*~28. fejezet - Káosz és zűrzavar~*

Szép estét manókák! :) Tudom, hogy késő van, de most sikerült befejeznem az új részt, ami nagyon hosszúra sikerült. Siettem vele, mert ösztönöztetek a gyönyörű kommentjeitekkel, amiket nagyon nagyon köszönök.♥
40 feliratkozó és 28000+ oldalmegjelenítés. Te jó ég. El sem hiszitek, mennyire imádlak titeket.♥ KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM.♥♥♥

Remélem tetszik és továbbra is várom a véleményeteket! :) Jó olvasást!

Lots of Love, Jess ♥

*Jessica Malik*

 Sosem gondoltam volna, hogy egyszer felpüffedt, kisírt szemekkel Louis Tomlinsonba gabalyodva ébredek Hawaii-on egy villában. Ez egy gyönyörű reggel lehetne, ha ébredés után nem az lenne az első gondolatom hogy a barátom, akivel két évig boldog párkapcsolatban éltem megcsalt egy klub női mosdójában. Akkora fájdalmat éreztem, hogy majd széthasított belülről. Fáradt voltam. De ez nem az a fajta fáradtság volt, amit ki lehetett pihenni. Nem tudtam mit csináljak, mert még mindig szeretem Dave-et. Szeretem, de nem kezdeném újra, mert aki egyszer átver, az átfog máskor is. El kell őt felejtenem. Miért hittem azt, hogy más, mint a többi srác? Pár hétig nem feküdtem le vele és máris eldobta a két éves kapcsolatunkat. Az utóbbi időben nagyon elhidegültünk egymástól ez tény. Nem éreztem már jól magam Dave-vel, nem éreztem iránta annyit, mint régen, és talán ha ez nem történt volna meg így is véget kellett volna vetni a kapcsolatunknak. De nem ilyen módon. Ha mást akart és nem engem, akkor nem lett volna szükség arra, hogy megalázzon és fájdalmat okozzon. De megtette és már nem tudjuk visszafordítani.

Louis erősebben szorított magához, aminek hatására azonnal eltűntek a fejemből a Dave-vel kapcsolatos gondolatok és elmosolyodtam. Óvatosan kihúztam a bal lábamat a két combja közül és egy kicsit feljebb emeltem a derekamon pihenő karját, hogy felé tudjak fordulni. Amint sikeresen megfordultam és megláttam a gyönyörű, nyugodt arcát azt hittem elolvadok. Az ablakon beszűrődő napsugarak árnyakat vetettek az arcára, amitől még gyönyörűbbnek tűnt. A takaró a derekunknál volt ezért teljes rálátást nyerhettem félmeztelen felsőtestére. Újra az arcára vezettem a tekintetemet. Egy pici mosoly bujkált a szája szélében. Nem tudtam eldönteni, hogy ébren van, vagy csak álmában mosolyog. Kezemet az arcához vezettem és kisöpörtem a homlokából a haját. Ujjaim lejjebb csúsztak és végig simították az arcát. A kezem megállt az állánál. Hüvelykujjamat végighúztam vékony, formás ajkain és meglepődtem magamon, amikor elképzeltem, hogy milyen lenne megcsókolni. Beharaptam a számat és gyorsan elkaptam a kezemet. Nyomtam egy puszit az arcára és éppen ültem volna fel, amikor visszahúzott magához.

- Hová mész? – kérdezte. Vékony hangjához képest most rekedtesen szólalt meg én pedig azt hittem megőrülök a gyönyörű hangtól. Elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy valószínűleg végig ébren volt és hagyta, hogy hozzáérjek.

- Tíz perc és visszajövök – újra kibontakoztam az öleléséből és végre sikerült felállnom. Az ágy felé fordultam és ránéztem. A hasára feküdt és magához ölelte a párnát, amin eddig feküdtem. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Végig vezette rajtam a tekintetét és elmosolyodott.

- Siess vissza gyönyörű – motyogta a párnámba majd újra lecsukta szemeit. Éreztem, ahogy elpirultam és melegség járta át a szívemet. A hasamban a pillangók úgy tomboltak, mint tegnap este, amikor táncoltunk.

Kislisszoltam a szobából és halkan becsuktam magam után az ajtót. A folyosó falára szerelt órára néztem, ami fél egyet mutatott. A földszintről hangokat hallottam és sejtettem, hogy már mindenki ébren volt. Amikor beléptem a szobámba megcsapta az orromat Dave kölnije. A szemeim megteltek könnyekkel, amikor felfogtam, hogy elvitte a cuccait. Nem az fájt, hogy elment. Nem akartam látni. Nem akartam a közelében lenni. Még mindig a tudat fájt, hogy megcsalt.

Villámsebességgel kaptam fel a ruháimat és átmentem a fürdőszobába. Nem akartam abban a szobában tartózkodni. Az igazat megvallva minél előbb vissza akartam menni Louis-hoz. Amikor vele voltam nem foglalkoztam semmivel. De most hogy egyedül vagyok, potyognak a könnyeim és a fejemet újra elöntötték a Dave-vel kapcsolatos gondolatok.

Álltam a zuhany alatt, a víz mintha a testemben a vér helyett áramlott volna. A könnyek egymás után csurogtak le az arcomon. De nem sírtam. Csak csurogtak maguktól, mert tudták, hogy ki kell jönniük. Nem tudtam visszatartani. Olyan erős fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint szerintem még soha. Felemésztett. Megőrültem a gondolattól, hogy képes volt ilyet tenni velem. Képes volt átverni. Megalázott. Pont ő és ezt képtelen voltam megemészteni.

Próbáltam minél előbb rendbe szedni magam, hogy gyorsabban visszaérhessek Louis-hoz. Fogat mostam majd kifésültem az összegubancolódott hajamat és megszárítottam. Terveztem, hogy még lemegyek, elszívok egy cigit, hogy egy kicsit megnyugodjak, de nem akarom elvesztegetni azokat a perceket, amit Louis-val tölthetek.

Amikor beléptem a szobájába ugyanúgy feküdt, mint ahogy ott hagytam annyi különbséggel, hogy a takaró már csak az egyik lábán volt rajta. Mosolyogva léptem az ágyához és lefeküdtem mellé. Ahogy megérezte maga mellett a mocorgást kinyitotta az egyik szemét. Elengedte a párnát és elém tolta én pedig a fejem alá helyeztem. Louis az oldalára fordult, de nem ért hozzám. Látszott rajta hogy nem tudja, mit csináljon ezért közelebb fészkeltem magam hozzá. A szemembe nézve elmosolyodott és átkarolt. A hátamat kezdte cirógatni, ami teljesen megnyugtatott.

- Jól vagy? – érdeklődött halkan miközben az arcomat fürkészte.

- Most igen – néztem mélyen a szemeibe – Itt volt ma reggel, hogy elvigye a cuccait – közöltem halkan Louis-val. Éreztem, ahogy megfeszül a teste és összeszorította a száját.

- Én mondtam neki, hogy ma jöhet. Találkoztatok? – kérdezte feszülten. Megráztam a fejemet és egy halk nemet suttogtam. Louis megkönnyebbülve bólintott. Úgy tűnt mondani akar valamit ezért nem szóltam semmit – Nagyon sajnálom, amit csináltam. Elborult az agyam és hirtelen azt sem tudtam mit csinálok, de megmondom őszintén nem bántam meg. Csak remélem, hogy nem ijedtél meg tőlem – motyogta a szemét lesütve.

- Ha megijedtem volna, akkor most nem lennék itt – az állánál fogva felemeltem a fejét így újra találkozott az én barna tekintetem az ő kékjével – Jól esett, hogy kiálltál mellettem – mosolyodtam el halványan, de éreztem, hogy az éjszaka emlékére a szemeim újra megtelnek könnyekkel. Louis adott egy homlok puszit és folytatta a hátam simogatását. Az arca pár centire volt az enyémtől és folyamatosan felmérte az arcom minden pontját. Annyira jó volt így, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Leírhatatlan.

- Jól aludtál? – kérdezte miközben a kezét, ami eddig a hátamat simogatta elmozdította és arrébbtolt egy tincset az arcomból.

- A körülményekhez képest nagyon jól – mosolyogtam rá halványan – És te?

- Azt hiszem életemben nem aludtam még ilyen jól – suttogta és nyomott egy puszit az orromra. Soha nem kaptam még puszit az orromra, de imádtam az érzést ezért felkuncogtam – Imádom ezt a hangot – terült el egy széles mosoly Louis arcán. Mielőtt bármit is mondhattam volna kivágódott Louis szobájának ajtaja és Niall robbant be rajta.

- Ideje felkelni – kiáltott. Louis-val szétrebbentünk, de már késő volt ugyanis Niall arcán egy hatalmas vigyor terült szét – Megzavartam valamit?

- Húzzál ki Niall – fújtatott Louis felé dobva a kispárnáját.

- Sajnálom galambocskáim – vigyorgott Niall. Halkan nevettem Louis pedig csak idegesen a szemét forgatta – Negyed kettő van. Jó sokáig aludtatok – húzogatta a szemöldökét Niall.

- Tűnj el Horan – forgattam a szemeimet nevetve.

- Majd gyertek le – vigyorgott és kiment a szobából becsukva maga után az ajtót.

- Megőrülök tőlük – Louis a hasára fordult és a párnájába motyogott. Nevetve álltam fel.

- Lent találkozunk Lou – indultam el a folyosó felé. Az ajtóból még ránéztem pedig nagyon nem kellett volna. Lebiggyesztett szájjal meredt rám. Olyan édes volt a látvány, hogy azonnal elmosolyodtam.

- Nem vársz meg? – kérdezte szomorúan.

- Még fel kell öltöznöd – ráztam a fejemet. Elvigyorodott és azonnal tudtam mire gondol. Nevetve megforgattam a szemeimet – Lent találkozunk – ismételtem meg és elhagytam a szobát. Hallottam a halk nevetését, amin csak mosolyogni tudtam. Elképesztő ez a srác. Mindig jobb kedvre derít.

- Reggelt – üdvözöltem a többieket, akik aggódó arccal bámultak rám – Ne nézzetek így rám, amikor jó kedvem van – forgattam a szemeimet miközben elterültem a kétszemélyes kanapén.

- Igen jó kedve van. Az előbb mikor felmentem, hogy felébresszem Louis-t éppen enyelegtek – dugta ki a konyhából Niall a fejét.

- Kussolsz Niall – hallottam meg a lépcső irányából Louis bársonyos szórakozott hangját. A többiek furcsán néztek ránk, de nem igazán foglalkoztam vele miután Louis megjelent a látókörömbe egy fehér térdgatyában és egy szürke trikóban. Gyors volt. Elindult a konyha felé, de félútón megállt és hátrafordulva rám nézett.

- Éhes vagy? – kérdezte mosolyogva. Hevesen bólogattam Louis pedig nevetve eltűnt a konyhában. A többiek feltűnően méregettek.

- Mi van? – kérdeztem indulatosan – Nem kell depresszióba esnem. Ráér miután hazaértünk és felfogtam a dolgokat. Örülnétek, hogy jól vagyok – csaptam a combomra fújtatva.

- Nem mondtuk, hogy nem örülünk – tette fel védekezően a kezeit Harry, aki mellett Liz bólintott.

- Nagyon örülünk, hogy jól vagy – tette hozzá Perrie.

- Louis-nak köszönhető – vontam meg a vállamat miközben elvettem a távirányítót a dohányzó asztalról – Ki mit csinál ma? – érdeklődtem folyamatosan váltogatva a csatornákat.

- Niall! – sikított fel Louis a konyhában. Ezt követte Niall hangos röhögése. Felhúzott szemöldökkel bámultam a konyha irányába.

- Minden oké Lou? – kiáltottam ki a konyhába.

- Persze kicsim, jól vagyok – kiabált vissza, nevetve. Elmosolyodtam, amikor felfogtam, hogy megint kicsimnek szólított. Imádom, ha így hív. A társaság egyre érdekesebben nézett rám. Le kellett volna fényképezni az arcukat, amikor meghallották Louis szájából a kicsim szót.

