Remélem tetszik, várom a visszajelzéseket! :)
Jó olvasást!
Xx, Jess ♥
*Jessica Malik*
Harryvel Louis villájának udvarán beszélgettünk még egy kicsit, ameddig elszívtam egy szál cigit. Hazza bevallotta, hogy szereti Lizát és ez tök jó. Én így gondolom. Harry már kevésbé lelkesedik a dologért. Azt mondja, teljesen kifordult magából és csak Lizán jár az esze, úgy gondolja össze kéne szednie valakit pár napra, csak hogy elfelejtse a barátnőmet. Sürgősen lebeszéltem erről a hülyeségről és biztattam, hogy talán hívja Lizát randira vagy ilyesmi. Fintorgott az ötletre, aztán hisztizett, hogy ez egy szar állapot. Kénytelen voltam elmondani neki, hogy mi zajlott éppen Louis és Liz között. Egy darabig elkerekedett szemekkel nézett rám és nem akarta elhinni, amit hall. Ő is arra gondolt, amire én. Nem lehetnek együtt, hiszen Louis állítólag halálosan szerelmes egy lányba, akinek barátja van. Vagyis ez a lány nem lehet Liz. Ha mégis együtt vannak, akkor viszont Louis eléggé hamar túltette magát a dolgon. Miután ezt szépen kifejtegettük, Harry azt mondta, vár még egy kicsit, hogy hogyan fognak alakulni Lizával a dolgok, meglátjuk, mi van közte és Louis között, és ha semmi, Harry összeszedi magát és elhívja valahová. Harryt ismerve kell neki öt év ameddig képes felfogni, hogy szerelmes Lizába, húsz, hogy összeszedje magát és elé álljon, ötven amíg elhívja randizni, majd még százba telik mire képes lesz elmondani neki amit érez. Ez azt jelenti: durván százhetvenöt év múlva talán együtt lesznek. Talán... Ó, igen, hurrá.
Csendben, a gondolataimba merülve fújtam ki a
füstöt a számon keresztül. Harry nézte, ahogy elszáll a füst az arca előtt és
ráncolni kezdte az orrát, majd a kezével hadonászott, hogy eltüntethesse az
általam kifújt szürke nikotinos levegőt.
- Mi a jó
ebben? Irtó büdös. – fintorgott, én pedig folyamatosan csak nevettem rajta, míg
egy újabbat szívtam a cigarettából és rávigyorogtam. – Ráadásul, a gyönyörű
fehér fogsorod el fog tőle színeződni. Ezen kívül túl jó kislány vagy ehhez.
Vagyis olyan ártatlannak nézel ki. De ha cigi van a kezedben, akkor inkább
vadnak. Bár eléggé dögös vagy vele. – vakargatta az állát engem méregetve.
Kapott egy taslit és nevetve folytatta. – De tényleg. A királylányok nem
szívnak ilyen szarokat. – vette ki a kezemből és elnyomta.
- Ne már. –
biggyesztettem le a számat és próbáltam kivenni a kezéből az elnyomott cigarettát,
de ő úgy döntött, szórakozik velem egy kicsit és jó magasra emelte azt.
Alacsony vagyok ő pedig egyébként is magas, így lehetetlen volt elvenni tőle,
de már nem is próbálkoztam amikor egészegyszerűen eltörte és a hamutartóba
dobta mindkét felét és szemtelenül vigyorgott rám. – Jössz nekem egy szál
cigivel Styles. – fenyegetőztem mérgesen rápillantva.
- Hát persze
drágám. – gügyögött nekem mintha egy kisbaba lennék. Holott én voltam az
idősebb. Beléptünk az előszobába, majd lekaptuk a lábbelinket. A szememet
forgattam Harryre.
- De
tényleg! – ráncoltam a szemöldökömet miközben beléptünk a nappaliba.
- Ó ne is
álmodj róla! – intett Harry nevetve, majd megtorpant, amikor meglátta Lizát és
Louist a kanapén ülve, amint a barátnőm a kezeiben tartotta Louis kézfejét és a
körmeit vizsgálgatta. Rossz szokás nála, hogy mindenkinek megvizsgálja a körmét,
ugyanis hobbija a manikűr, pedikűrözés, amiben eléggé tehetséges is. Nem vették
észre, hogy megérkeztünk, ugyanis a kanapén ülve pont háttal voltak nekünk.
