám újra Liz mosolyogva.
- Sokáig – vigyorogtam rájuk. Mielőtt bármit is mondhattak
volna Harryre nézve folytattam – De ha megbántod, esküszöm, hogy letépem a
farkadat a helyéről és a hátadba állítom – húztam össze a szemeimet
fenyegetően. Harry kikerekedett szemekkel óvatosan bólintott Liz pedig csak
nevetett. Örültem, hogy végre összejöttek. Jó őket boldognak látni. Remélem
komoly lesz, mert mindketten teljesen odavannak egymásért.
- Írt az óta valamit? – ismételte meg Liza a nem rég feltett
kérdését. Megráztam a fejemet – Egyébként igaza van. Magadnak sem vallod be,
hogy mit érzel – vonta meg a vállát Liz miközben szórakozottan összemérte az ő
kis kezét Harry óriási tenyerével.
- Nem ezt írta – feküdtem vissza újra az ágyamra.
- Erre utalt – pillantott rám Liz – Ismerlek drága. Te nem
mersz lépni. De nem lépkedhet mindig csak ő, mert még egy lépés és véletlenül
elsétálna – magyarázta Liz.
- Igazad van – húztam el a számat.
Ezután csendben voltunk. Ő és Harry hagytak gondolkodni. Én
pedig csak meredten bámultam magam elé és kattogott az agyam. Amikor először
találkoztunk még csak nem is volt az esetem. Ott volt David és én az elején
egyáltalán nem is néztem rá úgy... Aztán elvarázsolt. A humorával, a
mosolyával, a beszólásaival, mindenével. Kár tagadni, volt benne valami.
Valami, ami tetszett ugyanakkor meg is ijedtem tőle. Érveket kerestem ellene és
érte. Ellene sokkal több volt, mint érte. De az a pár darab, ami mellette
döntött eltüntette a sok ellenérvet. Mert az egyik az volt, hogy beleestem.
Igen, elég csúnyán, de bele. Jay tegnapelőtti kisebb monológja ébresztett rá
erre. Hálás voltam érte. De amikor már éppen érezhettem volna az ajkait az
enyémeken az exbarátnője kezdte hívogatni én pedig teljesen szarul éreztem
magam. De mindennél jobban hiányzott. Miért van az, hogy minél több a vele
annál nehezebb a nélküle? Arra gondoltam milyen az illata, a mosolya,
hogyan fogta meg a derekamat, mikor puszit adott, vagy megölelt, hogyan bökött meg, amikor viccelődtünk. Csak magunkat láttam. Együtt. Lehetőségem lett
volna odabújni hozzá, megcsókolni. Akartam őt. Szükségem volt rá. Látni
akartam, érezni az illatát és ki akartam mondani, amit érzek. Eszembe jutott,
hogy csillogott a szeme, amikor rám nézett. Minden egyes lépésemet követte a
tekintetével. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre. Pedig nagyon jól
tudtam, hogy figyel, de még se szóltam egy szót sem, mert úgy éreztem ha figyel
rám biztonságban vagyok és minden rendben lesz, semmi bajom nem eshet mert
tudom, hogy készen áll megvédeni. Vagy amikor percekre elvesztünk egymás
tekintetében. Amikor megölelt, puszit adott, becézett, vagy ha csak hozzám ért
is megborzongtam és boldogság járta át minden porcikámat, mert éreztem, hogy
szeret, és hogy bármit megadna azért, hogy az övé legyek. Az az érzés
felbecsülhetetlen. Soha nem éreztem még csak hasonlót sem Dave iránt. Hogy is
gondolhattam, hogy szerelemes vagyok belé? Ezt az érzést csak Louis tudja
megadni nekem senki más. Senki nem tud úgy nézni, mosolyogni rám és ilyen
érzéseket kiváltani belőlem. Úgy éreztem soha többé nem akarom elveszíteni őt.
Azt hiszem, ezt az érzést hívják szerelemnek.
- Nem tudom, mi van – szólaltam meg sok idő után mire Liz és
Harry rám néztek – De valamit érzek iránta – sandítottam fel a barátaimra.
- Kedveled? – húzta Harry óvatos mosolyra a száját.
- Több mint kedvelem – sóhajtottam fel. Liz felhúzta a fél
szemöldökét Harry pedig kérdőn bámult rám - Beleszerettem abba az idiótába -
csaptam a combomra - Szeretem őt. Őrültség, ugye? - kérdeztem
hisztérikusan.
- Még hogy őrültség? Ez kurva jó dolog te gyökér - pattant
fel Liz egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Miért nem mész és mondod el neki? - vigyorgott rám Harry
is.
- Miért mondanám el? - kerekedtek ki a szemeim.
- Amiért ő is elmondta. Hahó - legyezte meg a kezét Liz az
arcom előtt - Szerelmes vagy belé. Minden perc számít, amit együtt tölthettek.
- Ráadásul Louis maga alatt van. El sem tudom képzelni,
mennyire boldog lesz, ha elmondod neki, mit érzel - tette hozzá Harry
izgatottan.
- Ha nem mész azután, amit akarsz sosem lesz a tiéd –
kezdett el bölcselkedni Liz.
- Hol van most Louis? – néztem Harryre miközben felálltam és
sietősen elkezdtem a szekrényemben normális ruha után kutatni.
- Mintha azt mondta volna, hogy ma a lakásán lesz –
hallottam Harry hangját. Felnyögtem és kinéztem a szekrényajtó mögül.
- Londonban? – kérdeztem szenvedős arccal. Harry nevetve
bólintott – Viccelsz velem? Holnapra sem érek oda kibaszott vonattal – kezdtem
el kislányosan toporzékolni.
- Miért mennél vonattal, amikor itthon van Zayn autója?
Tudtommal van jogsid – ráncolta össze a szemöldökét Harry.
- Igen van. Ez egy... egy elég hosszú történet, de nem
vezetek – fújtattam.
- Harry, vidd el Louishoz – utasította Liz a barátját.
- De... - Harry éppen tiltakozott volna amikor Liz
megragadta az állát és egy hosszú, ámde óvatos puszit nyomott a szájára. El
kellett fordítanom a fejem, mert oké, hogy iszonyú aranyosak voltak, de nekem
egy kicsit kínos volt.
- Harry kérlek, vidd el Jessit Louishoz – kérte most már
sokkal kedvesebben Liz miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
Úgy tűnt Harry köpni-nyelni nem tudott. Szaporán bólogatott
majd az ölébe húzta Lizát és megcsókolta. Halkan nevettem miközben a ruháimmal
a fürdőbe mentem.
- Harry te papucs – nevettem egy kicsit hangosabban, de a
srác meg sem hallotta. Túlzottan el volt foglalva a barátnőjével.