- Amúgy ti együtt aludtatok? – kérdezte Zayn.

- Igen, és? – forgattam meg a szemeimet.

- Csak kérdeztem – vigyorodott el Zayn. Elfojtottam a nevetésemet és körbe néztem a többieken.

- Szóval ki mit csinál ma? – kérdeztem meg újra. Mindenki vállat vont, amire a szememet forgattam – Oké én ma tuti nem megyek sehova. Nincs kedvem semmihez – sóhajtottam fel frusztráltan.

- Biztos vagy benne? Holnap este indulnunk kell haza – jegyezte meg Zayn. Ha nem ez lett volna a helyzet, akkor nagyon sajnáltam volna, hogy máris haza kell mennünk, de most szerettem volna inkább otthon lenni. Nem a házamba. Otthon Bradfordba a családommal. Elég volt Hawaii-ból. Túl sok minden történt ahhoz, hogy tovább itt legyek.

- Teljesen rendben van – bólintottam – Nézünk valami filmet? – érdeklődtem a témát terelve.

- Juj, nézzünk Adam Sandler filmet – csillant fel Liz szeme. Harryre néztem, aki mosolyogva figyelte a barna lányt és nevetett a lelkesedésén. Liz mosolyogva meglökte Harry pedig adott neki egy puszit. Annyira édesek.

- Úristen nézzük az 50 első randit – kiáltott fel Sophia. Mi lányok hevesen bólogattunk a fiúk pedig csak fintorogtak.

- Az megvan DVD-n – jelent meg a nappaliba Louis két tálcával. A srácok kérdőn néztek Louis-ra Liz pedig azonnal keresni kezdte a DVD-k között a filmet. Felültem, hogy Louis mellém tudjon ülni. Helyet foglalt és az ölembe rakta a tálcát a rántottával és a teával. Mosolyogva megköszöntem, amire csak vigyorogva bólintott.

- Miért van meg DVD-n az 50 első randi? – kérdezte Liam nevetve.

- Mert szeretem Adam Sandlert és Drew Barrymore-t. Ráadásul jó film – vonogatta a vállát Louis evés közben. A srácok kiröhögték ő pedig csak rájuk fintorgott. Liza sikeresen megtalálta a DVD-t ezért berakta a lejátszóba és visszatelepedett a kanapéra egyenesen Harry karjai közé majd rádőlt a mellkasára. Elmosolyodtam és megböktem Louis-t. Felpillantott rám én pedig a fejemmel Harry és Liz irányába böktem. Louis rájuk nézett és egy vigyorral az arcán elégedetten bólintott majd feltartotta a tenyerét. Nevetve belecsaptam és folytattam az evést.

- Ti mit csináltok? – kérdezte Niall szemöldök ráncolva.

- Eszünk? – mutatott Louis a tálcánkra amolyan „minek látszik?” kifejezéssel az arcán.

- Miért pacsiztatok? – javította ki magát Niall. Nem hiszem el, hogy minden kicsi mozdulatunkra felfigyelnek.

- Miért ne pacsiznánk? – forgattam meg a szemeimet. Niall vállat vont és kiszaladt a konyhába valami rágcsálnivalóért.

Elkezdtük nézni a filmet és kivételesen úgy tűnt a fiúkat is lekötötte, de állították, hogy csak Adam Sandler miatt. Miután Louis-val végeztünk a késői reggelinkkel felálltam, hogy kivigyem a tálcáinkat.

- Niall a film tizenöt perce tart és te még mindig zabálsz – sóhajtottam fel a szöszire nézve, aki egy szendvicset majszolt.

- Nem tehetek róla. Éhes vagyok – vont vállat tele szájjal. Nevetve elmosogattam a tányérokat és visszamentem a többiekhez. A nappaliban a tévé fényén kívül teljes sötétség volt ugyanis a többiek behúzták a sötétítőket. Eszem ágában sem volt leülni az üres fotelbe inkább visszamentem Louis mellé a kétszemélyes kanapéra. Louis mindkét lába a kanapén volt kinyújtva.

- Azt a kis rést ott nekem hagytad? – kérdeztem suttogva felhúzott szemöldökkel elfojtva a mosolyomat miközben a két lábfeje közé mutattam.

- Pontosan – suttogott vissza és ledobta az egyik lábát a kanapéról, de a másikat még mindig ott tartotta. Megfogta a derekamat és lehúzott magához így pont előtte ültem a combjai között.

- Hát oké – vontam vállat és hátradőltem a mellkasára. Karjait azonnal összefonta a hasamon és közelebb húzott magához. Belepuszilt a hajamba és továbbnézte a filmet, amire én kivételesen nem igazán tudtam figyelni a hasamban tomboló pillangóktól.

A karjára néztem, ami a hasamon pihent és a különféle mintákat kezdtem el átrajzolni az ujjaimmal. Louis kicsit megborzongott, amitől elmosolyodtam. Imádom, ahogy a teste reagál rám. Ujjaimat áthúztam a galamb tetoválásának vonalain majd áttértem az iránytűre. Nem tudtam a minták jelentését és magamban feljegyeztem, hogy mindenképpen meg kell tőle egyszer kérdeznem. Miután sorban végignéztem az összes mintát tovább cirógattam a karját az ujjaimmal. Louis egy kicsit lejjebb csúszott mögöttem és a vállamon pihentette az állát. Amikor befejeztem Louis karjának simogatását a kezére raktam az enyémet ő pedig azonnal összekulcsolta őket. Nem sokáig lehettünk ekkora nyugalomban ugyanis valaki ráfeküdt a csengőre. Louis felemelte a fejét az államról és fújtatott.

- Kinyitom – jelentette be én pedig arrébb ültem, hogy fel tudjon állni. Figyeltem, ahogy ráérősen az ajtóhoz lépked és kinyitja. Szemei tágra nyíltak és megfeszült a testtartása – Mi a faszt akarsz? – kiabálta Louis az előtte álló személynek, amire mindenki oda kapta a tekintetét. Nem kellett látnom az ajtóban álló személyt ahhoz, hogy tudjam ki az, ugyanis akik meglátták idegesen felpattantak.

- Bocs, de beszélnem kell vele – hallottam meg Dave ideges hangját. Mielőtt Louis bármit is reagálhatott volna a srác villámsebességgel jelent meg a nappaliban előttem egy bőrönddel amiből arra következtettem hogy máris hazamegy Angliába. Az arcára néztem, amin több kicsi zúzódás volt. Nem nézett ki valami jól.

- Mit akarsz? – álltam fel a kanapéról így majdnem egy magasságban voltunk. Louis termett mellettem. Nos, ő alapjáraton alacsony volt, de még így is sokkal magasabb, mint Dave vagy én.

- Annyira sajnálom bébi – kezdte könyörgő tekintettel. Ugyanígy hívta azt a kurvát is a klubban.

- Ne hívj így azok után, hogy mást is így hívtál – fintorogtam rá és éreztem, ahogy a szemeim sokadszorra is megtelnek könnyekkel.

- Jóváteszem, ígérem. Soha nem történik meg többet. Soha. Kérlek ne hagyj el. Nem tudok élni nélküled – a szemeim ködösek voltak. Dave soha nem mondott nekem ilyet, de kivételesen most még ez sem hatott rám.

- Jó, akkor halj meg – csattantam fel. A többiek kuncogtak egy kicsit a mondatomra. Én is nevettem volna, ha nem ilyen helyzetben vagyok éppen.

- Nem vagyok tökéletes bé... Jess te is tudod. Követek el hibákat – folytatta kétségbeesetten. Louis felhorkantott mellettem, és ahogy véletlenül hozzámértek az ujjai éreztem, ahogy remeg az idegességtől.

- Elég volt belőled Dave. Már rég nem az vagy, akit megismertem. Ha ez nem történt volna meg akkor sem tartott volna már sokáig a kapcsolatunk. Most csak annyi a különbség hogy átvertél – vetettem oda neki. Dave-et elöntötte a méreg.

- Akkor meg mit hisztizel, ha úgyis ki akartál dobni? Rendben akkor tisztázzunk valamit – vigyorodott el Dave gúnyosan – Nem ez volt az első eset – lesápadtam, de nem sírtam. Nem akartam újra összetörni előtte. Nem láthatott gyengének újra. Louis tett egy lépést felé, de mielőtt bármit is csinálhatott volna megragadtam a kezét és visszahúztam magam mellé.

- Hányszor történt meg? – érdeklődtem mintha csak az időjárásról beszélnénk. Dave összezavarodott a nyugodt reakciómtól pont, mint vártam.

- Nem tudom. Sokszor – vonta meg a vállát hanyagul – Ráadásul egyszer sem voltam az unokatestvéremnél mialatt itt nyaraltunk. Csak amikor együtt mentünk. Találkoztam egy csajjal és elég jól szórakoztunk – röhögött fel Dave. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen átvert. Ezért viselkedett olyan furcsán Ian, amikor beállítottunk hozzá és Dave ezért nem hagyta szóhoz jutni. Ian elmondta volna, hogy Dave egyszer sem volt nála.

- Szánalmas vagy – sziszegtem lesajnálóan – Ezért nem lesz soha családod David. Mert nem tudsz senki mellett megmaradni – vetettem oda neki. Dave arca újra kétségbeesettnek tűnt és mintha az előbbi vallomása, miszerint az egész kapcsolatunk alatt megcsalt, meg sem történt volna, újra könyörögni kezdett, hogy fogadjam vissza. Nem tudtam rá figyelni csak az járt a fejemben, hogy hogy lehettem ilyen hülye.

- Elég volt ebből – kiáltotta el magát Louis. Dave elhallgatott és ránézett – Eldobtad azt a lányt, aki bármit megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta és feltétel nélkül bízott benned miközben te végig átverted. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött mindenki mást, mert azt hitte, hogy ott vagy neki te. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig szeretett téged miközben te mással voltál. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat várt arra, hogy végre együtt legyetek. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted. Mivel egy hatalma pöcsfej voltál – zárta le Louis a monológját. A könnyek folyamatosan csurogtak le az arcomról miközben őt hallgattam. Így volt. Pontosan így volt, ahogy elmondta. Dave megsemmisülve állt előttünk.

- Most pedig tűnj el és soha többet ne lássalak meg a húgom közelébe – mordult Zayn Dave-re. Dave az ajtó felé indult.

- Dave – szóltam utána. Reménykedve visszafordult – Vidd a cuccaidat a házamból és a kulcsot hagyd Liz szüleinél – utasítottam határozottan. Bólintott, de még mindig az ajtóban álldogált.

- Haragszol rám? – kérdezte halkan. Hitetlenül felnevettem.

- Nem haragszom rád. Csalódtam benned és szánalmasnak tartalak – tártam szét a karomat – Most pedig húzz el. Remélem, találsz valakit, akivel boldog leszel – fontam össze a melleim előtt a karomat. Elsírtam magamat előtte. Ez volt az, amit nem akartam. Dave kilépett az ajtón, de mielőtt becsukta volna utána szóltam – Ez amúgy azt jelenti, hogy dögölj meg – tettem hozzá. Dave reménytelenül megrázta a fejét és becsukta maga után az ajtót.

Senki nem mondott semmit. Mindenki hitetlenül állt a helyén és vagy az ajtót bámulták ahol az előbb kilépett életem legnagyobb hibája vagy engem figyeltek. Kitört belőlem a zokogás és Louis-hoz fordultam, magához vont én pedig a nyakába temettem az arcomat. Nyugtatásképpen a hátamat simogatta és folyamatosan azt suttogta a fülembe, hogy nem éri meg sírni miatta. Nem miatta sírtam. Azért sírtam, mert megcsalt, elárult, átvert, lerombolta az önbizalmamat, a földbetiport és fájdalmat okozott. Egyáltalán nem érdekelt, hogy elveszítettem, mert csak gyűlöletet éreztem iránta. Gyűlöltem őt, amiért ezt tette velem.