Harryvel kikerekedett szemekkel bámultunk rájuk a nappaliban állva. Liz halkan
hümmögött egyet, Louis pedig nevetve elkapta a tekintetét a tévéről és a
barátnőmre nézett.
- Mit
állapítottál meg? – kérdezett rá Louis kuncogva.
- Úgy
gondolom a körmeid teljesen ápoltak és szépek. Nem szorul semmilyen kezelés
alá. – biggyesztette le a száját Liza majd mosolyogva a szemét forgatta – Mit
is vártam? Egy puccos bandában játszol. Tuti van még saját manikűrösötök is. –
mielőtt Louis válaszolhatott volna Harry a fejét rázva felvágtatott a lépcsőn
és halkan elmormogott valami flegma köszönésfélét. A turbékoló pár - vagy mi –
szétrebbent és zavartan kapták a lépcső felé a fejüket, majd rám.
- Baszki. –
motyogta Liza én pedig hirtelen ideges lettem rá. Hogy teheti ezt Harry-vel?
- Baszki
bizony. – bólintottam lesajnálóan. Liza furcsán nézett rám, ahogy Louis is.
Csak a szememet forgattam rájuk és inkább bementem a konyhába, ahol találtam
még két srácot. Nem is számítottam arra, hogy üres a konyha ugyanis a ház
minden részében tartózkodik mindig valaki, a konyhában pedig Niall Horan amúgy
is alap tartozék. Minden körülmények között.
- Hali
srácok. – erőltettem magamra egy halvány mosolyt Liam és Niall felé.
- Szia. –
mosolyogtak rám kedvesen.
- Harry
itthon van. – mutattam fel a plafonra jelezve, hogy az említett az emeleten
van.
- Minden oké
vele? – kérdezte Liam aggódó tekintettel. Ez az öt srác tűzbe tenné a kezét
akármelyik bandatársáért és ezt imádom látni. Imádom, hogy ennyire ragaszkodnak
egymáshoz és törődnek a másikkal.
- Persze,
öhm... Jól volt csak aztán történt valami ami... – próbáltam elmagyarázni a dolgokat,
de a két fiú fura pillantását látva inkább csak legyintettem. – Jól lesz.
- Tuti? –
nézett rám Niall ugyanolyan nyugtalan arcot vágva, mint Liam.
- Persze,
megoldom. Csak szüksége van egy kis... Egyedüllétre azt hiszem. – bólogattam. –
Ne piszkáljátok most és ne kérdezgessétek mi a baja. Úgyis el fogja mondani. –
mosolyogtam a két srácra. Nem igazán nyugodtak meg, de azért bólintottak jelezve,
hogy megértették és remélem meg is fogadják a tanácsomat.
- Kérsz
valamit enni? – bújt ki a hűtőből Niall egy pillanatra.
- Nem köszi.
– nevettem fel. Nem ettem még ma, de egyáltalán nem voltam éhes. – Dave merre?
– néztem Liamre ugyanis Niall szőke buksija újból eltűnt a hűtőben kaja után
kutatva. Azt hiszem ő sosem fog jól lakni.
- Ó tényleg.
Azt mondta adjuk át neked, hogy nem sokára jön, csak van itt egy unokatesója,
akivel nagyon ritkán találkozik, és ha már itt van, gondolta megnézi. –
magyarázta Liam. Davenek van egy unokatesója Hawaii-on? Soha nem mondta. Mindenfelé
vannak rokonai, ugyanis elég nagy a családjuk, szóval gondolhattam volna, hogy
itt is él valakije.
- Ó, okés. –
vontam meg a vállam és a fejemet a tenyerembe támasztottam. – A lányok?
- Soph és
Kath romantikus filmet néznek a szobánkban, Liz pedig utolsó tudomásaim szerint
Louis-val van a nappaliban. – tájékoztatott Liam. A szavak hirtelen csúsztak ki
a számon pedig nem is akartam megkérdezni, de nem tudtam megálljt parancsolni
magamnak.
- Mi van
köztük? – kérdeztem és azonnal meg is bántam.
- Mármint
Liz és Lou között? – nézett rám Liam kérdőn.
- Nem haver,
Sophia és Kath között. – forgatta a szemét Niall miközben leült velünk szemben
az asztalhoz.