Mosolyogva forgattam a szememet majd magamra zártam a
fürdőajtót és elkezdtem rendbe hozni a hajamat. Nem akartam húzni az időt,
ezért csak gyorsan kifésültem. Egy nagyon minimális sminket tettem fel, hogy
Louis ne szeressen ki belőlem, amikor meglátja, hogy úgy nézek ki, mint egy
zombi. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és szinte kitörtem a fürdőszobából.
Liza és Harry szétrebbentek.
- Hát ez gyors volt – nézett végig rajtam kikerekedett
szemekkel Liza, végül elmosolyodott – Csini vagy.
- Köszi – mosolyogtam barátnőmre – Induljunk Styles – húztam
fel izgatottan.
- Lassíts királylány – nevetett Harry – Elköszönhetek a
szerelmemtől? – kérdezte mosolyogva miközben Lizához fordult.
- Igen, de csak, mert aranyosak vagytok – biggyesztettem le
a számat – Liza maradsz? – kérdeztem meg gyorsan barátnőmtől mielőtt Harry
letámadná az ajkait.
- Igen, itt megvárom Harryt, hogy hazafurikázza a seggem –
vigyorgott rám Liz miközben kezeit Harry nyaka köré fonta.
- Csak ne forgasd fel a házat – nevettem. Legjobb barátnőm
ezt a mondatomat már nem hallhatta ugyanis Harry közelebb vonta magához és
óvatosan megcsókolta. Mosolyogva megráztam a fejem és elhagytam a szobámat remélve,
hogy Harrynek sikerül elszakadnia a barátnőjétől.
~*~
Már több mint három
órája úton voltunk. Olyan szinten untuk mindketten, hogy megbeszéltük az egész
élettörténetünket. Harry már több mint fél órája Lizáról magyaráz és iszonyú
édes szóval nem akarom azzal félbeszakítani, hogy már mindent tudok az összes
randijukról. Nem rég Harry arról kérdezett, hogy mit szeretnék mondani
Louisnak. Nem tudtam válaszolni rá. Fogalmam sem volt mit fogok mondani neki.
Az ő szerelmi vallomását nem tudom felülmúlni. Amúgy sem vagyok jó ebben, soha
nem csináltam még ilyet. Harry szerint ez jönni fog magától. De nem tudom ezt
elhihetem-e ugyanis még ő sem vallott szerelmet senkinek. De legyen igaza. Remélem,
nem fogok leblokkolni. Csak azt várom már, hogy vele lehessek, hogy megöleljen,
puszit adjon vagy megcsókoljon.
Mielőtt Harryvel elindultunk volna kaptam Louistól két
üzenetet, amiktől majd megszakadt a szívem.
„Lassan kezdek
beletörődni, hogy teljesen jelentéktelen vagyok számodra.”
„Sajnálom, hogy nem
tudsz szeretni.”
Nem válaszoltam rá, mert úgy voltam vele, hogy pár óra és
már szemtől szemben is elmondhatom neki, hogy szeretem. Csak várj egy picit
Lou.
- Hahó – szakított ki Harry hangja a gondolkodásból mire
érdeklődve fordultam oda és hümmögtem, miszerint figyelek – Örülök, hogy végre
megtisztelsz a figyelmeddel Jessica – forgatta meg a szemét Harry.
- Sajnálom Hazza. Elkalandoztam – csíptem meg az arcát
vigyorogva.
- Igen azt látom. Te és Louis biztos éppen dugtatok a gondolataidban.
Ne aggódj, nem sokára már nem csak ábrándozni fogsz róla – vigyorodott el Harry
is. Szem forgatva karon csaptam, amire felkiáltott és nevetett – Egyébként azt mondtam,
hogy pár perc és ott vagyunk – tette hozzá Harry.
Kinéztem az ablakon és már ismerősek voltak az utcák pedig
még nyár elején jártam itt ugyanígy Harryvel, amikor Louis senkinek nem
válaszolt a hívásaira és szétbombázta a lakását is. Akkor találkoztam először
Jayjel, Lottieval és Fizzyvel. Emlékszem, hogy Jay ki volt borulva, amiért nem
tudta elérni a fiát. Nekem az első csengésre felvette a telefont. Teljesen maga
alatt volt azon a héten. Felfoghatatlan, hogy ez az egész miattam volt és még
csak nem is tudtam róla. Hányszor elküldtem azt
a bizonyos lányt melegebb éghajlatra, amiért nem foglalkozott Louis-val,
miközben a srác teljesen ki volt borulva. Konkrétan saját magamat szidtam. Hogy
nem vettem észre? Visszagondolva már olyan egyértelműnek tűnik. Talán csak nem akartam észrevenni.
- Itt is vagyunk - jelentette ki Harry miután leállította az
autót – Nem hiszem, hogy rám szükség lesz még – nevetett Harry – Ha mégis akkor
hívj!
- Rendben. Köszönöm a fuvart Hazz – mosolyogtam rá majd
odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Szurkolok! Aztán ne legyetek túl hangosak – szólt oda még
Harry miközben kiszálltam az autójából.
- Gyökér – nevettem majd becsuktam a kocsiajtót. Harry
röhögve integetett majd kitolatott a parkolóból és egy pillanat alatt
elhajtott.
Komótos, ráérős léptekkel közelítettem meg a panelházat.
Lassan lépkedtem miközben a lépéseimet számoltam a parkolótól az ajtóig.
Tizenhat. Az nem sok. Lehet, hogy elszámoltam. Újra visszalépkedtem kisebb lépésekkel.
Most a szám duplája jött ki. Visszasétáltam a házhoz kicsit nagyobb léptekkel.
Tizenhárom. Hát ez furcsa.
- Valami baj van? – szólított meg egy hang, amikor éppen
újra visszalépkedtem volna a pakolóhoz.
Felnéztem és egy barna szemű sráccal találtam szembe magamat. Pár évvel
fiatalabb lehetett nálam – Nem mersz bemenni? – nézett rám furcsán. Kissé
zavarban voltam miközben felé fordultam.
- Inkább csak húzom az időt – nevettem fel kínosan.
- Értem – nevetett velem a srác is – Csak nem a lépéseidet számoltad?
– vigyorodott el a parkoló felé mutatva.
- De igen – nevettem még jobban a saját magam hülyeségén –
Honnan tudtad? – néztem rá újra.
- Én is szoktam – vonta meg a vállát fülig érő szájjal –
Daniel Fray vagyok – nyújtotta felém a kezét.
- Mint a zongorista? – vigyorogtam rá mire mosolyogva
megforgatta a szemét – Jessica Malik – fogadtam el a kezét.
- Mint Zayn Malik rokona? – most ő vigyorodott el.
- A húga vagyok – nevettem fel.