Louis óvatosan a kanapéra tolt, hogy üljek le. Megjelent mellettem Kath, Liz, Harry és Zayn is. Egyszerre kezdtek el nekem magyarázni mind az öten így fogalmam sem volt, hogy miről beszéltek.

- Talán, ha hagynátok levegőhöz jutni, örülne neki – hallottam meg Liam hangját a nappali végéből. Abbahagyták a hadarást és csak bámultak rám. Liz mellettem ült, Louis és Zayn előttem guggolt, Harry és Kath pedig álltak. Csend telepedett ránk én pedig még mindig csak bámultam magam elé és próbáltam felébredni a sokkból. Liam csengőhangja zavarta meg a csendet. Felvette a telefont és eléggé felháborodottan beszélt valakivel. Kérdezett pár dolgot és rácsapta a készüléket az illetőre.

- Milyen interjú? – kérdezte Niall tágra nyílt szemekkel. Ők valószínűleg tudtak figyelni Liam telefonbeszélgetésére.

- Will közölte, hogy két óra múlva lesz egy rendkívüli interjúnk valami műsornak, ami most ebben az országban forgat – fújtatott Liam. Az összes srác hőbörögni kezdett.

- Nem úgy volt, hogy most szabadságon vagytok a következő klipetek forgatásáig, ami csak a hónap végén lesz? – húzta fel a fél szemöldökét Kath.

- Oh, nálunk nem ilyen könnyű ez – forgatta a szemeit Harry dühösen – Hová kell mennünk? – nézett Liamre.

- Fél óra múlva itt lesznek értünk. Azt mondta Will, csak kapjunk magunkra valamit, úgyis át leszünk öltöztetve és a többit megoldja Lou – darálta Liam. Úgy éreztem itt volt az ideje, hogy felébredjek a sokkból, mert ha nem teszem, a fiúk addig nem kezdenek öltözni

- Jól vagyok srácok. Menjetek készülődni – adtam ki az utasítást halkan.

- Biztos? – kérdezte Niall. Felpattantam és bólintottam.

- Oké – kiáltott fel Zayn – Ki jön velünk? – nézett ránk sorba. Mindenképpen szerettem volna egy kicsit megfeledkezni mindenről és érdekelt a fiúk interjúja ezért én feltettem a kezemet. Perrie közölte, hogy neki egy ideig elég az interjúkból a fiúk pedig megértően bólogattak.

- Lux is jön? – ráncolta a szemöldökét Gemma.

- Ha Louise jön, akkor Lux is – bólintott vigyorogva Harry. Fogalmam sem volt ki az a Louise és Lux, de úgy döntöttem ráér később érdeklődni. Gemma rávágta, hogy jön. Kath közölte, hogy kizárt, hogy őt szétszedjék a fanok ezért Perrievel marad. Sophia nem mondott semmit ugyanis Liam közölte vele, hogy muszáj jönnie, amire a lány csak nevetve bólintott.

- Én kizárt, hogy menjek – vágta rá Liz amikor Harry ránézett.

- Mi van? – tette a szívére Harry drámain a kezét.

- Az emberek már így is pletykálnak rólam. Elég egyelőre – rázta a fejét Liz.

- Nem is pletykálnak rólad – fonta össze a karját a mellkasa előtt Harry. Liz a távirányítóért nyúlt és a felvett adások között kezdett kutatni.

- Akkor ez mi? – kattintott az egyikre. Egy kép jelent meg a képernyőn Lizáról és Harryről amint tegnap elhagyták a klubot.

A műsorvezető elmondta, hogy Harry nemrég még velem randizott azonban most egy ismeretlen lánynak csapja a szelet. A többiek szakadtak a nevetéstől és bevallom engem is mosolygásra késztetett, hogy Harryt mindenkivel összehozzák. Harry dühösen kinyomta a tévét és kimeresztett szemekkel bámult a fiúkra, akik azonnal visszafogták magukat.

- Nyomás öltözni – lőtt ki a helyéről Niall és felszaladt az emeletre. A többi srác is lassan szétszéledt miközben halkan folyamatosan a menedzsmentet átkozták.

- Hé, kísérj fel – kapta el a kezemet Louis és maga után húzott az emeletre. Összekulcsolt ujjainkat méregettem és boldogság öntött el. Szomorúnak kellett volna lennem, azért ami történt, de ha Louis a közelemben van egyszerűen mindig boldogság fog el. Egyébként sem kötelező depresszióba esnem, nem igaz?

Louis először a szobámba vezetett és azt mondta szedjem össze, amire szükségem van és majd az ő szobájában készülődök. Nem kellett sokat könyörögnie ugyanis azonnal beleegyeztem. Louis lehuppant az ágyamra és figyelte, ahogy összeszedem a cuccaimat. Kiválasztottam egy fekete ruhát egy szintén sötét színű cipővel, magamhoz vettem a sminkcuccomat és a hajvasalómat. Közöltem Louis-val hogy kész vagyok ő pedig mosolyogva felállt és átvezetett az ő szobájába. Louis kinyitotta a tükrös szekrényét és ruhák után kezdett kutatni én pedig odahúztam a forgósszékét és sminkelni kezdtem. Próbáltam eltűntetni a sírás jeleit, ami ment is több-kevesebb sikerrel. A szempillaspirál megállt a kezemben, amikor Louis háttal nekem lehúzta magáról a pólóját majd a nadrágját. Nyeltem egy nagyot és próbáltam a sminkelésre koncentrálni, de nem igazán sikerült, amikor megláttam a formás fenekét, amit csak egy fekete bokszer takart.

- Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy pasinak hogy lehet ilyen jó segge – szaladt ki a számon. Kimeresztettem a szemeimet, amikor rájöttem, hogy előbb jártattam a számat, mint ahogy gondolkodtam volna. Louis a kijelentésemre megállt a mozdulatában. Gyorsan észhez tért, magára húzta a bordó rövid ujjúját és egy kaján vigyorral az arcán fordult felém. Elpirulva néztem rá.

- És még nem is láttál meztelenül – vigyorgott folyamatosan, kihangsúlyozva a „még” szócskát. Még mindig vörös fejjel, nevetve vágtam hozzá az ajakápolómat. Röhögve lehajolt, felvette és letekerte róla a kupakot majd megszagolta. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, hogy mit csinál. Hümmögött egy kicsit majd bekente vele a száját és lenyalta. Tátott szájjal bámultam rá.

- Epres – kiáltott fel vigyorogva.

- Te nem vagy normális – tört ki belőlem a nevetés és felpattantam majd kikaptam a kezéből a tárgyat. Éppen indultam volna vissza a tükörhöz, amikor Louis elkapta a csuklómat és visszarántott magához. A közelségétől annyira elgyengültem, hogy nem voltam képes hátrálni. Lehajolt és megpuszilta az orromat, amit most csinált másodszorra, de már imádtam. Halkan kuncogtam, amire Louis-nak egy széles mosoly terült el az arcán. Elengedte a kezemet és átfogta a derekamat.

- Gondoltam, ha már a te ajkaidon nem érezhetem, akkor megnézem így, hogy milyen az íze – vonta meg a vállát a számat bámulva. Nyeltem egy nagyot és próbáltam visszafogni magamat, ami elég nehezen sikerült tekintve, hogy Louis szája egyre jobban közeledett az enyémhez.

- És finom volt? – suttogtam. A szívem majd kiugrott a helyéről a lábaim remegtek és kapkodtam a levegőt. Louis beharapta a száját. Ezzel nem segítesz az állapotomon Tomlinson...

- Azt hiszem, máshol jobban élvezném – motyogta. Abban a pillanatban döntenem kellett, hogy mit szeretnék. Igen, szerettem volna megcsókolni Louist, de még nem álltam készen arra, hogy mással legyek. Kell egy kis idő. Elfordítottam a fejemet így Louis ajkait az arcomra nyomta. Amikor eltávolodott újra felé fordultam. Az arcom vörösben pompázott ő pedig zavart volt.

- Sajnálom – motyogta majd elengedett és hátat fordított nekem. Felkapta a fekete csőszárú nadrágját, felhajtotta az alját és egy szó nélkül kiviharzott a szobából becsapva maga után az ajtót. Frusztráltan kifújtam a levegőt. Megráztam a fejem és próbáltam elterelni a figyelmemet Louis-ról.

Befejeztem a sminkelést és gyorsan rávasaltam a hajamra, de szerencsére nem kellett sokáig szenvednem vele. Éppen a ruhám cipzárját próbáltam felhúzni, amikor halkan kopogtak kettőt Louis ajtaján. Feltételezem, hogy nem Louis kopogott be a saját szobájába.

- Csak én vagyok – hallottam meg a bátyám hangját. Kikiáltottam neki hogy bejöhet. Benyitott és kérdőn nézett rám, amikor meglátta, hogy sínylődök a ruhám cipzárjával.

- Felhúzod? – a hangom kicsit hisztisnek tűnt amire Zayn csak halkan kuncogott. Mögém állt és elsöpörte a hajamat a vállamra majd egy könnyed mozdulattal felhúzta a cipzárt. Én bezzeg öt perce kínlódok vele. Megköszöntem és beleléptem a cipőmbe Zayn pedig leült az ágyra.

- Van valami oka annak, hogy Louis a teraszon ül tíz perce és a harmadik cigijét szívja el? – húzta fel a fél szemöldökét.

- Nem hagytam, hogy megcsókoljon – húztam el a számat.

- Az nem baj – legyintett – Louis elég türelmetlen és nincs megszokva neki, hogy küzdenie kell egy lányért. Már több mint egy hónapja beléd van esve és ez neki elég sok idő. Most, hogy már szabad vagy és elég jóban lettetek ő többet képzel a helyzetbe. Szerintem beszéljétek, ezt meg mielőtt megkéri a kezedet – nevetett fel halkan Zayn. Szúrósan néztem rá, amire úgy tett mintha csak köhögött volna. Megforgattam a szememet és az ölébe ültem.

- Kösz a tanácsot Zaynie – mosolyogtam rá. Megpuszilta a homlokomat és újra a szemembe nézett.

- Rendben vagy? – kérdezte az arcomat fürkészve.

- Ha Louis-val vagyok igen – hajtottam le a fejemet elpirulva.

- Jajj a hugicám szerelmes – ölelt magához Zayn. Nevetve kibontakoztam az öleléséből és felpattantam az öléből.

- Egyáltalán nem vagyok szerelmes – ráztam a fejemet és a folyosó felé vettem az irányt.

- Ó dehogynem – Zayn utánam loholt miközben a lépcsőn mentem lefelé.

- Nem – tiltakoztam kitartóan.

- De bizony – hallottam Zayn hangján, hogy vigyorgott. A nappaliban a többiek furán néztek ránk.

- Hagyj békén Zayn – fújtattam szórakozottan. Zayn lehuppant Perrie mellé a kanapéra és felém mutogatva kezdett el sutyorogni a fülébe. Perrienek fokozatosan egy hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Minden szava alávaló hazugság – húztam össze a szemeimet tettetett méreggel.

- Hát persze – legyintett Perrie vigyorogva. A szememet forgattam. Két dudaszó hallatszott az utcáról ezért a srácok felpattantak.

- Louis fejezd be a tüdőd roncsolását és húzd be a segged az erkélyről! Indulnunk kell – kiáltotta el magát Harry. Louis jelent meg a nappaliba és egyenesen maga elé meredve átvágott a nappalin és kiviharzott az ajtón nyitva hagyva azt. A szememet forgattam a gyerekes viselkedésére. Lassan elbúcsúztunk a három lánytól, akik megígérték, hogy nézni fogják a tévében az élő adást majd mi is kimentünk. Az utcán egy hosszú limuzin állt, ami mellett Paul és egy ismeretlen középkorú férfi állt. Paul mosolyogva köszönt. A fiúk lepacsiztak vele.

- Hogy vagytok srácok? – érdeklődött a férfi.

- Kussolsz Will – mordult rá Harry és beszállt a limuzinba.

- Még csak három hónapja vagy a menedzsmentünk Will de Harry ezután utálni fog – röhögött Liam és összeöklözött Willel.