- Jól van,
na. – nevetett fel Liam, majd újra rám pillantott. – Egyébként mi sem tudjuk.
Nem mertünk kérdezősködni nagyon. – vonta meg a vállát, én pedig bólintottam.
- Hát,
mindenesetre remélem Liz beavat majd. – próbáltam korrigálni a véletlen
kicsúszott kérdést, hogy úgy tűnjön, azért aggódom, hogy esetleg a legjobb
barátnőm elfelejti közölni velem, hogy közte és Louis közt van valami.
Liam
mosolyogva bólintott, de még mindig furcsán méregetett én pedig elkaptam a
tekintetem és inkább Niallt néztem, ahogy rágcsál.
- Menő a
képetek Harry-vel és láttam a káoszt a twittereden. – nevetett fel a szőke.
- Ne is
mondd – forgattam a szemem – el is felejtettem kiosztani miatta Harry-t. –
jutott hirtelen eszembe – Mikor lementem a partra hogy megkeressem rám talált
egy paparazzi és konkrétan minden mozdulatomat fotózta. Írtam Hazzának hogy a
Starbucksnál találkozzunk. Azt hittem le fog kopni, de odáig követett aztán még
találkoztunk pár rajongóval is, akiknek el kellett magyarázni, hogy nem vagyunk
együtt. – meséltem a srácoknak, akik együtt érzően elhúzták a szájukat.
- Ilyen ez.
– sóhajtott Liam és rám mosolygott. Viszonoztam a gesztust majd felálltam.
- Szerintem
felmegyek a két lányhoz, vagy ránézek Harry-re, mert unatkozok. – mentem a
konyha kijárata felé.
- Zayn is a
szobájában van, ha gondolod. – szólt utánam Liam. Köszönetképpen hátraintettem
neki. A fiúk minden erejükkel azon vannak, hogy Zaynnel jó legyen a
kapcsolatunk. Ez kedves volt tőlük. Mint minden más is.
A nappaliban
Liz és Louis még mindig egymás mellett ülve unottan nézték a tévét. Az
érkezésemre rám kapták a tekintetüket Liza pedig hozzám szólt, mintha tíz
perccel ezelőtt semmi sem történt volna.
- Körmöd? –
vonta fel a fél szemöldökét én pedig szem forgatva lépdeltem oda hozzá és
megmutattam neki a körmömet, ami amúgy szép szokott lenni, ugyanis Liz mindig
rajtam és Kathen kísérletezik, vagy ha unatkozik megcsinálja a körmeinket, de
most le volt róla pattogva a fekete körömlakk amit Liz utoljára ráfestett.
- Elvonási
tünetei vannak. – nevetett Louis csatornát váltva.
- Kezelésbe
kell vennem a körmeidet Jess. – rázta a fejét hunyorogva és felállt. – Gyere!
- Ööö oké. –
lépdeltem utána, miközben a csuklómnál fogva rángatott fel a lépcsőn.
- Ha valami
gáz van, csak sikíts és megmentelek. Részvétem! – intézte hozzám a szavait
Louis.
- Kösz. –
intettem nevetve. Liz a szemét forgatva mosolygott és beráncigált a Harryvel
közös szobájukba. Harry az érkezésünkre meg sem mozdult és még csak ránk sem
nézett csak tovább feküdt az ágyán és a plafont bámulta. Liza nem szólt
Harryhez csak a fürdőbe ment és előkereste az összes manikűrös cuccát, amit
képes volt elhozni Hawaii-ig. Ameddig ő a fürdőszobában volt, én oda mentem
Harryhez és leültem az ágyra, mellé.
- Csá,
Harold. – böktem meg az arcát mosolyogva. Imádtam az arcát piszkálni. Olyan
aranyos és puha. Amikor pedig mosolyog és megjelennek a gödröcskéi olyan, mint
egy kisfiú. Harry kezdett nekem olyan lenni, mint a kisöcsém – Ne szomorkodj
kisöcsém. – mondtam ki a gondolatomat miközben nyomtam egy puszit a homlokára.
- Mhhm. –
Harry durcás volt én pedig felnevettem, amikor összefonta a karjait a mellkasa
előtt és a homlokát ráncolta, mint egy hét éves.