- Ohó, az nem semmi. Akkor gyanítom, hogy Tomlinsonhoz
jöttél – bólogatott mindent tudóan miközben beütött pár számot a falra
felszerelt kaputelefonba.
- Talált, süllyedt – vágtam rá mosolyogva. Daniel nevetve
kinyitotta nekem az ajtót.
- Tudod melyik lakás a Louisé vagy kell segítenem? –
pillantott rám a srác miközben beléptünk a liftbe. Megnyomtam a négyes számot ő
pedig a hatosat – Szóval tudod – nevetett én pedig mosolyogva bólintottam.
- Jól ismered Louist? – néztem fel Danielre. Megrázta a
fejét.
- Nem. Köszönőviszonyban vagyunk. Egyszer kétszer beszélgettünk,
de csak pár mondatot. Jó arc – mosolygott Daniel.
- Az bizony – mosolyogtam. Daniel éppen kérdezett volna valamit,
amikor sípolt egyet a lift jelezve, hogy megérkeztünk a negyedik emeletre –
Örültem – vigyorogtam Danielre miközben kiléptem a felvonóból.
- Szintúgy. Remélem, még találkozunk – intett egyet és
becsukódott előttem a lift ajtaja.
Kifújtam a levegőt és Louis ajtajához sétáltam. Megálltam
előtte és egy pillanatig hezitáltam egyik lábamról a másikra állva. Vajon jó
döntés ez? Mindenképpen az, hiszen szeretem. De mi van, ha megunta a
visszautasításaimat? Mi van akkor, ha a mai utolsó üzenetével végleg feladta és
nem kíváncsi többé rám? Abba beleőrülnék. Most, hogy bevallottam magamnak és
hangosan is kimondtam mit érzek teljesen bepörögtem. Úgy éreztem, az egész
lényemnek szüksége van Louis Tomlinsonra.
Minthogyha víz csobogását hallottam volna, de nem voltam
benne biztos, hogy Louis lakásából jött. Vállat vontam. Kicsit erőteljesebben
kopogtam be, hogy akkor is meghallja, ha éppen zuhanyozik. Egy élmény lenne, ha
látnám törölközővel a derekán. Hallottam, ahogy abbamaradt a vízcsobogás ezzel
egy időben pedig kinyílt az ajtó. Az állam a padlót súrolta, amikor felnéztem. Köpni,
nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől. Először azt hittem csak képzelődök és
sűrűn pislogtam, hogy jól látok-e vagy esetleg ez egy rossz álom.
- Kit látnak szemeim – szólalt meg nyájas hangon Eleanor.
Nem tudtam elhinni, hogy itt állt előttem Eleanor Calder
Louis lakásának ajtajában, egy szál köntösben. Ennyire nem nehéz a felfogásom
szóval azonnal összeállt a kép, amikor megláttam Louist egy szál bokszerben
kiszaladni a fürdőből be a hálójába. Újra Eleanorra néztem, akinek gúnyos
mosoly virított az arcán. A haja tipikus „most dugtam” összevisszaságban állt.
Ezek kibaszottul összefeküdtek.
- Ki az Eleanor? Mindjárt megyek – hallottam Louis aranyos
hangját a hálószobából.
- Nem fontos Louis – nyávogott vissza Eleanor.
Csak ott álltam előtte és legszívesebben elástam volna
magamat. Louis végig hazudott? Csak szédített? Mi ez az egész? Miért feküdt le
az exével ha állítólag engem szeret? A fejemben kérdések ezrei cikáztak. A
könnyimet próbáltam visszafojtani. Nem volt szükség arra, hogy Eleanor előtt
bőgjem el magam. Összeszedtem magamat és Eleanor szemébe néztem. Felhúzta a fél
szemöldökét és lenézően elvigyorodott. Ekkor jelent meg Louis Eleanor háta
mögött immár felöltözve. Kitágult szemekkel nézett rám.
- Jess? – a szemében zavartság tükröződött. Egyikünk sem
igazán tudta mi történik – Te... Hogy...? Mi...?
– rázta meg a fejét és újra rám meredt mintha csak képzelődne.
- Beszélni szerettem volna veled. De úgy látom nem alkalmas
– mértem végig újra Eleanort. Tekintetem megállapodott önelégült vigyorán.
Remegtem az idegességtől – Sőt igazából már egyáltalán nem alkalmas – magamra
erőltettem egy mosolyt és elfordulva a lift felé sétáltam, hogy ne lássák, hogy
a szemem megtelt könnyekkel. Louis utánam szólt és elindult felém, de én
folyamatosan a lift gombját nyomogattam.
- Csukódj már be, bazdmeg – suttogtam magam elé miközben
remegő ujjaim újra és újra megnyomták a gombot. Pont, amikor Louis a lift elé
ért becsukódott az ajtó én pedig megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
Kibaszottul fájt. Újra csalódtam. Pedig annyira bíztam
Louisba. Elhittem, hogy teljes szívéből szeret. Hittem neki. Hiszen szenvedett.
Vagy nagyon jó színész vagy nem tudom, de ez így nem stimmel. Utat engedtem a
könnyimnek és megállítottam a liftet miközben kikerestem Harryt a
névjegyzékemből és a fülemhez emeltem a telefont. Mégis szükségem van rá,
szóval remélem még nincs olyan messze.
- Na, mi újság királylány? – kérdezte Harry vidám hangon.
Amikor meghallotta, ahogy felzokogtam kissé ijedten szólt bele újra a telefonba
– Jess?
- Harry vissza tudsz jönni? – kérdeztem sírva.
- Öt perc – kocsiajtó csapódást hallottam – Megöllek Toml...
– halványan hallottam Harry hangját mielőtt kinyomta a telefont.
Újra elindítottam a liftet, ami egy pillanat alatt a
földszintre érkezett. Az ajtó lassan kinyitódott és egy ideges Louisval
találtam szembe magamat. A hajába túrt és azonnal rám nézett. Gyorsan
letöröltem a könnyeimet és próbáltam sietősen elfutni mellette, de elkapta a
csuklómat és visszahúzott.
- Engedj el Louis – kezdtem el a kezemet rángatni de
Louisnak esze ágában sem volt elereszteni.
- Miről szerettél volna beszélni? – kérdezte tekintetét az
enyémbe fúrva.
- Nem fontos – kaptam el a pillantásomat mielőtt még jobban
elgyengülhetnék.
- Ha nem lenne fontos nem utaztál volna idáig több mint
három órát – sóhajtott fel Louis. Folyamatosan próbálta elkapni a pillantásomat,
de én álltam a sarat és nem néztem rá.
- Már nem fontos.
Az volt. Már nem – vontam meg a vállamat miközben próbáltam lenyelni a
torkomban lévő gombócot, ami jelezte, hogy mindjárt eltörik a mécses.