- A karrierje érdekében tettem – vont vállat Will, miközben Zayn és Niall is üdvözölte egy pacsival – Gemma, Sophia – bólintott mosolyogva a lányoknak, akik integetve köszöntek és beszálltak Liam és Niall után a járműbe.

- Will, ő itt a húgom Jess. Jess ő az új menedzserünk Will – mutatott be minket egymásnak Zayn majd egy egyszerű mozdulattal belépett a hatalmas limuzinba.

- William Vance – nyújtotta a kezét mosolyogva.

- Jessica Malik – ráztam meg a kezét – Erre a felhajtásra mindenképpen szükség van igaz? – érdeklődtem nevetve, a limuzinra pillantva miközben Will megragadta a kezem és segített beszállni a járműbe.

- Igen – vigyorgott Will.

- Vedd le róla a kezed Will – mordult Louis szegény férfira, aki azonnal elengedett és védekezően feltette a kezeit majd leült és telefonálni kezdett.

- Csak segített beszállni Louis. Hagyd abba – forgattam a szemeimet és leültem vele szembe, Zayn és Gemma közé. Körbenéztem a limuzinba, ami teli volt finomságokkal Niall pedig azonnal rávetette magát. Louis figyelmen kívül hagyott, amire fújtattam majd Gemmával kezdtem beszélgetni.

~*~

Negyed óra volt az interjú kezdetéig. A backstageben ültem Zaynnel szemben és a többieket figyeltem, arra koncentrálva nehogy belemerüljek a gondolataimba és Dave jusson eszembe. Megismertem Luxot és Lout, elképesztő mennyire aranyosak. Nem rég Lux letelepedett mellém és az életemről kezdett kérdezgetni. Valami hihetetlen édes volt és kíváncsi. Mielőtt Harry „ellopta” tőlem azt kérte, hogy máskor is jöjjek a fiúkkal. Megígértem neki és remélem, nem fogom megszegni.

Gemma és Harry éppen építőkockákból csináltak tornyot, Lux pedig azzal szórakozott, hogy feldöntötte és hatalmasat kacagott rajta. Mosolyogva figyeltem Harry-t, aki fújtatva, tettetett méreggel az arcán szedte össze újra a kockákat ezzel is még jobban szórakoztatva a szőke kislányt.

- Áu – hallottam meg a bátyám kiáltását – Óvatosabban Louise – duzzogott. Lou csak vigyorgott és tovább igazította a haját.

A tekintetem Louis-ra terelődött, aki a szoba másik végében a kanapén ült Niallel és mindketten a telefonjukat bújták. Nos, Louis az óta sem szólt hozzám, ami kezd egy kicsit idegesíteni. Főleg most, hogy ilyen dögösen van belőve a haja. Hirtelen rám pillantott, felállt, zsebre vágta a telefonját és nagylépésekkel átszelte a szobát. Mellém húzott egy széket és leült. Kérdőn néztem rá, ő pedig összehúzott szemekkel pillantott vissza. Beharaptam a számat, ezzel próbálva elfojtani a mosolyomat.

- Megérzem, ha valaki bámul – jelentette ki Louis és tekintetét a számra vezette – Ezt ne csináld – sziszegte majd élesen beszívta a levegőt. Fogaimmal eleresztettem az alsóajkamat és ártatlan mosollyal néztem rá.

- Bocsi – kuncogtam. Louis megsimította az arcomat. Az érintésétől lángba borult az egész testem, és ha nem fogom vissza magam, zihálni kezdek.

- Ne haragudj rám. Van elég problémád és még én is hülyeségeket csinálok. Sajnálom de... – lesütötte a szemeit majd újra az enyémbe fúrta tekintetét – nem tudom tovább távol tartani magam tőled. Rohadtul szerelmes vagyok beléd – sóhajtott fel Louis. A szavaitól újra és újra elolvadtam és próbáltam felfogni, hogy ilyet mond nekem egy srác. Ráadásul nem is akármilyen srác. Ezektől a mondatoktól jövök rá, hogy Dave mekkora hiba volt. Tőle sosem kaptam meg azt a szeretetet, amit Louistól. Pedig még csak együtt sem vagyunk...

- Nem akarom, hogy távol tartsd magad tőlem Louis – jelentettem ki. Így éreztem. A gondolata is fájt, hogy nem érint meg, vagy nem beszél velem. Egy hatalmas mosoly ült ki az arcára és mielőtt még mondhatott volna akármit is egy stábtag rontott be a szoba ajtaján.

- Gyerünk srácok! Öt perc és kezdünk, mindenki a helyére – tapsolt kettőt a nő ezzel még jobban ösztönözve a fiúkat, akik rá sem hederítettek – Azonnal – kiáltotta el magát a hölgy és kitárta az ajtót. Erre már mindenki feleszmélt és szedni kezdték a sátorfájukat. Louis felállt majd megfogta a kezemet és a srácok után kezdett húzni. Beértünk egy stúdióba nekem pedig folyamatosan a lábam elé kellett néznem, hogy ne bukjak fel a vezetékekben. A stúdió szépen be volt rendezve kis asztallal, egy fotellel és egy hatalmas kanapéval. Egy csomó kamera, világítás és még több ember.

- Jesszus, hova kerültem – motyogtam tágra nyílt szemekkel, miközben elengedtem Louis kezét és a háttérbehúzódó Sophiához és Gemmához indultam. Louis elkapta a csuklómat, maga felé fordított és egy gyors puszit nyomott a szám sarkába majd a fiúkhoz ment és leült a kanapéra. Egész testemben bizseregtem és kissé sokkosan álldogáltam pár percig. Valaki elkezdett visszaszámolni öttől. Ez jelenthette a műsor kezdetét ezért gyorsan összeszedtem magam és a két lányhoz mentem, akik vigyorral az arcukon fogadtak.

- Mi az? – suttogtam. Soph és Gemma csak megrázták a fejüket és a fiúkra koncentráltak, akiket máris Hawaii-ról kérdeztek.

 A srácok fél órája beszéltek mindenféléről. Többek között az új albumról és a Best Song Ever című dalukról volt szó, aminek hamarosan elkezdik forgatni a klipjét. Louis-t kérdezték az Eleanorral való szakításról, ami nekem úgy tűnt mintha már ezer éve történt volna. Louis annyit mondott, barátok maradtak a lánnyal, (amit egyébként kétlek) de ennek így kellett lennie és nem szeretne róla beszélni. Ezzel pedig ejtették is a témát. Tágra nyílt szemekkel bámultam, amikor a riporter rólam majd Lizáról kezdett kérdezgetni. Zayn lezárta a témát annyival, hogy a húga vagyok, Niall és Liam pedig elmondták mennyire kedvelnek. Louis egy szót sem szólt csak néhányszor elmosolyodott.

- Jess és én legjobb barátokká váltunk. Semmi az égvilágon nincs köztünk – közölte Harry. A riporter bólogatott és továbbra is Harry-re koncentrált – A másik lány Jess legjobb barátnője – zárta le Harry.

- Hű róla nem mondtál túl sokat. Van valami köztetek? – mosolyodott el a riporterhölgy. Harry félmosolyra húzta a száját, amitől megjelent az egyik gödröcskéje és folytatta.

- Talán. Ő egy csodálatos lány – bólintott Harry vidáman.

- Alig várjuk, hogy jobban megismerhessük ezt a lányt, akit Harry Styles csodálatosnak tart – nevetett a riporter – Lassan lejár a műsoridőnk srácok, de mielőtt elköszönnénk, most is, mint mindig kiválasztottunk egy személyt twitterről, aki a szerintünk legjobb kérdést tette fel nektek – jelentette be.

- Halljuk – mosolygott Liam.

- Alexa Turner azt kérdezi, hogy szerintetek mi a szerelem? – olvasta fel a kérdést a nő – Louis, magadhoz képest nagyon csendes vagy, szóval mi lenne, ha te válaszolnál? – kérdezte a nő kedvesen. Louis beleegyezett és pármásodpercig úgy tűnt összeszedi a gondolatait. Megmeredve álltam, mégis alig vártam, hogy elmondja számára mit jelent ez.

- Elég nehéz összefoglalni – nyalta meg a száját Louis és egyenesen rám nézett majd belekezdett – A szerelem elég összetett. Van, aki egy erősebb vonzalmat is szerelemnek hisz. Pedig nem az. Sokáig hittem, hogy nem létezik ez az egész, nincs definíciója.  De megpróbálom leírni. A szerelem valami olyan mélyről áradó érzés mikor átadod magad egy olyan léleknek, akinek nem számít a mellbősége, az öltözködése, vagy épp, hogy mi a végzettsége. Csupán az lesz számunkra értékes és rabul ejtő, hogy a közelsége, illata, mozdulatai, hangja, pillantása, mosolya olyan világba repítenek minket, ahonnan nem akarunk szabadulni. Függővé válunk, és nem akarjuk, hogy ez az érzés véget érjen – fejezte be Louis. Talán nem akartam volna éppen elájulni, ha ezt nem mind a szemembe nézve mondta volna el. Várj, de. Akkor is el akartam volna ájulni. Halványan elmosolyodtam és folyamatosan a srácot bámultam, aki ilyen gyönyörűen beszél a szerelemről, és akivel nem tudok betelni.

- Hű, soha nem hallottam még ilyen szépen beszélni egy srácot – nevetett fel hitetlenül a riporter – Sokáig azt hitted, hogy nem létezik. Nem hittél benne?  - kérdezte a nő. Louisnak el kellett fordítania a tekintetét tőlem, hogy a riporterre nézve válaszolhasson.

- Nem igazán. Azt hiszem, én csak a vonzalomban hittem és a szeretetben. Nem tudtam, mi a szerelem – magyarázta.

- Szóval most már tudod? – érdeklődött a hölgy, mire Louis egy pillanatra rám nézett majd újra a riporterre pillantva, mosolyogva bólintott – Mikor jöttél rá erre? – mosolygott a nő.

- Négy-öt hete, azt hiszem – adta meg a választ Louis. A riporterhölgy szerencsére nem feszegette tovább a témát.

Nem tudtam figyelni arra, hogy elbúcsúztak, ugyanis csak a mosolygó Louis-ra tudtam koncentrálni. Nem tudtam, hogy állok. Fogalmam sem volt, hogy hogy érzek vele kapcsolatban. Egyszerűen olyannyira össze voltam zavarodva, hogy azt hittem megőrülök. Biztos voltam az érzéseiben, miszerint tényleg szerelmes belém, és ahogy elmondta, amit érez irántam az valami fantasztikus érzés volt számomra. De nem tudtam, hogy érezzek. A fejemben egy hatalmas összevisszaság volt, amit nem tudtam hová tenni. Káosz volt a szívemben és zűrzavar a fejemben. Rendbe kell raknom ezt a kuszaságot. Helyre kell hoznom a zűrzavart és kigondolni, hogy mit akarok. Mert fogalmam sincs, hogy mit is szeretnék valójában.

2. ÉVAD!

Szép napot drágáim! :)
Nos, jól olvastátok a címet, a 2. évadról szeretnék beszélni, merthogy lesz! :D Akik a facebook csoportban vannak már szerda óta tudják, de még nekik is csak annyit mondtam, hogy lesz. Annyi különbséggel, hogy valószínűleg ritkábban fognak érkezni a részek, vagy rövidebbek lesznek, ugyanis most kezdem a gimit.
Ezt az évadot 30 fejezetesnek terveztem, ami azt jelenti, hogy még 3 fejezet van vissza. Az évadzáróra nagy terveim vannak, készüljetek! :3

A 2. ÉVAD CÍME: MAD LOVE

Húú, de ötletes vagyok.:3 xd
Az új évadot egy másik blogon fogjátok olvasni (már ha olvassátok majd, amit nagyon remélek). Eléggé sajnálom, hogy itt kel hagynom ezt a sok oldalmegjelenítést, kommentet, pipát és rendszeres olvasót, (nem is tudom, szerintem a rendszeres olvasóimnak csak a fele olvassa a történetet), de úgy gondolom, hogy aki egy picit is szereti a történetemet, az a másik blogra is feliratkozik, kommentel, stb.:)

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket. Azt hiszem, soha nem kaptam még ilyen sok kommentet egy fejezethez, úgyhogy most nagyon boldog vagyok.:') Ezenkívül megint gyarapodtunk 3 új rendszeres olvasóval. Ölelés lányok! ♥

A 28. fejezet ha minden igaz nem sokára készen lesz, de még nem ígérek semmit.:D

Lots of Love, Jess ♥

*~27. fejezet - Hirtelen jött fájdalom~*

Nos, itt is van a 27. fejezet, ahogy ígértem.:D Nem akarok sokat beszélni, mert már alig várom, hogy olvassátok.:D

Lépjetek be a csoportba, hogy mindig értesüljetek róla, mikor lesz új rész, vagy olvashassatok előzeteseket a következő fejezetekből!