- Jess! –
szólt mögülem Liz. A hangja kicsit feszültnek tűnt. Hátrapillantottam és láttam,
ahogy leült a kisasztalhoz, ami a fal mellett helyezkedik el. Megborzoltam
Harry haját, amire ő felmordult és a kezével beletúrt göndör tincseibe.
Megfordultam és láttam, ahogy Liz figyeli a srác mozdulatát majd zavartan rám
kapta a tekintetét, amikor leültem vele szemben a kisasztalhoz.
- Mit
csináltok? – fordult az oldalára Harry és a fejét megtámasztotta a kezével.
Mivel Liz nem válaszolt, hanem csak folytatta a pakolgatást én tettem meg
helyette.
- Liz unatkozik,
ezért megcsinálja a körmömet. – mutattam fel a kezemet majd újra letettem a
pici párnásszerű valamire amit Liz betett elém. Harry szemöldök ráncolva
kapkodta köztünk a tekintetét, de Liz még mindig nem nézett rá és szótlan
maradt. – Hobbi. – vontam meg a vállam, amikor újra válaszoltam a barátnőm
helyett.
- Ó, hát nem
tudtam. – Harry megint idegesnek tűnt. – De gondolom csak Louis-nak mondtad
közülünk, nemde Liza? – vonta fel a szemöldökét. Liza csak elpirult és felhúzta
az orrát, amit akkor tesz, ha ideges, de továbbra is a körmeimre koncentrált,
amit éppen fújkált valamivel. Harry csak gúnyolódva felnevetett miközben a
fejét rázta majd visszafeküdt az ágyra és a telefonját kezdte nyomkodni.
Körülbelül 5 perc múlva újra elkezdett beszélni.
-
Szerintetek elfér itt még egy ember? – ült fel az ágyon. Végigfuttatta a
tekintetét Lizán, aki még mindig nem nézett rá csak a körmeimet reszelgette.
- Bővebben?
– pillantottam a göndörre.
- A nővérem
– válaszolt én pedig bólintottam. Harry Lizre pillantott. – Mit gondolsz
Elizabeth meg tudnád kérdezni Louist a dologról? Elég sok időt töltesz vele
mostanság. – vigyorgott Harry erőltetetten. Liza ekkor robbant. Felpattant a székéből
és Harryre kiáltott.
- Miért
provokálsz Harry? Nem csináltam semmit, ami miatt ilyen bunkó lehetnél velem...
Folyamatosan csak össze akarsz velem veszni. Mi a fene bajod van? – kiabált
Liza majd kiviharzott az ajtón.
- Ne baszogasd
már... – védtem meg a barátnőmet.
- Beszélek
Tomlinsonnal Gemmáról. – túrt a hajába.
- Jó lenne
ha Lizzel is beszélnél. Erről az egészről. Minél előbb. Ne várj a
végtelenségig... – tanácsoltam majd felálltam. Harry követte a példámat és
mellettem lépkedett kifelé a folyosón.
- Oké,
meglesz. – sóhajtott – Louis! – kiáltotta Harry a lépcső közepéről. A folyosón
állva összeráncolt szemöldökkel figyeltem a jelenetet, ahogy kicsivel később
Louis megjelenik a nappaliban, nyomában... Na kivel? Lizával természetesen.
Harry dühösen fújtatott majd Louisra pillantott.
- Eljön a
nővérem jó? – kérdezte flegmán Harry. Louis furcsán pillantott a göndörre.
- Styles! –
szóltam rá élesen. A szemét forgatta, de újra feltette a kérdést kedvesebben.
- Nem lenne gond,
ha Gemma itt lakna pár napig? – korrigált.
- Nem,
persze, jöhet nyugodtan. – bólintott Louis kedvesen. Harry elmotyogott egy
kösz-félét és Lizára nézett.
- Aceton
szag van a szobában. – közölte unottan és visszasétált a szobába.
- Nem bírtad
volna ki igaz? – kiáltottam Harry után szem forgatva.
- Szeretlek.
– hallottam Harry hangját. A homlokomat ráncolva felnevettem és megráztam a
fejem.
- Bocsi
rossz napja van. – legyintettem miközben leértem Liz és Louis mellé a
nappaliba.
- Folytatjuk
később oké? – kérdezte Liz a körmeimre célozva. Bólintottam és visszasétáltam a
lépcsőn, hogy bemenjek Katherine-hez és Sophiához.