- Tessék? Ugye nem arról van szó, hogy... Bassza meg –
Louisra néztem, aki a liftet bámulta mögöttem falfehér arccal. Persze, hogy
rájött miért jöttem ide. Nem volt nehéz kitalálni – Eleanor... Ő nem... Kérlek,
had magyarázzam meg – összekulcsolta kezeinket, de én kirántottam tenyeremet az
övéből.
- Nem érdekel Louis – néztem rá végre. Szemei teli voltak
könnyekkel és fájdalommal.
- Kérlek Jess. Könyörgöm
– fakadt ki hirtelen. A könnyei potyogni kezdtek egy pillanattal később pedig
én is sírni kezdtem a látványára.
- Nem akarom Louis. Nem akarok tőled most már semmit –
ráztam meg a fejemet sírva. Louis hátradőlt a falhoz és a tenyerébe temette az
arcát úgy folytatta a zokogást. Láttam már sírni, de ez túltett mindenen –
Harry kint vár – motyogtam és elfordulva tőle elindultam az ajtó felé.
Körbenéztem a parkolóban, de Harry autójának még nyoma sem volt.
- Ne menj el – hallottam meg Louis erőtlen hangját a hátam
mögül. Megtorpantam és visszafordultam hozzá.
- Mi értelme maradnom? Mit szeretnél? – sóhajtottam fel
miközben századszorra is letöröltem a könnyeimet.
- Téged – motyogta a szemembe nézve.
- Nekem nem úgy tűnik Louis – pillantottam az erkélye felé
ahol Eleanor állt és éppen igazgatta magán Louis fekete köntösét. Miután
befejezte a korlátra könyökölt és mintha csak egy moziban ülne kíváncsian
bámult minket – Én tényleg azt hittem, hogy fontos vagyok... – ráztam meg a
fejemet hitetlenül. A számat harapdáltam miközben hangtalanul sírtam.
- Fontosabb vagy mindennél. Érted? Mindennél – emelte ki a szót Louis. Már fogalmam sem volt, hogy
hihetek-e neki ezért megráztam a fejemet.
- Miért hittem azt, hogy más vagy? – suttogtam újra a
könnyeimmel küszködve. Abban a pillanatban állt be Harry a parkolóba és
kipattant a kocsiból, amikor meglátta, hogy mindketten sírunk.
- Ez iszonyat gáz – hallottam meg az erkélyről Eleanor
undorodó hangját. Harry kitágult szemekkel nézett fel a lányra, aki odaintett
neki – Hello Harry. Te is szeretnél csatlakozni a bőgőmasinákhoz? – kérdezte
vigyorogva.
- Hogy esnél bele a rózsabokorba, te rohadt ribanc – mormogtam,
de szerintem mindenki meghallotta. Eleanor szórakozottan felnevetett.
- Eleanor öltözz fel és menj el a lakásomból – fújta ki a
levegőt Louis szaggatottan.
- Oké, bébi – vonta meg a vállát Eleanor és eltűnt az
erkélyről. A becenév hallatára automatikusan kirázott a hideg.
- Mi a fasz? – csattant fel Harry Louisra nézve, aki
lehajtotta a fejét - Menjünk Jess – érintette meg a karomat.
- Harry. Haver. Kérlek. Csak kérlek, hogy ülj be az átkozott
autódba és várj egy pillanatot – sóhajtott egy nagyot frusztráltan Louis. Nem akartam,
hogy miattam veszekedjenek ezért Harryre nézve bólintottam.
- Biztos? – kérdezett vissza utoljára Harry. Újabbat
bólintottam megerősítésképp. Harry a kocsijához sétált és beült Louis pedig
azonnal beszélni kezdett.
- Ez az egész egy hülyeség – kezdte Louis a szemeimbe nézve
– Kurvára nem érzek semmit Eleanor iránt. Felköszöntöttem a szülinapján mint
ahogy már leírtam neked az óta pedig hívogat és irkál. Most pedig megjelent itt
csuromvizesen, hogy had zuhanyozzon le, mert elázott és mi... Igen, lefeküdtünk
de... – nem akartam tovább hallani. Lefeküdtek. Ennyi pont elég volt.
- Ne Louis. Kérlek, ne folytasd. Nem tudom ezt hallgatni –
ráztam a fejemet miközben újra potyogni kezdtek a könnyeim.
- Csak azt akarom, hogy tudd, hogy nagyon szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Te vagy az
életem és nem akarlak elveszíteni. Kérlek kicsim
– suttogta Louis a szemembe bámulva. Ahogy kimondta, hogy „kicsim” a lábaim
elgyengültek és meg kellett támaszkodnom a mellettem lévő falban, hogy ne essek
össze. Imádom, amikor így hív. Amikor úgy éreztem a lábam újra visszaszerezte
az erejét eltoltam magam a faltól és újra Louisra néztem.
- Most már nem tudom, hogy hihetek-e neked Louis vagy
megbízhatok-e benned. Csak azt kértem, hogy várj, ameddig összeszedem magam.
Úgy tűnik, nem tudsz – Louis éppen tiltakozott volna, de én folytattam – Nem te
vagy az első, aki nem tud rám várni – tettem hozzá halkan. Nem hasonlítottam
Louist Davehez, mert ég és föld. De ez volt az igazság. Egyikőjük sem várt rám.
- Tudok rád várni. Csak... – Louis megszakította a mondatot
és sóhajtott, amikor megráztam a fejemet miszerint nem akarom hallani. Ekkor
jött ki az ajtón Eleanor és megállt Louis mellett.
- Ez azért mindkettőnknek jól esett nem gondolod bébi? – simította
meg Louis karját Eleanor. Nem bírtam ezt nézni így inkább a falat bámultam. A
szemem sarkából láttam, ahogy Louis arrébb lépett Eleanor érintésétől. Nem
foglalkozott a lánnyal, hanem újra hozzám kezdett beszélni.
- Szeretlek. Nagyon szeretlek – ismételgette Louis
folyamatosan.
Egy ideig bámultam a gyönyörű kék szemekbe végül sóhajtottam
egy hatalmasat és megfordulva Harry kocsija felé vettem az irányt.
- Mindketten tudjuk, hogy ennek még nincs vége. Mindig
megtaláljuk egymást, újra mert Isten is azt akarja, hogy mi ketten együtt
legyünk – hallottam meg Louis hangját hirtelen a hátam mögül, amitől
megtorpantam. Hátra fordultam és ránéztem.
- Na, elmész te a faszomba – csattantam fel Louisra nézve. Tudtam,
hogy igaza van ezért is borultam ki – Felejts el Louis – még kimondani is
szörnyű volt ezeket a szavakat, és ahogy Louisra néztem szinte láttam a szemeiben,
ahogy teljesen összetöröm ezzel az egy mondatommal. Kicsordultak a könnyei és
könyörgő tekintettel nézett rám.