Akinek van kedve, nézze meg a "Szereplők" menüpontot, ahol lecseréltem a képeket, eltávolítottam néhány szereplőt és egy új személlyel is bővült.:)
A Drag Me Down-ról annyit, hogy én kikészültem és IMÁDOM.*-* ♥♥♥

Köszönöm a pipákat, kommenteket itt és a csoportban is, nagyon, nagyon jól esnek! :) ♥

Most is érdekel a véleményetek! :D Remélem tetszik!

Xx, Jess ♥

*Jessica Malik*

Sokáig tartott elérni a csapatunknak a kiszemelt klubbot. Mire mindenki sikeresen megérkezett és sikerült átverekedni magunkat az izzadt testek között, a tömény alkoholszagban és találni egy üres bokszot ahová leülhettünk teljesen kimerültem.

- Ezért utálom a szórakozóhelyeket – fintorgott Kath aki éppen akkor hajtott el egy részeg harminc körüli férfit.

- Hát én megyek táncolni – pattant fel Liz akit úgy tűnt teljesen kijózanítottak a kocsiban a lehúzott ablakok. Liza barna fürtjei már el is tűntek a tömegben Harry pedig keresni kezdte folyamatosan azt mondogatva „Ha valaki hozzáér, kettéütöm”.  A csapat nagyjából szétszéledt és csak Dave, Louis, Gemma és én maradtunk a kis asztalnál. Amikor Harry nővére is állt volna fel, hogy elinduljon összetalálkozott a tekintetünk és könyörgően néztem rá. Ha itt kell maradnom Dave-vel és Louis-val megőrülök.

- Jössz táncolni Jess? – vigyorodott el Gemma. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és bólintottam majd felálltam. Gemma kézen fogott, hogy ne veszítsük el egymást és behúzott a tömegbe. Egy pillanatra visszafordultam és láttam, ahogy Dave is feláll és otthagyja Louis-t.

- Jövök neked eggyel – kiabáltam túl a zenét Gemmára vigyorogva. Mosolyogva legyintett.

Nem tudom pontosan meddig táncolhattam Gemmával, de rájöttem, hogy imádom ezt a lányt. Mindent képes elfeledtetni velem, az idióta poénjaival és viccelődésével. Egymás után jöttek az italok és kicsit becsiccsentettünk, de ettől csak még jobban éreztük magunkat. Fáradtan, vigyorral az arcunkon tértünk vissza a többiekhez ahol ott ült a csapatunk nagy része. Perrie, Kath, Niall, Zayn és Louis próbáltak a zenét túlkiabálva beszélgetni. Gemma letelepedett melléjük és beszállt a társalgásba. Harry és Liz az asztal végénél nevettek, hozzátenném elég közel egymáshoz. Liza nem tűnt részegnek és az előtte lévő pohárban is csak kóla volt. Hál’ Istennek. Dave-et kerestem, de sehol sem találtam.

- Tudtok valamit Dave-ről? – kérdeztem a többieket. Megrázták a fejüket.

- Én láttam a mosdóknál – mosolygott rám Niall. Hálásan bólintottam és elindultam a megadott irányba. Ahogy beértem a mosdókhoz vezető folyosóra egy pillanatra megvakított a fény és nem láttam semmit. A szemem megszokta a fényt és elindultam a férfimosdó felé. A folyosón pár lány a falra szerelt tükröknél igazította a sminkjét vagy a ruháját. Amikor a férfimosdóhoz léptem éppen nyílt ki az ajtó és egy ismeretlen srác lépett ki rajta. Ide-oda dülöngéltem, hogy belássak mögötte a mosdóba, de nemhogy Dave-et, még csak más srácot sem láttam.

- Segíthetek? – kapott el nevetve a srác, aki kilépett a férfimosdóból, amikor majdnem oldalra estem.

- Köszi – vigyorogtam rá, amikor segített stabilan megállni a földön – A barátomat keresem – mosolyogtam.

- Nincs bent most senki – mutatott maga mögé az ajtóra.

- Oké, köszi – hálásan rámosolyogtam, ő pedig vigyorogva bólintott és elment. Bementem a női mosdóba és előkaptam a telefonomat. Elfintorodtam, amikor megláttam az egyik fülke ajtaja alatti kis résen két pár cipőt majd női sóhajokat és halk nyögéseket. Egy szórakozóhely mosdójában dugni egy akkor összeszedett csávóval. Ezeket a lányokat hívják ribancoknak. Minél előbb el akartam tűnni a helyiségből mielőtt igazából hozzákezdenek a dolgokhoz. Kikerestem a névjegyzékből Dave számát és a fülemhez emeltem a telefont. Kis idő múlva kicsöngött majd pontosan két másodperccel később Dave ismerős csengőhangja ütötte meg a fülemet, pontosan abból a fülkéből ahonnan a túlfűtött nyögések érkeztek.

- Francba – hallottam meg a barátom hangját. Abban a pillanatban elfehéredtem és megszédültem. Ez nem lehet. Földbe gyökerezett a lábam és nyeltem egy nagyot. Mozdulni sem tudtam. Az agyam teljesen leblokkolt. Csak az járt a fejemben hogy Dave megcsalt – Bocs bébi – jött a hang a fülkéből majd elhallgatott Dave csengőhangja az én telefonom pedig sípolt egyet. Bébinek hívta. Pont, mint engem két éven keresztül. A földre ejtettem az iPhone-t, ami abban a pillanatban darabokra tört. Lenéztem a telefonra és csak arra tudtam gondolni, hogy a szívem is körülbelül így nézhet ki most – Mi volt ez? – kérdezte Dave a levegőt kapkodva. A földre estem és potyogni kezdtek a könnyeim. Iszonyú nagy fájdalmat éreztem.

- Ne foglalkozz vele – nyögött fel egy női hang, az ajtó azonban kivágódott és Dave egyenesen a szemembe nézett. A haja össze volt túrva, az arca felhevült volt és zavart. Az előtte álló hosszú szőke hajú lány egy szál csipkés melltartóban és miniszoknyában kérdőn nézett rám.

- Bazdmeg – tört ki a fülkéből Dave és felém indult. Megmozdulni sem tudtam csak a tekintetemet kapkodtam a hiányos öltözetű szőke lány és barátom között, akit két évig az életemnek hittem és most megcsalt. Zokogni kezdtem és nem hallottam, amit az ismeretlen lány kiabált. Dave leguggolt elém én pedig hátrébb csúsztam a falhoz, hogy távolabb kerüljek tőle. Ekkor lépett be a mosdóba nevetgélve Sophia és Kath. Először ijedten a könnyáztatta arcomra néztek majd a darabokra tört telefonomra. Ahogy az előttem guggoló Davere majd a még mindig melltartóban ácsorgó lányra néztek azonnal leesett nekik a dolog. Kath zavartan félrelökte Dave-et és letérdelve elém felváltva ordibált Dave-vel és nyugtatgatott engem. Mindeközben Sophia valamit kikiabált a folyosóra. Liam és Louis jelentek meg az ajtóban. Hallottam, ahogy Sophia a lányra kiabál, hogy öltözzön fel. Louis-ra néztem, aki nagyokat lélegezve nézte a Kath mellett guggoló Dave-et. Annyira gyorsan történt minden, hogy amikor következőnek észbe kaptam Louis felrántotta a földről a barátomat és az öklével püfölni kezdte. Kath az arcomat tartva mondogatott nekem valamit, Sophia kiszaladt a mosdóból, Liam pedig Louis-t próbálta leszedni Dave-ről nem sok sikerrel. Dave folyamatosan nyögött fájdalmában. Hirtelen megjelent Niall és Harry akik Liam segítségével sikeresen leválasztották Louis-t Dave-ről. Ekkor viszont a bátyám ütötte meg a srácot. Annyira sok minden történt egyszerre, annyira hirtelen jött a fájdalom hogy teljesen belesajdult a fejem, azt sem tudtam hol vagyok, és mi történik. Zuhanni kezdtem a padló felé, de mielőtt a fejem csattanhatott volna a kövön valaki megtartott. Már nem láttam, hogy ki volt.

*Louis Tomlinson*

 Amikor megláttam a női mosdó ajtajából életem szerelmét amint a falnál ülve zokog, és a tekintetét kapkodja Dave és egy majdnem félmeztelen szőke lány között azonnal leesett, hogy mi a helyzet. Hogy csalhatott meg ez a faszfej egy ilyen csodálatos lányt? Láttam Jess szemébe a fájdalmat majd Davidre néztem aki Kath mellett guggolt a voltbarátnője előtt. Elöntött a méreg és nem is gondolkodtam, amikor ütni kezdtem ezt a bájgúnárt. Minden iránta érzett haragomat beleadtam. Megbántotta őt. Kihasználta miközben én boldoggá tehetném. Fájdalmat okozott neki. Minden gondolatomra egy újabb ütést mértem az arcára. Mielőtt megkaphatta volna az utolsó „gyűlöllek, amiért bántottad a szerelmemet” ütést lerántottak róla. Dave nem nyugodhatott meg sokáig ugyanis a következő ütést Zayntől kapta a fiúk viszont időben leszedték róla mielőtt még jobban megveri. Zayntől megkapta az utolsó ütést így én már figyelmen kívül hagytam és Jessre néztem, akit a lányok tartottak.

- Srácok elájult – nézett fel ránk ijedten Liz. Niall és Liam felsegítették Dave-et és közölték, hogy tűnjön el a szemünk elől.

- Holnap átjöhetsz összeszedni a cuccaidat – köptem felé a szavakat undorodva még a lényétől is. Lemosta a vért az orráról majd zsebre vágott kézzel kiment a helyiségből. Zayn a karjába vette a húgát és elindult kifelé a mosdóból. Furcsán néztek ránk a mosdó folyosóján tartózkodó személyek, de egyáltalán nem érdekelt.

- Zayn nem mehettek ki elől! Holnap már erről szólna minden, hogy mi történt a húgoddal – jegyezte meg Liam. Miközben ők lefojtatták a beszélgetést miszerint páran a hátsó ajtón megyünk ki odaléptem Zayn-hez és kisimítottam Jess arcából a könnyeitől elázott tincseit. Az arcán elmosódott a smink, de még így is gyönyörű volt. Éreztem magamon Zayn pillantását, de úgy tűnt nem zavarja, amit csinálok.

- Gyere Liz majd otthon találkozunk velük – kezdte el óvatosan húzni Harry az ajtó felé a barna lányt.

- Vigyázzatok rá! Komolyan! – utasított minket Liz majd eltűntek a folyosóról. A hátsó ajtó felé indultunk ahol szerencsére egy ember sem tartózkodott. Niall hívott két taxit és vártuk, amíg megérkezik.

- Nekünk kellett volna kocsival menni... Jessinek már otthon kéne feküdnie az ágyában – morogtam még mindig dühösen.

- Louis nem kell, hogy mindenki megtudja mit tett az a seggfej Jessivel – mordult rám Perrie. Sóhajtva bólintottam és körülnéztem az öt személyre lecsökkent társaságunkra. Kath, Perrie, Niall és Zayn mind idegesek voltak, velem az élen. Pár perccel később megérkezett az egyik taxi. Zayn óvatosan beszállt Jessivel a kezében majd kérdőn rám nézett.