~ * ~
- Hey! –
nyitott be Niall vigyorogva a szobába. Belépkedett, mögötte pedig Liam is megjelent,
aki rögtön a barátnője felé vette az irányt. Már éppen egy újabb filmet
akartunk megnézni a lányokkal.
- Mizu? –
kérdeztem a két srácot miközben Niall-re mosolyogtam, aki helyet foglalt
mellettem.
- Le
akartunk menni a tengerpartra, de nem akarjuk Lizát egyedül hagyni ugyanis közölte,
hogy menstruál és nem hajlandó tamponozni. – nézett rám furcsán Niall. Kath és
én egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Igen, Liz utálta a tampont.
Egyrészt azért, mert nem bírja elviselni az eltávolítását, másrészt pedig fél,
hogy nem tudja kiszedni. Nagyon ritkán, csak vészhelyzet esetén használ, de
akkor is feszengve.
- Szegény. –
kuncogtam.
- Szóval az
a terv, – vette át a szót Liam. – hogy mind elmegyünk egy étterembe, amit Niall
kinézett magának ma. – fejezte be, miközben Niall hevesen bólogatott.
- Én benne
vagyok. – mosolyogtam a fiúkra. Természetesen Kath-nek és Sophiának is tetszett
az ötlet.
- Király.
Nyolckor indulunk. – döntötte el Niall, majd felpattant és kiment a szobából.
- Ez nem is
volt megbeszélve Niall! – kiáltott utána Liam a szemeit forgatva.
- Addigra
pont éhen fogok halni. – hallottuk Niall hangját a folyosóról.
- Mentem
készülni. – állt fel Kath. Sophiával követtük.
- Még van rá
négy teljes órátok! – jött utánunk Liam.
- Persze
édesem. – öltött magára egy huncut mosolyt Sophia, majd visszament és egy rövid
csókot nyomott a barátja ajkaira.
A lépcső
felé vettem az irányt, hogy megnézzem megérkezett-e már Dave. Levágtattam az
emeletről. Alig figyeltem a lábam elé, ezért nem is csodálom, hogy az
utolsóelőtti lépcsőn valahogy megbotlottam és előre estem. De nem a földön landoltam,
hanem valakinek a karjaiban. Azonnal megismertem a jellegzetes, ámultba ejtő
illatot.
- Hé –
halottam meg Louis hangját és azonnal felnéztem rá. – Óvatosabban. Meggyűlik a
bajod a lépcsőkkel. – húzta halvány mosolyra a száját.
- Öhm... azt
hiszem. – kuncogtam halkan.
Louis
mélykék szemeibe néztem. Annyira más volt most. A tekintete általában tele van
fájdalommal és szomorúsággal, de most más volt. Valami mást láttam, amit nem
tudtam volna megmagyarázni. Elmerültünk egymás szemeiben, próbáltam a
tekintetemmel a lelkéig hatolni, hogy meg tudjam állapítani mit is látok
pontosan a gyönyörű tengerkék szemekben. Erős érzelmek futottak át az arcán,
amíg azt fürkésztem. Erős érzelmek.
Mégpedig?
Szerelem. – súgta a tudatalattim. Ekkor
pedig megjelent a fejemben Liza arca.
Hirtelen
téptem ki magam Louis karjaiból. Ha a furcsa helyzetünket Liz vagy Dave látta volna,
valószínűleg rendesen kikapnánk most.
- Meg kell keresnem
Dave-et. – magyaráztam kerülve a tekintetét. Éreztem magamon a szemeit, de én
megpróbáltam mindenfelé nézni kivéve az ő irányába.
- Nézd,
én... – Louis belekezdett valamibe, de végül csak a fejét rázva elment
mellettem, hogy felmenjen az emeletre. – A konyhában láttam Harry-vel. – motyogta
amikor elhúzott mellettem.
Meg akartam köszönni,
de Louis elrohant még mielőtt megszólalhattam volna. Kifújtam a levegőt, amiről
eddig nem is tudtam, hogy bent tartottam.