- Nem érted, hogy nem tudlak elfelejteni? Mindig te jársz az
eszembe és megőrülök ettől az egész dologtól. Mondhatod, hogy felejtselek el
vagy keressek egy másik lányt, de ha valaha, az életben felkelti az
érdeklődésemet valaki más, soha nem fogom úgy szeretni, mint téged – tárta szét
a kezeit Louis.
A szívem eszeveszettül dobogott és potyogtak a könnyeim a
szavaira. Ahogy néztem a tőlem pár méterre álló srácot, aki nem szégyellte,
hogy sír miattam csak egy mondat járt folyamatosan a fejemben, amit anya az
eszembe vésett még kislány koromban: „Ha
egy lány sír egy fiú után tényleg szereti őt, de ha egy fiú sír egy lány után,
soha többé nem fog így szeretni más lányt.” Ez valóban így volt, de amit
Louis tett az eszméletlenül fájt. Nem tudott várni rám, és ha most nem tudott,
később sem tud majd.
- Még találkozunk Louis – mosolyodtam el halványan könnyes
szemekkel.
Louis összeszorította a száját ezzel egyértelműen megmutatva,
hogy a zokogását próbálja visszatartani. Én is ugyanebben az állapotban voltam.
Louis a fejét rázta, mint aki nem akarja elhinni, hogy elmegyek. Vettem egy
mély levegőt és azt hiszem meghoztam életem legnehezebb döntését... Elsétáltam. Rájöttem, hogy egyetlen
dolog nehezebb annál, hogy itt hagyjam. Az hogy ne nézzek vissza. Nem szerettem
volna. De Eleanor úgy döntött még egyszer belém tipor.
- Úgy látszik nem igazán vagy elég a férfiaknak Jessica –
szólt utánam Eleanor miközben kinyitottam Harry autójának ajtaját. Louis
dühösen mondott neki valamit, amire képtelen voltam figyelni. Megálltam a
mozdulatomban és a lány felé fordultam. Önelégülten felnevetett, amikor
meglátta könnyekkel teli tekintetemet.
Ó igen nevess csak te ribanc,
de egy szép napon úgyis kitépem a hajad – szólalt meg a fejemben egy kis hang,
amin majdnem felkuncogtam. De volt számára egy sokkal igazabb és ütősebb
válaszom.
- Egy valamit jegyezz meg Eleanor Calder – kezdtem mire
Eleanor kíváncsian felhúzta szépen ívelt szemöldökét – Téged kúr, engem szeret.
Megéri ez neked? – erőltettem magamra egy gúnyos mosolyt, ami az állapotomhoz
képest elég jól sikerülhetett ugyanis Eleanornak elsötétült a tekintete és majd
megölt a pillantásával.
Beültem Harry mellé az autóba és becsuktam az ajtót.
Kinéztem a szélvédőn és figyeltem, ahogy Louis mond valamit Eleanornak aki
idegesen válaszolt neki majd eltűnt a panelház oldalánál. Louis leült a földre,
felhúzta a lábait, átkarolta kezével és állát a térdén pihentette miközben az
autót nézte. Idegesen letörölte a könnyeit, de teljesen mindegy volt, hiszen
jöttek helyette újak.
- Induljunk Harry – sóhajtottam halkan. Harry azonnal
sebességbe tette az autót és lassan kitolatott a parkolóból egyenesen az útra.
Majd megszakadt a szívem, amikor utoljára rápillantottam
Louisra, aki a hideg betonon ülve zokogott. Nem hittem el ezt az egészet. Pont akkor,
amikor minden jól alakulhatott volna. Nem foghattam az egészet Louisra, amikor
én is hibás voltam. Én megvárattam, ő viszont nem tudott várni. Annyira fájt,
mint még soha semmi. Az, amit akkor éreztem amikor Dave megcsalt semmi volt
ehhez a fájdalomhoz képest. Úgy éreztem ez a mélypont és nem bírom tovább.
Miért pont velem történik ez? Csak szeretnék véget vetni végre a fájdalomnak és
boldog lenni egy sráccal. Egy sráccal, aki szeret, akinek én vagyok az
egyetlen, aki soha nem akar elhagyni. Louis Tomlinsonnal.
~*~
Ahogy próbáltam
kinyitni a szemeimet elképesztően égett és fájt mintha teljesen száraz lett
volna. Valószínűleg az is volt a sok sírástól. Körbenéztem a szobámban és
próbáltam visszaemlékezni, hogy kerültem ide. Hirtelen valaki meglökte a
karomat én pedig lenéztem a mellettem békésen alvó Lizára. Szuszogásokat
hallottam az ágy másik oldala felől. Kath aludt az ágyam mellett félig lehúzva
magával a földre a takarónkat. Szegényt lelökhettem az ágyról vagy leesett.
Megdörzsöltem égő szemeimet és a velem szemben lévő tükrös szekrényre néztem,
amit azonnal meg is bántam. A szemeim fel voltak dagadva az arcom püffedt volt.
Megint úgy néztem ki, mint egy mosott szar vagy még rosszabbul. Felsóhajtottam
és lehajoltam Kathez az ágy mellé. Óvatosan meglökdöstem a karját, amire
felnyögött és lassan kinyitotta a szemeit.
- Kath gyere fel az ágyra – suttogtam neki. Barátnőm nagy
nehezen összeszedte magát és feltápászkodott majd ledobta magát a helyemre,
amikor felálltam az ágyról.
- Jól vagy? – suttogta miközben Lizát betakarta.
- Igen – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Tudom, hogy nem vagy jól – fúrta a fejét a párnába –
Mindjárt felkelek hozzád egy perc.
- Kath aludj tovább! Komolyan – utasítottam határozottan.
- Rendben – sóhajtott fel – Menj le és nyugtasd meg Zaynt
mert már legalább hatszor ült be a kocsijába, hogy elmenjen Londonba kiverni a
szart Louisból – motyogta Kath majd magára húzta a takarót és lehunyta a
szemét.
Sietősen kislisszoltam a szobámból otthagyva két legjobb
barátnőmet. A folyosóra kilépve a faliórára néztem, ami reggel tíz órát
mutatott. Szóval több, mint tizenöt órát aludtam. Nem semmi teljesítmény. Bár
nem is csodálom. A sírás mindig lefáraszt. Beléptem a fürdőbe és anélkül, hogy
a tükörbe néztem volna gyorsan fogat mostam és ki is menekültem. Levágtáztam a
lépcsőn és a tekintetem azonnal megállapodott a bátyámon, aki a kanapén ülve
bámulta a tévét miközben ujjaival a térdén dobolt. Ez nála az idegesség jele.
- Jó reggelt – motyogtam miközben a kanapé felé lépkedtem.