- Nem jössz? – húzta fel a fél szemöldökét. Érdeklődve néztem Perrie-re. Azt hittem ő megy velük és furcsálltam is, hogy Zayn nekem szólt mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy én tartok vele. Perrie óvatosan rám mosolygott és intett a fejével hogy nyugodtan menjek. Hálásan néztem rá és bepattantam az autóba. Lediktáltam a címemet majd Zaynnel együtt Jessit végig fektettük az ülésen így az ölembe került a lába. Levettem róla a magas sarkúját és lejjebb húztam a combján a szoknyáját, ami kissé felcsúszott. Zaynre néztem, aki látta ahogy lehúzom a ruhát, de semmit sem szólt. Némán igazgatta a húga haját és az arcát törölgette. Miután befejezte felnézett és összetalálkozott a tekintetünk.

- Bízom benned Louis – szólalt meg hirtelen. Nem kellett mást mondania, hiszen rögtön tudtam mire gondol. Ezért hagyta, hogy hozzáérjek, a közelében legyek és megigazítsam a ruháját – Teljesen a padlóra fog kerülni – rázta meg a fejét sóhajtva miközben Jess arcát kezdte simogatni. Teljesen magával ragadott az arca, ahogy békésen aludt. Nem tudtam levenni róla a szememet. Én is tudtam hogy össze fog törni – Fel kell onnan húznod – nézett rám újra Zayn. Határozottan bólintottam.

- Az életemet oda adnám azért, hogy boldog legyen. Nagyon jól tudod – suttogtam.

- Tudom – mosolyodott el halványan Zayn. Kisebb csend után újra megszólalt – Hé, még sosem láttalak verekedni – vigyorodott el Zayn.

- Vártam a megfelelő pillanatot – nevettem fel halkan – Viszont szépen befejezted, amit elkezdtem – tettem hozzá. Zaynnel mindketten elvigyorodtunk és összeöklöztünk. Ezek azok a pillanatok, amik nagyon megmaradnak nekem. Zaynnel volt egy ki nem mondott háború közöttünk mióta először megbántottam a húgát. Azt hiszem ezzel a rövid beszélgetéssel pontot tettünk a dolog végére.

 Liam kocsija már a házam előtt állt. Zayn óvatosan felültette az ölébe Jessit én pedig segítettem neki kivenni. Amíg én kifizettem a sofőrt Zayn bevitte a házba a húgát. Amikor beléptem az ajtón Jess már a kanapén feküdt a többiek pedig körülötte ültek a fotelben vagy a földön és megállás nélkül Dave-et szidták.

- Nem hiszem el hogy ezt tette – rázta a fejét hitetlenül Liz.

- Én sem – bámult maga elé Kath.

- Át kellene öltöztetni és lemosni róla a sminket lányok – javasoltam halkan a fotel mögé lépve.

- Jó ötlet – bólintott Perrie.

- Felhozza valaki? – nézett ránk Liz. Zaynnel összenéztünk ő pedig bólintott, ezzel engedélyt adva arra, hogy én vigyem fel. Megkerültem a kanapét és óvatosan a kezembe vettem a lány pehelykönnyű testét. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn majd végig a folyosón. Leraktam Jessit a franciaágyra és lehajoltam, hogy nyomjak egy puszit a homlokára. Hátrafordultam és a mosolygó lányokra néztem.

- Vigyázzatok rá – kértem őket.

- Mindig vigyázunk – jelentette ki Kath, Liz pedig hevesen bólogatott.

- Kell segítség lányok? – jelent meg az ajtóban Perrie mögötte Sophiával és Gemmával.

- Azt hiszem az öltöztetéssel lesznek problémáink – túrt a hajába Liz. A három lány bejött az ajtón, így már öt női szempár meredt rám.

- Ha gondoljátok esetleg... – ajánlottam volna fel a segítségemet minden hátsó szándék nélkül, de nem mondtam végig ugyanis a lányok felhúzott szemöldökkel néztek rám – Már itt sem vagyok – tettem fel a kezeimet védekezően. Miután behúztam a szoba ajtaját hallottam a lányok halk nevetését, amin elmosolyodtam. Levágtáztam a lépcsőn ahol a srácok éppen akkor végeztek a nappali visszarendezésével. Lehuppantam a kanapéra Niall mellé.

- Rendben van? – nézett rám Zayn az egyik fotelból. Bólintottam.

- A lányok intézkednek. Nem fogadták el a segítségemet, hanem inkább öten szenvednek az öltöztetésével – vontam meg a vállamat. Zayn felhúzta a szemöldökét – Csak segíteni akartam – védekeztem. Zayn mosolyogva megforgatta a szemeit.

- Ekkora tahó görényt – rázta a fejét hitetlenül Harry. A többiek helyeselve bólogattak.

Csak az járt a fejemben hogy mi van, ha még ezek után is ő kell neki? Mi van akkor, ha soha nem tudom magamba bolondítani? Mi van, ha később sem kellek majd? Idegesen fújtam ki a levegőt.

- Hé, haver jól vagy? – lökött meg a vállával óvatosan Niall.

- Nem – ráztam meg a fejem és felnéztem a legjobb barátaimra, akik érdeklődve néztek rám – Nincs rosszabb annál a fájdalomnál, ha olyat szeretsz, aki nem lehet a tiéd – motyogtam halkan. A fiúk elhúzták a szájukat, de még mindig bámultak tudva hogy nem fejeztem be – Az egyik felem azt súgja, hogy felejtsem el. Másfelől pedig tudom, hogy ő az egyetlen ember ezen a világon, aki boldoggá tud tenni – frusztráltan megdörzsöltem az arcom – Nem tudjátok milyen ez... Akarni valakit és közben mégsem lehetsz vele.  De... Meg fogom csinálni basszameg. Nem adom fel – csaptam hirtelen a combomra a fiúk nagy meglepetésére.

- Ez a beszéd Lou – veregetett vállon Niall – Mentem fürödni – pattant fel és elindult a fürdőszoba felé.

- A legrosszabbon kell átmenned, hogy a legjobbat kapd – nézett rám Harry a fotelből. Teljesen igaza volt. Nem volt miről beszélni. Ez így volt.

- Megnézzük a lányokat? – állt fel Liam. Zayn, Harry és én is csatlakoztunk hozzá majd elindultunk a lépcső felé. A folyosó végére érve Zayn halkan bekopogott az ajtón. Sophia dugta ki a fejét és ránk mosolygott.

- Mindjárt kész vagyunk, várjatok – suttogott majd becsukta előttünk az ajtót. Pár percet álldogáltunk a folyosón még végül Perrie tárta ki előttünk az ajtót. A lányok elégedetten álltak Jess ágya mellett vagy ültek rajta. A gyönyörű lány nyugodt arccal aludt most már egy topban és sortban.

- Meg se rezzent. Óvatosak voltunk – mosolyodott el Liz. Liam Sophiához, Zayn pedig Perriehez ment. Harry Liz felé vette az irányt és nyomott egy puszit a halántékára majd súgott neki valamit. Tehetetlenül ácsorogtam az ágyvégénél és Jessit bámultam.

- Na, mi megyünk aludni – suttogott Harry és lehajolt Jessihez, hogy egy puszit adjon neki. Liza követte a mozdulatot. Harry még megölelte a nővérét majd mindketten elköszöntek és elhagyták a szobát.

- Srácok van egy kisebb gondom – suttogott Gemma. Kérdőn néztünk rá – nincs hol aludnom – nevetett halkan. Igaza volt. Most, hogy megérkeztem nem maradt más, csak a kanapé. Éppen válaszoltam volna, hogy leköltözök a nappaliba, amikor Jess mocorogni kezdett majd kinyitotta a szemét. Kérdőn nézett ránk és szerintem azon gondolkodott, hogy miért nézzük, ahogy alszik.

- Jól vagy? – pattant oda rögtön Kath.

- Hozzak valamit? – érdeklődött Zayn.

- Vizet esetleg? – szállt be Perrie is.

- Nem, nem kérek semmit – rázta a fejét Jess összezavarodva – Csak nagyon rosszat álmodtam. Hol van Dave? – nézett körbe kíváncsian. Elhúztam a számat és összenéztem a többiekkel. Jessinek könnybe lábadt a szeme miután végignézett rajtunk – Nem álom volt igaz? – szorította össze a száját. Zokogni kezdett Zayn pedig leült az ágyára és megölelte majd nyugtatgatni kezdte. A többiek halkan elköszöntek Jessitől és megölelték vagy megpuszilták nyugtatásképp. Én is indultam volna, de mielőtt kiléphettem volna az ajtón meghallottam Jess sírástól rekedt hangját.

- Louis? – azonnal megpördültem a tengelyem körül és ránéztem. Mondani akart valamit, de nem tudta elkezdeni. Zayn végig simított a haján és rám nézett.

- Maradnál? – kérdezte Zayn. Jessire néztem, aki reményteljesen nézett a szemeimbe. Melegség öntött el és bólintottam majd az ágyhoz léptem. Zayn szorosan megölelte a húgát, adott neki egy puszit és felállt.

- Szeretlek – motyogta Jess. Láttam Zayn arcán, hogy olyan boldogság töltötte el, hogy majd kicsattant. Újra megölelte Jessit.

- Nagyon szeretlek húgi – suttogta neki. Nem bírtam megállni a mosolygást és imádtam őket így látni, de már szerettem volna Jessivel lenni kettesben. Zayn még intett neki majd az ajtóból rám nézett. A tekintete azt sugallta, hogy vigyázzak rá. Bólintottam, ő pedig kiment és becsukta maga után az ajtót. Jessire néztem, aki zokogva nézett maga elé. Leültem mellé és gondolkodás nélkül megöleltem. Beszívtam az illatát és a hátát kezdtem simogatni.

- Á-átmehetnénk hozzád? Nem akarok itt lenni – motyogta a mellkasomba. Egy szó nélkül felkaptam a karjaimba és átvittem magamhoz. Az arcomat fürkészte miközben belöktem a szobám ajtaját. Az ágyhoz vittem és leraktam majd kulcsra zártam az ajtómat. Amikor visszamentem leültem az ágyra hátradőltem és az ölembe vettem. Nem tiltakozott, hanem a mellkasomhoz bújt és tovább sírt. Nem mondtam semmit, hiszen nem volt szüksége a sajnálatomra. Tudom nagyon jól. A derekát, a hátát vagy éppen az arcát simogattam és egy idő után megnyugodott. Néha rájött a sírás ilyenkor megpusziltam és hagytam, hogy kisírja magát. Iszonyatosan fájt őt sírni látni, de ha most kiadja elfárad és elalszik.

- Szeretlek – suttogtam a hajába. Kezét az arcához emelte és tovább sírt. Szerettem volna elvenni minden fájdalmát. Azt akartam, hogy boldog legyen és gondtalan. Hogy velem legyen boldog. Könnyáztatta arccal nézett fel rám. Belenéztem a szemeibe és láttam benne a fájdalmat, amitől megsajdult a szívem.

- Nem érdemli meg a könnyeidet – suttogtam – Majd rájön a köcsög, hogy kit veszített – tettem hozzá. Nagy meglepetésemre halkan felnevetett. Mosolyogva letöröltem a könnyeit miközben szemeivel folyamatosan az arcomat fürkészte.

- Annyira fáj – sírta el magát újra – Valami megtört bennem – zokogta a mellkasomba. Szerettem volna betörni annak a köcsögnek az orrát, amiért ekkora fájdalmat okozott életem szerelmének.

- El fog múlni kicsim – szorítottam magamhoz. Újra felnézett rám – Elmulasztom – tettem hozzá gyönyörű szemeibe nézve.

- Megígéred? – szipogott.