Nem értettem
Louis-t. Valamilyen oknál fogva képtelen voltam megérteni őt. A hirtelen jó és
rossz hangulatait nem tudtam hová tenni. Amikor kívülről láttam őt szinte
majdnem mindig szomorú volt, az arcán fájdalmas grimasszal. Folyamatosan
ráncolta a szemöldökét és állandóan a gondolataiba merült. Viszont amikor én
beszélgettem vele legtöbbször mosolygós volt és kedves. Lehet, hogy folyamatos
hangulatingadozásai vannak. Nekem is szoktak lenni, amikor menstruálok. Néha
szörnyű vagyok olyankor.
- Bébi. – halottam
meg Dave hangját amint beléptem a konyhába. Elmosolyodtam és felnéztem rá.
- Szia. –
öleltem meg azonnal. Alapjáraton egy alacsony srác volt a maga százhatvannyolc
centiével - ami mindössze három centivel volt több az én magasságomnál - ahhoz képest,
hogy egyébként eléggé izmos. – Merre jártál? – nyomtam egy csókot a szájára.
- Az
unokatesómnál voltam. – válaszolt miközben Harry-t figyelte, aki az asztalon
kiterített gumimacikkal játszadozott és beszélgetett. – Kezdem úgy érezni, hogy
a legjobb barátod megőrül. – ráncolta a szemöldökeit. A kezemet Dave szájára
tapasztottam, hogy meghallgathassam mit is magyaráz ennyire a színes
gumicukroknak.
- Ez a lány
egy elkényeztetett picsa. Nem is bírom őt. Kicsit sem. Képzeljétek ma egész nap
Louis-ra volt tapadva. Én csókoltam meg. Én!
– bökte meg a saját mellkasát, miközben mereven nézte a gumimacikat, amiket úgy
állított be, hogy mind „ráfigyeljenek”.
- Harry. –
léptem oda hozzá azonnal és ijedten belesöpörtem a gumimacikat a zacskójukba. –
Mi a bánatot csinálsz?
- Mit tettél
a közönségemmel? – csattant fel Harry mérgesen. Hát ez tuti megőrült.
- Jézusom. –
fogtam a fejemet – Harry hagyd már abba! Hagyd abba! Fejezd be! Ne őrülj már
meg, az Isten szerelmére.
- Nem őrülök
meg. De nem tudom elviselni ezt a szart, amit érzek. – temette az arcát a
tenyerébe.
- Dehogynem
tudod. Harry... – kezdtem volna bele a mondanivalómba, amikor hirtelen
megjelent a konyhaajtóban Louis egy nagyobb táskával a kezében. Egyenesen rám
bámult.
*Louis Tomlinson*
Nem tudom
ezt tovább csinálni. Végem van. Nem megy. Kell egy kis szünet. Nem. Szükségem van egy kis szünetre. Hogy
távol legyek tőle és az összes szarságtól, amit érzek. Beszélnem kellett
anyával újra. Kellett valami tanács. Valami, ami ha csak pár napra is, de
visszahozza az életkedvemet. Mert jelenleg semmi nem volt. Nem csak ez
hiányzott belőlem mostanság. Hiányzott a boldogság, a vidámság, a viccelődések
a srácokkal. A srácok... Tudtam, hogy az én rossz kedvem néha teljesen hatással
van a fiúk vidámságára is. Fájt, hogy elrontom a kedvüket. Jelenleg egy
nyafogós pelenkásnak tűnhetek, de egyszerűen minden fájt. Minden. Nem tudtam elviselni ezt az egészet. Elegem lett.
Távolságot akartam. Miden porcikám fájt, kívül-belül. Soha nem éreztem még
ennyire rosszul magam. Elhatalmasodott felettem az érzés és minden percben
sírni tudtam volna. Bárhogy is akartam, vagy bármit csináltam, mindig csak pár
órára éreztem jobban magamat. Amikor vele beszéltem jó volt. Nagyon, nagyon jó.
De amikor távolról kellett őt néznem, vagy a seggfej barátjával, tudtam, hogy
ugyanilyen távol is marad tőlem, valószínűleg örökre. Csak kellett pár nap
szünet, hogy összekapjam magam. Reméltem, hogy sikerülhet megszereznem őt. De
nem tudtam, hogy érdemes-e még egyáltalán reménykednem. Pont ez az, amiért el
kell mennem, hiszen a legnagyobb csatákat saját magammal vívom. Nem tudtam a
kérdésre a választ; Elengedni vagy harcolni érte? A szívem a nap minden
percében azt skandálta, hogy harcoljak érte, mert sikerülhet és sikerülni is
fog. A szívem bízott bennem. Az agyam viszont lázasan kiabálta, hogy engedjem
el, tűnjek el és hagyjam boldogan élni a barátjával. De nem hallgattam rá.