Zayn azonnal felém kapta a tekintetét és szomorúan elmosolyodott.
- Jó reggelt húgi – köszönt miközben kitárta a karját.
Leültem mellé a kanapéra ő pedig azonnal átölte fél karjával a vállamat és
magához húzott. Átkaroltam a derekát és
arcomat a nyakába fúrtam. Zayn a karomat simogatta.
- Többiek? – kérdeztem felnézve bátyámra.
- Anyáék és a lányok ott maradtak még én viszont hazajöttem
mikor hívott Harry, hogy mi történt – válaszolt. Lesütöttem a szememet és
felsóhajtottam.
- Nem kellett volna ott hagynod a bulit miattam – néztem rá
bűnbánóan.
- Viccelsz? Dehogynem. Legszívesebben megölném Louist most.
Hogy képzelte? – kezdte feljebb emelni a hangját dühösen.
- Nem vagyunk együtt Zayn – vontam meg a vállamat. Próbáltam
nemtörődöm stílust magamra erőltetni.
- Tényleg szereted? – suttogta Zayn. Bólintottam ő pedig
felsóhajtott és még közelebb vont magához.
Egy darabig mindketten a gondolatainkba voltunk merülve és a
lenémított tévét bámultuk, amiben éppen egy televíziós vásárlás zajlott.
- Jó reggelt – hallottam meg egy rekedtes hangot.
Harry a lépcsőn állt bokszerben, kócos hajjal és aranyosan a
szemét törölgette. Zayn és én köszöntünk neki ő pedig ledobta magát a kanapéra
és aggódva nézett rám. Halvány mosolyt erőltettem magamra ő pedig felsóhajtott
és megpaskolta a lábfejemet, amire kuncogtam. Halk lépéseket hallottam a lépcső
felől és megjelent Liza. Kis lábai halkan csattogtak a padlón miközben
rámosolygott Harryre, aki folyamatosan vigyorogva bámulta.
- Mi újság? – kérdezte Liza miközben beült Harry elé, aki
átkarolta és belepuszilt a hajába. A kérdés egyenesen felém érkezett ugyanis
Liz meredten bámult rám.
- Jól vagyok skacok – forgattam meg a szememet – Az emberek
mennek. Ebbe bele kell törődni, ha fáj akkor is. Ha kibaszottul fáj, akkor is –
motyogtam magam elé meredve miközben éreztem, hogy a szemeim újra megtelnek
könnyekkel – Ilyen az élet. Vagyis hát... hm. Ez van. Szar de ez van. Nem
érdekel – vontam meg a vállamat miközben letöröltem a kiszabadult könnycseppjeimet
– Csak az a baj hogy olyan hatással van rám, amitől megijedek.
- Ez nem múlik el attól, hogy úgy döntesz, hogy nem érdekel –
sóhajtott fel Liza – A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után
mindig jó jön – tette hozzá.
- Mekkora sablon szöveg – nevettem fel szárazon. Liza a
szemét forgatta.
- El kell őt felejtened – motyogta Zayn mellettem.
- De nem akarom – kezdtem el újra szipogni – Nem bírom
nélküle és azt sem akarom, hogy köze legyen máshoz vagy mással legyen. Nem
akarom, hogy mást öleljen meg, és nem akarom, hogy másról gondolja, hogy
mennyire szép, nem akarom, hogy mást becézzen, úgy ahogy engem. Nem akarom,
hogy más tetsszen neki, azt meg végképp nem akarom, hogy mást szeressen – a kisebb
monológom végére sikerült elsírnom magam, aminek hatására Zayn közelebb húzott
magához – Kurva nehéz, amikor egy idiótába vagy szerelmes.
- Mit akarsz most tenni? – kérdezte Kath, aki fogalmam sincs,
hogy került ide.
Mit akarok most? Egy kicsi távolságot. Távol akarok lenni
minden szarságtól. Szükségem van Louisra, de kell egy kis távolság, hogy
átgondoljam ezt az egészet. Eddig is csak ezt csináltam. Átgondoltam és meg is
lett az eredménye. De így legalább rájöttem, hogy Louis könnyen megcsalna és én
nem akartam ennél jobban összetörni. Talán sikerül őt elfelejtenem és neki is
engem. Ez lenne a legjobb megoldás.
- Elmegyek – sóhajtottam fel. Mindenki kikerekedett
szemekkel nézett rám.
- Tessék? Elmész? Hova? – ocsúdott fel először a bátyám.
- Los Angelesbe – vontam meg a vállamat.
- Nem mész te sehova – rázta meg a fejét Liza.
- Ezt te sem gondoltad komolyan – nézett rám meglepődve Harry.
- Mégis hogy mennél már Los Angelesbe? – csattant fel Kath.
Mindannyian hevesen tiltakozni kezdtek én viszont már biztos
voltam a döntésemben. Megyek Los
Angelesbe.
*Louis Tomlinson*
Napok óta nem
csinálok mást, csak ülök az új kanapémon és tévét nézek. Próbálok tévét nézni.
A gondolataim mindig Jess felé terelődnek. Nem tudom kiűzni őt a
gondolataimból. Folyton az arca jut eszembe, amikor megláttam az ajtómban.
Fájdalom, zavarodottság és csalódottság egyvelege látszott rajta.
Legszívesebben megöltem volna magamat, azért amit tettem vele. Három napig
hívogattam és ezer meg egy üzenetet írtam neki, amikben elmondtam, hogy miért
tettem azt, amit. Valószínűleg egyet sem olvasott el. El akartam menni hozzájuk,
de mielőtt akármit is tehettem volna Zayn felhívott, jól lebaszott, megparancsolta,
hogy ne keressem a húgát aztán világosan megmondta, hogy ha beteszem a lábamat
Bradfordba megfojt. Képes lenne rá, úgyhogy inkább nem próbálkoztam viszont
továbbra is hívogattam Jessit egészen ma reggelig. A monoton női hang bárhogy is
próbálkoztam ugyanazt ismételgette: a szám nem létezik. Megváltoztatta a
telefonszámát csak azért, hogy ne tudjam elérni. Alig bírtam elhinni. A
legdurvább pedig az, hogy kurvára megérdemeltem. Most pedig a kezemben forgatom
a borítékot, amit a postás srácnak személyesen kellett kézbesítenie nekem.
„Louis Tomlinson”
Mindössze ennyi van a boríték közepére írva gyönyörű, dőlt
betűkkel. A számat beharapva bámultam a borítékot végül frusztráltan kifújtam a
levegőt és óvatosan felbontottam. Egy fénykép és egy félbehajtott lap volt a
borítékban.
Felsóhajtottam, amikor megláttam a képet, ami még valamikor
Hawaii-on készülhetett egy fannal, aki jól láthatóan le volt vágva róla. Fájdalmasan
elmosolyodtam és óvatosan, mintha csak porcelánból lenne félretettem a képet és
szétnyitottam a félbe hajtott lapot.