- Bármit megteszek, hogy boldog legyél – simítottam meg az arcát. Fájdalmasan elmosolyodott és megpuszilta az államat. Kirázott a hideg és elöntött a boldogság – Most viszont aludnod kell – sóhajtottam fel és leemeltem az ölemből majd elengedtem. Máris hiányzott. Nem tudtam, hogy velem szeretne-e maradni, de minden vágyam az volt, hogy vele aludhassak – Öhm... sz-szeretnél maradni? – dadogtam a hajamba túrva. Jessi bólintott én pedig majd kicsattantam a boldogságtól, amikor felfogtam, hogy vele aludhatok. Csak közel szerettem volna magamhoz tudni. Azt akartam, hogy velem legyen, és soha ne hagyjon el.

Valaki kettőt kopogott az ajtómon. Kiszóltam, hogy bejöhet. Gemma lépett be és óvatosan ránk mosolygott.

- Louis, hol találok ágyneműt? – érdeklődik suttogva – A srácok már alszanak.

- Aludhatsz az én szobámba – szólalt meg halkan Jess.

- Tuti? – kérdezte Gemma mosolyogva. Jess bólintott, mire Gemma elmosolyodott és elköszöntünk egymástól.

Lekaptam magamról a nadrágomat és a pólómat. Éreztem magamon Jessi tekintetét és ez megnyugtatott. A ruháimat a székre dobtam és Jessre néztem, aki éppen leszedte a díszpárnákat és a pokrócot az ágyamról. Úgy döntöttem nem vacakolok a fürdéssel. Az ágyhoz léptem. Jess éppen akkor ült le és gyönyörű barna szemeivel rám nézett. Halványan rámosolyogtam és lefeküdtem az ágyra. Ő is ezt tette majd szembefordult velem. Magunkra húztam a takarót és őt is jól betakartam. Minden figyelmeztetés nélkül átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Egyik lábát becsúsztatta az én lábaim közé kezét pedig felhúzta a mellkasomhoz. A nyakamba temette az arcát én pedig a hajába pusziltam.

- Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogta. Erősebben szorítottam magamhoz.

- Mindig itt leszek – simítottam végig a hátán – Aludj rendben?

- Jó éjszakát Lou – motyogta miközben egy puszit nyomott a nyakamra. A szívem majd kiugrott már így is a helyéről, de ettől a cselekedetétől úgy vert mintha bármelyik pillanatban áttörhetné a bordáimat és kiszabadulhatna a testemből.

- Szép álmokat szerelmem – pusziltam meg a homlokát.

Most, hogy itt volt velem olyan érzésem volt, mintha csak az enyém lenne. Csak a pillanatnak éltem és azt akartam, hogy örökre maradjunk így. Örökké a karjaimban akartam tartatni és hallgatni a nyugodt, egyenletes lélegzetvételeit. Mert ő az életem.

*~26. fejezet - Just the way you are~*

Szép estét mindenkinek! :) Próbáltam sietni az új résszel de sok minden közbejött. Akik a csoportban vannak tudják.:)
Ez a fejezet viszont nagyon hosszú lett volna, ezért úgy döntöttem ketté szedem és most csak az egyik felét rakom ki. Pénteken hozom a következőt! :)
Köszönöm annak a 26 tagnak akik máris beléptek a csoportba! :) Lépjetek be ti is, hogy mindig értesüljetek arról mikor érkezik az új rész. Akik bent vannak jól jártak ugyanis kaptak két előzetest is ebből a fejezetből. Katt!
Nos, ennyi lennék.:D Köszönöm a pipákat és komikat és üdvözlöm az új olvasóimat! ♥ 
Hagyjatok nyomot! Pénteken jövök!

Xx, Jess ♥

  *Jessica Malik*

Miután sikerült mindenkit összeszednünk és alkottunk egy kört (ami hozzátenném elég megterhelő feladatnak bizonyult) Liam ismertette a játékot.

- Felelsz vagy mersz – kezdte vigyorogva.

- Mi más? – forgatta a szemét Liz. Liam csak kuncogott és folytatta.

- Az lesz benne a csavar, hogy aki igazságot választ, vagy nem csinálja meg a bátorságnál rászabott feladatát az inni fog. Persze én nem – közölte szórakozottan Liam. Harry hozzávágott egy párnát amire Liam védekezően feltette a kezeit, de tovább nevetett.

- Én kezdek – kiáltott fel Niall aki teljesen egészségesnek tűnt, szerencsére – Liza – vigyorgott Niall a barátnőmre.

- Felelek – vágta rá. A srácok rosszallóan kezdték rázni a fejüket, de Liz csak mosolyogva megvonta a vállát és elfogadta a feles poharat, amit Louis nyújtott felé. Tátott szájjal néztem, ahogy egy pillanat alatt lelöki a folyadékot. Kicsit fintorgott, amin a fiúk jól szórakoztak.

- Azt sem tudod mi volt a pohárban – nevetett Kath.

- Kit érdekel? Ma szétcsapom magam – vonogatta a vállát tök komolyan. Szakadtunk a nevetéstől.

- Még be sem töltötted a tizennyolcat és már szét akarod csapni magad – röhögtem fel. Kath még mindig nevetgélt, Liam, Niall, Louis és a három lány viszont döbbenten néztek ránk – Mi az? – néztem körbe a többieken.

- Tizenhét éves vagy? – kérdezte Niall tágra nyílt szemekkel. Mi? Nem tudták, hogy Liz fiatalabb nálunk? Liz nevetve bólintott majd felnézett Harryre.

- Ők is azt hitték, hogy tizenkilenc leszek? – vigyorgott Liz. Harry mosolyogva megvonta a vállát.

- Nem értem. Jess és Kath most lesznek tizenkilenc évesek – elemezgette Liam.

- Te pedig még csak most leszel tizennyolc? – értetlenkedett Louis is.

- Augusztusban tölti – szállt be a beszélgetésbe Harry, miközben egy chipset dobott a szájába. Még egy darabig döbbenten néztek Lizára a srácok és a három lány, végül Liz megelégelte.

- Oké, tizenhét vagyok. Túltárgyaltuk. Játszhatnánk tovább? Felelek – sóhajtott Liz Niallre nézve.

- Oké, akkor most, hogy ezt is megtudtam – röhögött fel Niall – A kérdésem az lenne, hogy szűz vagy még? – vágott bele a közepébe. Lizának tágra nyílt a szeme, Harry pedig kíváncsian figyelte.

- Ahj, hülyeség fiúkkal ilyet játszani – nyafogott Liz miközben a fejét hátravetette a kanapéra.

- Ugyan. Hallgatunk Liz – vigyorgott Louis. Liza felemelte a fejét és az ujjait kezdte babrálni. Mindig is kínosan érezte magát, ha fiúkkal kellett ilyenekről beszélnie.

- Igen – motyogta. Itt volt az idő, hogy a fiúk újra ledöbbenjenek.

- Basszus, igen – ocsúdott fel először Harry vigyorogva. Nyilvánvalóan ezt nem akarta hangosan kimondani. A fiúk szórakozottan figyelték Harryt. Liz összeráncolt szemöldökkel nézett fel rá – Úgy értem... ez tök jó dolog. Ugye srácok? – Harry segélykérő pillantásokat lövellt a haverjai felé.

- Igen, ez nagyon jó dolog – kuncogott Zayn, Harryt figyelve, aki hálásan nézett rá. Louis és Niall nem bírták abba hagyni a röhögést, Liam próbálta visszafogni magát, de nem úgy sikerült, ahogy tervezte.

- Oké srácok, elég volt. Ne basztassátok az öcsémet – vigyorgott rájuk Gemma. A fiúk erre már kezdtek lenyugodni.

- Tökmindegy. Én jövök – forgatta a szemét Liz – Felelsz vagy mersz Louis? – nézett Liz Louis irányába.

- Merek – vigyorgott Louis. Liz összecsapta a kezét jelezve, hogy hatalmas ötlete van. 

- Az lenne – kezdte vigyorogva – ha jól láttam egy cuki néni a szomszédod. Eléggé oda van érted. Át kellene menned randira hívni őt – dörzsölte össze a tenyerét Liz. Louis éppen állt volna fel, amikor Liz megállította – Várj még Lou – nevetett Liz felrakva a mutató ujját – bokszerben gondoltam – azonnal felröhögött az egész társaság, Louis pedig hitetlenül nézett Lizára.

- Ez a hála? – ciccegett Louis, Lizára nézve, aki csak ártatlanul vonogatta a vállát.

- Vetkőzz Tomlinson – vigyorgott Kath Louis-ra. Nem kellett sok hogy küldjek felé egy gyilkoló pillantást. Hova sietteti?

- Értettem cicamica – kacsintott Louis barátnőmre, aki nevetve rázta a fejét. A szememet forgattam Kath hülye viselkedésére. Louis kibújt a felsőjéből majd felállt és lehúzta magáról a nadrágját. Tátott szájjal követtem a mozdulatait. Végig vezettem rajta a tekintetemet és magamon is meglepődtem, amikor perverz gondolatok jártak a fejemben. Jézusom. Csak egy Calvin Klein bokszeralsó volt rajta én pedig a megőrülés határán álltam, amikor hátat fordított nekem és megláttam a formás fenekét. Beharaptam a számat és akaratomon kívül elvigyorodtam.

- Oké nyomás! A végén visszavonhatod a randit, ha akarod – kuncogott Liz majd felpattant és kifelé kezdte tolni Louist – Hé, tiszta izom a hátad – tapogatta meg elképedve Liz Louis említett testrészét. Harryre pillantottam, aki tágra nyílt szemekkel nézte a jelenetet. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett a dolog.

- Oké, most hogy ezt is megállapítottuk – pattant fel Harry és elhúzta Liz kezeit Louis csupasz hátáról – Haladjál izomagy – fintorgott Harry. Louis és Liz kuncogva összenéztek és jól szórakoztak Harry viselkedésén, aki csak fújtatva visszaültette Lizát maga mellé és most már nem karolta át a derekát, hanem a mellkasán összefont karokkal játszotta a sértettet. Egy darabig még biztatni kellett Louist, de végül szem forgatva kiment a házból, egyenesen át a szomszéd nénihez egy szál bokszerben. Mind az ablakba tömörültünk és figyeltük Louist, ahogy bekopogott az ajtón és egy kicsit várakozott. Pár másodperc elteltével kinyílt az ajtó és kilépett rajta a néni. Mosolyogva néztek egymásra Louis-val, a néni pedig feltűnően méregette a srácot. Azért irigyeltem. Pár percig beszélgettek, míg végül Louis a telefonjára nézett és a fejét rázva mondott valamit. A néni szomorúan bámult rá, de végül elmosolyodott és elköszönt. Louis mosolyogva intett egyet és vigyorogva elindult visszafelé. Visszaültünk a körbe és kíváncsian vártuk Louis-t. Amikor belépett a bejárati ajtón vigyorogva nézett ránk.

- Ms. Kennedis örült az ajánlatnak, de végül le kellett mondanom egy hirtelen jött SMS miatt, amiben az állt, hogy interjúnk lesz – húzta el a száját komolyan. Szakadtunk a nevetéstől Louis pedig csak megvonta a vállát és közölte, hogy majd máskor, amire még jobban röhögtünk.

 Körülbelül másfél óráig játszottunk ez pedig teljesen megalapozta a bulinkat. Sophián, Liamen, Harryn és Louis-n kívül már mindenki be volt csiccsentve egy kicsit. Amikor mindenki unni kezdte a játékot Niall felhangosította a zenét és táncolni kezdtünk. Lizát figyeltem, aki egyre jobban kiütötte magát és megállás nélkül flörtölt Harryvel.

- Bírsz vele? – vigyorogtam Harryre. Liz éppen a fürtjeit fogdosta.

- Azt hiszem, élvezem – harapta be az alsó ajkát Harry amikor Liz óvatosan a nyakába harapott – Uh, Lizzie, ezt nem most kéne – Harry eltolta magától a lányt, amikor az ajkaival közelített felé. Láttam, rajta hogy nehezére esik, de visszafogta magát és nem hagyta, hogy úgy csókolózzanak, hogy Liz ittas.

- Ne viselkedj ribancként szivi – húztam arrébb Lizát Harrytől.