Anyukám a születésemtől kezdve arra biztat miszerint hallgassak a szívemre.
Megteszem. Hallgatok rá. Nem eresztem el.
Miután
összepakoltam pár napra elegendő ruhát lementem a lépcsőn, a konyhában pedig
egyenesen a vesztembe futottam. Ekkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje. Nem
várok tovább.
*Jessica Malik*
- Louis?
Hová mész? – méregettem furcsán Louis-t és a sporttáskáját, ami látszólag tömve
volt.
-
Doncasterbe. – válaszolt lazán miközben megrántotta a vállán a táskáját. A
szemeim tágra nyíltak. Miért menne haza?
- Miért? –
kérdezte Harry mögülem.
- Beszélnem
kell anyával és kell egy kis... távolság. – nyelt egyet Louis.
- Távolság
mitől? – ráncoltam a szemöldökömet.
- Vagy
inkább kitől. – Dave gúnyos mosolyra húzta a száját miközben kijavított engem
és dühösen nézett Louis-ra.
- Pár nap és
visszajövök. – motyogta Louis figyelmen kívül hagyva Dave-et, majd hátat
fordított és gyors léptekkel eltűnt a nappaliban.
- Louis! –
kiáltottam utána és már éppen megiramodtam volna a nappali felé, amikor valaki
elkapta a csuklómat.
- Hagyd, had
menjen! – javasolta Dave nemtörődöm módon.
- Engedj el
Dave! – sziszegtem dühösen és próbáltam kiszakítani a csuklómat az ő erős
szorításából.
- Miért
tenném? – kérdezte, amitől még jobban elöntött a düh. Harry lépett oda hozzánk,
csuklómat pedig kiszabadította Dave markából. Hálásan pillantottam rá és Louis
után rohantam.
Nem volt a
nappaliban ezért azonnal kivágtam a bejárati ajtót. Éppen egy taxi
csomagtartóját csukta le. Rám pillantott, amikor odaérkeztem mellé.
- Nem értem
miért mész el Louis. – nyeltem egyet és a szemeibe néztem.
- Miattad. –
válaszolt hirtelen én pedig azonnal ledermedtem. Miattam? Mégis mit tettem, ami
miatt el kell mennie Doncasterbe, hogy beszéljen az anyukájával? Szemöldök
ráncolva meredtem rá.
- Tessék?
- Nem érted
igaz? Még mindig nem vettél észre semmit. Vagy csak nem akartad észrevenni. – kiáltott fel hirtelen Louis.
Összerezzentem. Mi a fészkes fenéről beszél? Megráztam a fejemet jelezve, hogy
nem tudom, miről van szó. – Ha azt mondanám, hogy szeretlek, elhinnéd? – kérdezte nyugodtan Louis. Fel sem fogtam a szavait,
de máris folytatta. – Te vagy az. Te vagy az akiről állandóan beszélek, akire
állandóan gondolok. Még veled is beszéltem rólad basszus. Te próbáltál segíteni
és még csak nem is sejtetted, hogy mindvégig magadról beszéltél? Mióta először
megláttalak te jársz a fejemben. Veled álmodok. Minden kibaszott napom rólad
szól. Midig azon gondolkodok, hogyan is tudnám elérni, hogy szeress. De a végén
mindig csalódok, hiszen rájövök, hogy erre egy minimális esély sincsen. Semmi.
Nulla. Van benned valami, amit elmagyarázni sem tudok, de szükségem van rá. Soha
nem éreztem még ehhez hasonlót senkinél. Hát nem érted? Szerelmes vagyok beléd! – hadarta végig a mondanivalóját.
Döbbenten
álltam előtte. Potyogtak a könnyeim miközben megvilágosodtam. Már mindent
értettem. Én vagyok az a lány. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem esett le? Még
most sem teljesen fogom fel. Louis szerelmet vallott nekem az imént. Azt tette,
amit még soha senki. Olyan dolgokat mondott amilyeneket még senki nem címzett
nekem.