„Drága Lou!
Elég béna levelet írni 2013-ban, de jobbnak
láttam így elbúcsúzni, mint szóban. Azt hiszem, ha megláttalak volna soha nem
tudtam volna elmenni többé. Igen, jól olvastad. Elmegyek. Mikor ezt olvasod én
már valószínűleg a repülőn ülök. Nem mondom el hová megyek, mert tudom, hogy
képes lennél utánam jönni és most ez az, amit a legkevésbé szeretnék. Csak azt akarom,
hogy tudd, hogy nem haragszom rád végül is nincs okom rá, nem vagyunk együtt.
Inkább csak fájt. Hiszen végig hittem neked és boldog voltam a dolgoktól,
amiket mondtál nekem. Ráadásul nem adtad fel és ezzel elérted, hogy beléd
essek. Kár, hogy végül nem bírtál pár órát várni ameddig oda értem hozzád. Mikor
volt lehetőségem nem éltem vele. Amikor éltem volna vele már nem volt. Mindegy.
Megtörtént.
Elmegyek pár hétre, hónapra vagy évre. Nem tudom még mennyi időre. Találtam egy elég jó munkát és alig várom, hogy ott dolgozhassak. Mielőtt elkezdenél aggodalmaskodni, nem leszek egyedül egy teljesen új helyen. Egy unokatestvéremhez költözök, szóval megleszek.
Zayn miatt ne aggódj, lerendeztem.
Fogalmad sincs, hogy mennyire fogsz hiányozni, de azt hiszem, ez a távolság segít mindkettőnknek elfelejteni a másikat, ha nem is teljesen. Kár, hogy végül elérted, hogy teljesen beléd habarodjak. Így nehezebb lesz. Remélem, találsz egy lányt, aki boldoggá tesz Louis. Szeretnélek nagyon, nagyon boldognak látni, amikor újra találkozunk, rendben? Fontos nekem a boldogságod.
Csak hogy tudd, te már örökre beírtad magadat én kis történelmembe. Méghozzá mint egyik legfontosabb személy.
Vigyázz magadra Lou és kérlek, legyél nagyon boldog!
U.i.: „Ha valaha, az életben felkelti az érdeklődésemet valaki más, soha nem fogom úgy szeretni, mint téged.”
Elmegyek pár hétre, hónapra vagy évre. Nem tudom még mennyi időre. Találtam egy elég jó munkát és alig várom, hogy ott dolgozhassak. Mielőtt elkezdenél aggodalmaskodni, nem leszek egyedül egy teljesen új helyen. Egy unokatestvéremhez költözök, szóval megleszek.
Zayn miatt ne aggódj, lerendeztem.
Fogalmad sincs, hogy mennyire fogsz hiányozni, de azt hiszem, ez a távolság segít mindkettőnknek elfelejteni a másikat, ha nem is teljesen. Kár, hogy végül elérted, hogy teljesen beléd habarodjak. Így nehezebb lesz. Remélem, találsz egy lányt, aki boldoggá tesz Louis. Szeretnélek nagyon, nagyon boldognak látni, amikor újra találkozunk, rendben? Fontos nekem a boldogságod.
Csak hogy tudd, te már örökre beírtad magadat én kis történelmembe. Méghozzá mint egyik legfontosabb személy.
Vigyázz magadra Lou és kérlek, legyél nagyon boldog!
U.i.: „Ha valaha, az életben felkelti az érdeklődésemet valaki más, soha nem fogom úgy szeretni, mint téged.”
Szeretlek
Xx, Jess.”
Xx, Jess.”
Zokogtam és abban a pillanatban mindennél jobban gyűlöltem
magamat. Elmegy. Szeret engem és elmegy. Ezt soha az életben nem fogom tudni
megemészteni.
Folytatása következik...
Ohh na ne mar :ooooo
VálaszTörlésItt abbahagynii??? Miert??? Pedig mar ugy beleeltem magam *-* de ettol fuggetlenul imadtam❤. Alig varom a kovetkezot:)
Nagyon nagyon sajnálom.:D
TörlésÖrülök, hogy tetszett! :3
Próbálom gyorsan megírni a 2. évad 1. fejezetét.:)
Xx, Jess ♥
Fhuuu, Fhuuu, FHUUUUUU!
VálaszTörlésSZÉGYENTELEN! ITT ABBAHAGYNI? HOZD OSSZE ŐKET! HÁNYSZOR MONDJUK? MOST A MÁSODIK ÉVAD IS IEN NO HAPPY LESZ? FHUUU. HOGY EGY CSOKIAUTOMATA SZAKADNA RÁD!
AZ ÉGBŐL!
EGY REPÜLŐRŐL! FHUUUUUU, TE EZ NEKEM FÁJ! NE SIRASSÁL PLS HOZD OSSZE ŐKET, MERT KIHALOK A VILÁGBÓÓL!
De attól még imádlak, és folytasd hamar.
AJÁNLOM, HOGY HAMAR HOZD A RÉSZEKET, MERT LOCSOLÓSLAGGAL...
Xx. Hideklai
Én tényleg nagyon sajnálom...:D
TörlésÖrülnék, ha rám szakadna egy csokiautomata. *-*
Meglátom, mit tehetek.:D
Én is imádlak és igyekszem.:D
Csak ne ölj meg locsolóslaggal.:(
Xx, Jess ♥
Istenem...😱
VálaszTörlésen majdnem besirtam😭😭 nagyon siess a kovivel(mar most nem gyozom kivarni)
Nagyon jo ugyi vagy😘😉
��egy ilyen erős kézzel ütlek le,remélem tudod! Ennél többet nem igazán tudok írni... És ezt másodperceken belül megteszem... Nem értem hogy voltál képes így leírni... Louis-t, Eleanor-t, nem értem... Egyébként nagyon jó lett!
VálaszTörlésXxMilla
Itt amúgy egy erős kar lenne...
TörlésXxMilla
Már leütöttél, szóval elég volt...xd
TörlésKöszönöm szépen! :3
Xx, Jess ♥
LESSI GYILKOS. Amikor urtad hogy fordulatos lesz nem hittem volna hogy vegig bogom. :ooooo
VálaszTörlésTurelmes leszek, es varni fogom a kovi evad elso reszet mert Lessi es Hiza shipperkent huseges leszek mindhalalig. Amen. Xd
❤❤❤❤❤❤❤❤❤
TörlésAZ VAGYOK. Nem akartalak megsiratni titeket.:o
TörlésLooool, tőled ezt el is várom.xddd
Xx, Jess ♥♥♥
Tudod már a címből azt hittem na kegyes leszel és happy end lesz az 1.évad végén.... :)) Hogy én mekkorá tévedtem. Komolyan a végére folytak végig az arcomon a könnyeim. Why? :'(
VálaszTörlésEleanor ! Kirúgtam az erkélyről! Bye bye Eleanor! Nem hiányzol senkinek.