- Ne már – nyafogott Liz – Harry – nézett rá kiskutya szemekkel. Harry elmosolyodott és a derekánál fogva magához húzta – Innék valamit – nézett fel Harryre miközben a gödröcskéjét nyomogatta.

- Inni fogsz cica. Vizet – nevetett fel Harry és bevitte a konyhába. Lizát még egy darabig hallottam nyafogni, hogy ő nem vizet akar inni, de aztán hangját eltompította a zene. Szemeimmel Dave-et kezdtem keresni, de lehervadt a vigyor az arcomról, amikor megláttam, hogy a fotelben ül és bele van bújva a telefonjába. Természetesen. Szem forgatva mentem a kisasztalhoz, ami telivolt üvegekkel és immáron üres tálakkal. A Jack Daniel’s égette a torkomat, de nem foglalkoztam vele, lehúztam egy újabbat és fintorogva megráztam a fejemet. A kanapéra néztem ahol Louis és Liam beszélgettek. Louis hangosan felnevetett én pedig elvigyorodtam az édes hangra. A testem megremegett, a lábam pedig magától vitt a kanapéhoz. Leültem Louis mellé és magam alá húztam a lábaimat.

- Srácok – vigyorogtam rájuk. Észrevétlenül közelebb húzódtam Louis-hoz, amikor megéreztem kellemes illatát.

- Királylány – biccentett Liam nevetve.

- Mi újság szépség? – mosolygott Louis rám nézve.

- Unatkozok – biggyesztettem le a számat Louis gyönyörű arcát fürkészve. Mellesleg elég közelről.

- Miért nem táncolsz? – kérdezte Liam. Amikor rápillantottam vigyorogva kapkodta Louis és köztem a tekintetét.

- Mert nem szeretek egyedül. Kath Gemmával táncol, Perrie Zaynnel, Soph Niallel, Lizát valahol józanítja Harry, a kedves barátom pedig szokás szerint a haverjaival van elfoglalva – böktem dühösen a fotel felé és lehajtottam a fejem. Elmondhatatlanul rosszul esett Dave viselkedése.

- Soph miért nem velem táncol? – nevetett fel kínosan Liam, ezzel próbálva oldani a feszültséget. Nem igazán vált be. Felállt, és amikor elment mellettem biztatóan megsimította a vállamat. Louis meleg érintését éreztem meg az államon. Amikor felemelte a fejemet gyönyörű tengerkék szemeivel találtam szembe magamat. Szeretetteljesen nézett rám és halványan elmosolyodott.

- Nem éri meg szomorkodni - rázta meg a fejét, miközben hüvelykujjával végigsimított arcomon. Rámosolyogtam, amikor láttam, hogy valamit még mondani akar. Végül sóhajtott és elhúzta kezét. Azonnal ürességet éreztem. Nem tagadom, imádom, amikor hozzám ér. Olyan kellemes – Táncolj velem hercegnő – mosolyodott el szélesen majd felállt és megfogva a kezemet felhúzott a kanapéról és egy picit távolabb mentünk a többiektől. Abban a pillanatban, ahogy megálltunk és Louis felém fordulva rám mosolygott a zene átváltott az egyik kedvenc számomra, ami Bruno Mars Just The Way You Are akusztikus verziója. Louis-val a zenelejátszó felé pillantottunk, ahonnan éppen Niall állt fel vigyorogva, majd felénk fordult és még szélesebben mosolygott. Felnevettem amiért Niall direkt lassabb számra váltott Louis pedig csak a szemét forgatva elmosolyodott. A szemembe nézett majd mindkét kezét a derekamra fonta és közel húzott magához. Mosolyogva karoltam át a nyakát és elvesztem gyönyörű szemeiben. Louis elkezdte énekelni a számot folyamatosan az arcomat fürkészve, egy óvatos mosollyal az ajkain. Azt hiszem, ha nem tartott volna meg a karjaival abban a másodpercben összeestem volna a csodálatos látványtól és a senkihez sem fogható aranyos hangjától. Még közelebb vont a testéhez. Egyik kezét levette a derekamról és a fülem mögé tűrt egy tincset, ami a szemembe lógott majd végig simított az arcomon.

- When I see your face, There's not a thing that I would change, Cause you're amazing, Just the way you are – Louis a zenével együtt énekelte a szöveget, folyamatosan az arcomat fürkészve. (Fordítás: Ha az arcodra nézek, semmit nem változtatnék meg rajta, mert csodálatos vagy, úgy ahogy vagy. - szerk. megj.) Louis szinte vonzott magához, így akaratlanul is bezártam a köztünk lévő távolságot és a nyakába fúrtam az arcomat. Miután Louis végig énekelte az első refrént belepuszilt a hajamba majd a lejátszóval együtt folytatta - Her lips, her lips, I could kiss them all day if she'd let me – kínosan sóhajtottam erre a sorra, de akaratlanul is beharaptam a számat arra a gondolatra, hogy Louis ajkai összeforrnak az enyémmel. (Fordítás: Az ajkait, az ajkait, csókolnám egész nap, ha engedné – szerk. megj.) Beszívtam Louis illatát és próbáltam magamban elraktározni ezt a gyönyörű pillanatot. Ilyen nem mindenkinek adatik meg, úgyhogy szerencsésnek éreztem magamat. Egy csodálatos srác tart a karjaiban és a gyönyörű hangján énekel nekem. Az illata teljesen elbódít és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Nem foglalkoztam semmivel. Nem vettem tudomást semmiről. Abban a pár percben nem érdekelt, hogy barátom van, akivel romokban hever a kapcsolatunk és még most sem veszi észre, hogy egy másik sráccal táncolok. Az sem foglalkoztatott, hogy nekem most nem ennek a srácnak kellene a karjai között lennem, nem vele kellene itt lassúznom. Csak a pillanatnak éltem. Csak és kizárólag Louis Tomlinsonra koncentráltam, akitől már második éjszaka kapom a gyönyörű pillanatokat. A szívem dübörgött az érintésétől, a hangjától, a közelségétől, az illatától és a belőle áradó szeretettől. Egyszerre voltam boldog és szomorú. Boldog, amiért itt lehettem vele és mérhetetlenül szomorú, amikor eszembe jutott, hogy már csak pár sor van a dalból és ennek a csodálatos pillanatnak mindjárt vége szakad. Ahogy Louis óvatosan cirógatta az oldalamat kirázott a hideg és azok a bizonyos pillangók - amikről mindenki mesél, hogy mennyire csodálatos érzés, amikor megőrülnek a gyomrodban - életre keltek bennem, életemben először és ki akartak törni örömükben. Ekkor viszont véget ért a dal és a szép lassú dallamokat azonnal felváltotta valami pörgős szám, amit hirtelen fel sem fogtam, hogy micsoda. Csak azt vettem észre, hogy a többiek, akik eddig együtt lassúztak szétváltak és ordítani kezdték a dalszöveget. Louis megállt, de nem engedett el, hanem szorosan ölelt.

- Niall okos gyerek – szavait és nevetését kissé elnyomta a hangos zene és a barátaink üvöltése, de így is hallottam. Nem értettem mire gondol, de mielőtt visszakérdezhettem volna folytatta – Ez a dal teljesen illik rád. Mintha rólad írták volna – hallottam a hangján, ahogy mosolyog. Kissé eltolt magától és rám nézett így észrevette, hogy az arcom vörös színben úszik. Édesen mosolygott rám majd arcomat két keze közé fogta és homlokon puszilt.

- Tényleg csodálatos vagy – jelentette ki komolyan én pedig csak még jobban elpirultam. Nem tudtam mit mondani. Louis folyamatosan bókolt én pedig nem tudtom kezelni, hiszen ezt csak a bátyám csinálta régebben. De más, amikor a bátyád, és amikor egy ilyen srác dicsérget. Teljesen különbözik a kettő. Nem mondtam semmit csak szégyenlősen Louis-ra mosolyogtam.

- Minden oldaladat imádom – nevetett aranyosan és a kezét újra a derekamra csúsztatta..

- Minden oldalamat? – néztem kérdőn kék szemeibe.

- A szégyenlőset, a csendeset, az élénket, a nagyszájút, de még a flegmát is – mosolygott rám. Óvatosan viszonoztam a gesztust.

- Pedig nagyon szörnyű tudok lenni néha - nevettem fel kínosan. Louis elvigyorodott és bólintott.

- Tudom.

- Hé - háborodtam fel nevetve.

- Te mondtad gyönyörű - vonta meg a vállát nevetve majd újra magához húzott és megölelt. Lehunytam a szememet és szorosabban fontam nyaka köré a karjaimat. Louis lejjebb hajolt és arcát a hajamba temette. Éreztem, ahogy beszívja a levegőt. A derekamat kezdte simogatni, amitől azt hittem megőrülök. Beharaptam a számat és gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt, amikor egyik tenyerét derekamról, a hátamra csúsztatta. Halkan kuncogott a reakciómon. Tényleg? Játszani akarsz Tomlinson? Akkor játszunk. Tenyeremet a tarkójára csúsztattam majd egyik kezemet feljebb helyeztem és beletúrtam alulról a hajába. Kezei abban a pillanatba lefagytak a hátamon és a derekamon majd élesen szívta be a levegőt.

- Ezt… - megakadt a szava, ahogyan óvatosan meghúztam a tincseit. A levegőt kapkodva folytatta – ezt n-ne csináld. B-basszus – nyelt egy nagyot, amitől vigyor ült ki az arcomra. Kelletlenül eltolt magától így kezeimet leejtettem magam mellé ő viszont még mindig a derekamat fogta, kartávolságra tőlem. Zavarodottan nézett rám aztán az ő arcán is elterült a vigyor – Ez nem volt szép – rázta a fejét nevetve majd elengedett. Érintése helyén égett a bőröm a szívem pedig még mindig zakatolt.

- Teljesen meg… - a mondatot nem tudtam befejezni ugyanis a lámpák felkapcsolódtak a nappaliban és Niall hangja töltötte meg a helyiséget. Hunyorogtam a hirtelen jött fényre, de hálás voltam az ír srácnak, amikor eszembe jutott, mi is csúszott ki majdnem a számon. Louis kissé hunyorított, de kitartóan, várakozva tartotta a szemkontaktust. Fejben ezerszer hálát adtam az égnek, amiért nem tudtam kimondani, amit akartam. Teljesen megőrjít, amikor hozzámérsz. Niallre néztem.

- Induljunk el srácok – csapta össze a tenyerét Niall mosolyogva. A többiek helyeselték a döntést és Dave-re pillantottam, aki felvont szemöldökkel méregette az előttem álló Louist. Ha ez nem tetszik neki mit gondolt volna, akkor, amikor látta az ez előtti helyzetünket? Kit érdekel?

Mindenki elkezdte összeszedni magát. Visszapillantottam Louis-ra, aki szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna a barátom hangját hallottam meg közvetlen mögöttem.

- Gyere bébi, vedd fel a cipődet – utasított. Louisnak eltorzult az arca én pedig Dave-re néztem.

- Ne aggódj Dave, képes vagyok eldönteni, hogy mikor akarok kezdeni készülődni – köptem felé a szavakat majd egy bocsánatkérő mosollyal Louis-ra pillantottam és faképnél hagytam Dave-et.

- Kezdődik – hallottam meg bosszús sóhaját, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa, de leküzdöttem a bennem tomboló dühömet és inkább Liza felé vettem az irányt, aki bárgyú mosollyal az arcán ült a kanapén. Nem foglalkoztam az engem rendíthetetlenül követő Dave-vel.

- Hogy vagy szivi? – ültem le mellé. Dave vállat vont majd felszaladt az emeletre.

- Józanodom – vigyorgott rám. Szemei már nem tűntek annyira ködösnek, mint ezelőtt.

- Biztos jót fog tenni neked a klub Liz? – nevettem fel.

- Igen, jó lesz. Hazza felment a csizmámért – mutatott az emeletre. Nem igazán értettem, ez hogy tartozott a témához, de mosolyogva bólintottam.