- Már
annyiszor lemondtam rólad, – folytatta Louis immáron sírva. – de aztán mindig
tettél valami apróságot és én... nem tudtalak elengedni. Fáj. Ha tudnád,
mennyire fáj. Ha tudnád, mit érzek. De nem tudod. Hiszen ezt csak akkor érthetnéd,
ha te is annyira belém lennél bolondulva, mint én beléd. Ez valószínűleg sosem
fog megtörténni, mert barátod van. Nem is olyan kevés ideje és tudom, hogy
szeretitek egymást, de elhiheted nekem Jess, hogy én sokkal jobban szeretlek,
mint ő. Sokkal jobban tudnálak szeretni, ha velem lennél. Sokkal jobban
megbecsülnélek és vigyáznék rád. Basszus mindenedbe szerelmes vagyok. Minden porcikádért
oda vagyok. Csak nem értem. Nem tudom, hogy miért pont téged szeretlek ennyire.
Pont téged, aki már boldog valaki mással. Valószínűleg ez fog végezni velem.
Próbálok nem rád gondolni, de nem megy. Nem tudom, hányszor leszek képes még
újra és újra beléd szeretni. De minden alkalommal, amikor meglátlak, újra
megtörténik. Szeretlek. Tudod te milyen jó ezt végre kimondani? Tessék, tudja
meg mindenki. – tárta szét a karját. – Kibaszottul szeretlek Jessica Malik. – kiáltotta
el magát én pedig tudtam, hogy valószínűleg nem csak az összes barátunk, de az
egész környék hallotta ezt. – Most jobb, ha elmegyek. – folytatta Louis fél
másodperccel később, most már hadarás és kiabálás helyett, nyugodtan és lassan.
– Szükségem van egy kis távolságra, hogy összeszedjem magam. Pár nap és
visszajövök. Kérlek, gondold végig, amit mondtam. – suttogta Louis, közelebb
lépve hozzám. – Nem kérem, hogy viszonozd az érzéseimet. Valószínűleg úgysem
történne meg. Csak gondold át! – javasolta, én pedig még mindig sírva
bólintottam. Nem igazán tudtam, hogy miért sírok. Csak sírtam.
Louis erősen
lehunyta a szemeit, majd kinyitotta, a szemembe nézett és még utoljára
elsuttogta: - Szeretlek.
Beszállt a
taxiba, bevágta az ajtót és mondott valamit a taxisofőrnek, majd lehúzta az
ablakot és újra rám pillantott.
- Mindketten
tudjuk, hogy ennek még nincs vége. – mondta halkan és már éppen húzta volna fel
az ablakot, amikor utána szóltam.
- Louis! –
könnytől csillogó szemekkel pillantott rám. Oda léptem a taxihoz és behajoltam
az autóba. Azonnal éreztem a Louis-illatot, ami máris szétáradt a kocsiban. – Írj,
hogy rendben hazaértél-e! – kértem könnyes szemekkel, ő pedig ugyan ilyen
tekintettel bólintott. Sóhajtottam egyet és felegyenesedtem ellépve a taxitól.
Louis felhúzta az ablakot, de tekintete nem hagyta el az enyémet, még akkor sem,
amikor leolvastam a szájáról amint közli a sofőrrel, hogy indulhatnak.
A taxi
elhajtott, benne Louis-val, én pedig csak ott álltam az úton, könnyezve,
szétsírt sminkkel, csapzottan és szégyelltem magamat. Nem tudom miért, de
nagyon szégyelltem magamat. Éreztem a hátamba fúródó pillantásokat, de nem
foglalkoztam velük. Csak Louis-n gondolkodtam.Szerelmet vallott nekem. A szemembe mondta, hogy szeret. Képtelen voltam felfogni.
És hivatalosan is kijelenthetem, hogy ez a kedvenc reszem.*o*
VálaszTörlésLouis bevallotta végre és Jess is tök jól fogadta. Következő pár napba byebye Dave. Amúgy szerintem Dave megcsalja valakivel Jesst.:P
Kíváncsi leszek mi lesz akkor amikor Louis visszatér.:) Túl könnyű lenne, ha ilyen hamar összejönnének.:D És különben is még Harry barátunknak is van egy vallomása Liza felé.
Jess első szerelmi vallomását Louistól kapta.^^^
Siess a kövivel!:))