Louis drágám :( <3 Elbasztad, de imádlak akkor is és nem adhatod fel meg kell keresned, mert szereted és Ő is téged! Ha viszont nem jön össze tárt karokkal várlak. :D
Jessica Alabama Marihuana Tomlinson.... nem leszünk jóba ám! :P :D
Bocsánat, hogy nem voltam kedves és meg is sirattalak.:(
TörlésSzegény Eleanor...xd
Juuuujj elvennéd Jessitől? :o De gonoooosz. :D
Dehogynem.:))) xddd
Xx, Jess ♥
Neem!!Nem csinálhatod ezt!! Méért??Mért kellett ilyen szomorú részt irnod? Sirok:'(
VálaszTörlésSanjálooooom.:(
TörlésXx, Jess
Egy ideje már nem írtam kommentet, sajnos nem nagyon volt időm blogokat olvasni, illetve mikorra lett volna, új telefont kaptam, amibe nem volt elmentve a blogod linkje.
VálaszTörlésNo de ez most mindegy is, a lényeg, hogy visszatértem, ma elolvastam az elejétől egyben az egészet. És igen, úgy érzem most be fogom pótolni az összes eddigi elmulasztott vélrményt. Hajnali háromnegyed négy van, én pedig itt bőgök az ágyban. De ez még korai.
Most hogy az egészet egyben olvastam, el kell mondjam, rengeteget javult az írásod! Egyre jobban átélhetővé vált, egyre jobban bele tudtam magam képzelni az egészbe ( főleg hogy Louis az álompasim és mindig is arról álmodoztam bár Zayn lenne a bátyám, akkor lehet én is örökölnék egy csipetnyi tökéletességet )
A történet nagyon tetszik! Dave.. Az az ember már kikészített. A végén már szinte magamban könyörögtem egy olyan mondatért, hogy: Sajnos Davidet elütötte egy kibaszott nagy kamion és meghalt. Jajj de sajnálja mindenki. :( :DD
Eleanor... Én nagyon szeretem Elt és a való életben sajnálom, hogy útjaik különváltak Tommoval.. De itt a történetben? Menjen már a jó büdös francba hogy elront nekem itt mindent! :D tök király, gondoltam: ezaz most elmegy Jessi és végre kicseszettül boldogan együtt lesznek mert Louis felér egy lottó ötössel, de nem! Eleanor visszatért! Köszönjük El, mindenki nagyon hiányolt.
( ezeket amúgy most csak a hatalmas érzelmi terhek és a mentális fájdalmak miatt írom, talán kicsit beleéltem magam. Egy pöppet.)
Harry és Liz! Istenem egyem is meg őket ők tartják bennem a lelket. Legalább nekik sikerült, és a mi Hazzuskánk sem szenved már szívfájdalomban. Imádtam amikor az elején folyton egymás vérét szívták, nagyon sokat nevettem rajtuk.
Niall.. Nos Niall az egyik kedvenc szereplőm az egészben. Igaz nem főszereplő, és neki nincs zűrös élete, de pont ezért imádjuk. A kis ír manónk, csak egyen, nevessen és.. Csak legyen Niall. Persze milyen boldog lennék, ha őt is utolérné kupidó nyila! *-* elképzeltem Niallt, mint valakinek a barátja, és be kell valljam, imádnám azokat a részeket. Biztos rengeteget nevetnék rajta.
Zayn=Ő. Az. Álom. Bátyj.
Egyszerűen még mindig nem jöttünk rá, hogy miért is nem tudta tartani a kapcsolatot Jessel, de valamiért nem izgat. ( persze ez nem igaz pokolian kíváncsi vagyok mi lehet ennek az oka, DE!) örülök, hogy most itt van és minta bátyjként viselkedik. Mit meg nem adnék azért, hogy egy ilyen helyes, és védelmező bátyám legyen, aki hozza haza a szexi, vicces haverjait. Áh...
Jess. Valamiért nagyon tudtam azonosulni a karakterével még akkor is ha néha már a fejemet fogtam, hogy : vedd már észre, hogy imád! Kérlek!!
Úgy tűnik a Zaynnel való kapcsolata rendbe jött a végére, aminek nagyon örülök. De Louis??!
Na jó. Akkor jöjjön, amit direkt a végére hagytam.
Louis. Louis Kibaszott Szexi És Édes Kedves Aranyos Ámbár Néha Nagyon Idióta Tomlinson.
Hozzá kell tegyem épp valamelyik részben mikor arról beszélt mennyire szereti a lányt, 00:00-t ütött az óra én pedig kívántam. Hogy mit? Na nem szabadna elárulnom, de most kivételt teszek. Azt, hogy egyszer majd tudjak úgy szeretni valakit, mint Lou Jessit.
Ez a srác még a hibáival együtt is tökéletes, azért pedig külön dicséret jár, hogy ezt át is tudtad adni. Mondom, most is itt sírtam, ami szerencsére így a kommentem végére abba maradt. Remélem, hogy a 2. Évadban egymásra találnak, és nem fogják egymást a végtelenségig kerülni, mert azt ők, a körülöttük lévők, az olvasók és persze én sem bírnám ki.
Hát ez egy jó hosszú kis szöveg lett, na sebaj így hajnalra megeredt a nyelvem, na meg túlcsordultak az érzelmeim.
Büszkén mondhatom, hogy hivatalosan is Jouis shipper vagyok. ( feltétlenül kell nekik egy shipper név, én az ilyenben rossz vagyok )
Most pedig, legyen még pár kellemes napod a tanévkezdés előtt! Igen tudom, ezt nem szabad felhozni, mert az ember kedve az élettől is elmegy, de muszáj beszélni róla. Attól, hogy hallgatunk, attól még eljön.
Na de mostmár tényleg befogom :DD
Hatalmas ölelés és gratuláció a sikeres évadért, egy HATALMAS Louis Girl, Laura :) xx
Fogalmam sincs, hogy mit írhatnék erre. Egyszerűen végig bőgtem a kommentedet annyira jól esett. Köszönöm, hogy így kielemezted a szereplőket, nagyon nagyon tetszett.:3 Sajnálom, hogy megsirattalak.:( Igen, ez így van még én is éreztem, hogy sokat fejlődtem fogalmazásilag és azt hiszem az érzelmek leírásában is.
VálaszTörlésTényleg örülök, hogy ennyire tetszett és nagyon köszönöm ezt a hosszú kommentet, legalább négyszer olvastam el. Fogalmad sincs, hogy mennyire jól esett.
Köszönöm szépen! :')
Lots of Love, Jess ♥